Oszt így. Ennek a bölcs vezérnek is eszibe jutott, hogy ő mostan stadiont akar építeni. Mint az odaáti vezérünk. Asztat eddig is láthattuk, hogy az itteni vezérünk meg az ottani vezérünk szeresse egymást, mehogy idejológiailag ugyanoda tartoznak, de ez azé nem vót semmi.
Ja osztan az uramma meg néztük a focit a mútt héten. Me nagyon bevót zsongva hogy a magyarok legyőzik e a valamijen szigetieket. Oszt legyőzték alig a falig. A szerbek meg legyőzték az albánokat. Na esztet az örömöt… Bölcs vezérünknek nem vót elég mersze hogy emennyen a meccsre Elbaszámba. Osztan Elbaszámba nem vót nagyobb cirkusz csak a focistáknak a buszát tanátták e kűve, de az semmi ahhó képest ami itten vót, hogy drón, meg beszaladgálás meg pájánkergetés.
De közbe asztat megin sikerűtt ehalgatni hogy akkó hogy is vót az hogy lehalgassák a Pajtityot. Annyi lett belűle hogy a Pajtity lopó meg ijesmi. Várjá mán, ne asztat mongyad, asztat mán évek óta halgassuk mindig amikó levesztek a nyugdíjbú meg a fizetésekbű, mostan arrú van szó, hogy hun van az még hogy az oppozíciót lehalgassa a hatalom. Ja me amikó fiatalok vótunk akkó vót Ámerikába. Há ja. Csak akkó az ámerikai elnököt addig b…tatták a médiák hogy le köllött neki mondania.
Na de hun vannak itten ojan médiák, meg hun van iten ojan vezér aki lemond.
Ja egy odaáti szájtrú vette le a viccet az onokám:
– Hiába a rezsicsökkentés meg a közmunka, az előző kormányzat alatt mégiscsak többet ettünk.
– Igen, mert nem volt annyi kormánypárti TV előfizetésünk.
Osztan olvastam a nemzeti tanács újságjában, amit már régúta pártbiltennek hív az uram, de annak is a parasztújságjába, hogy ki van akadva az egyik újságíró, hogy a paraszt még mindig nem kapta meg asztat a kevés szubvenciót se, meghogy ez a kúrmány nem akar jót a kis gazdáknak csak a nagyoknak. Há várjá mán. Hogy lehet ijet beleírni hőn szeretett pártunk újságjába, mégha a mellékletbe is? Amikó tuggyuk hogy a véemeszesek, akik egész nap mást se csinának hanem a nemzetnek az érdekeit védik, amibű ugyan a nemzetnek nem sok haszna van, de valakinek bisztos van, szóva amikó a véemeszesek is benne vannak ebbe a kúrmányba. Jó van na, ez má nem vót benne az írásba, de hát asztat tuggyuk hogy mennyire jóba van pásztorunk és bölcs vezérünk.
A véemdéká meg enevezte a véemeszt vajdasági mutyilistás szövetségnek, mehogy ugye vót a híres gazdasági támogatásos lista, mostan meg aszongya a véemdéká hogy a nemzeti tanácsba egymás civilszervezetei között osztogassák a pézeket. Na mostan ez vagy igaz vagy nem, mittomén, amikó nállunk szabadok a médiák, oszt megírhassák amit szabad nekik, de esztet má montam régebben is.
Na de van más is. Vótam turkálóba oszt felőtösztettem az uramat is meg a vejemet is, egyedű a lányomnak meg az onokáimnak nem mertem semmit se venni. Jó me hogy az egyik túl pici, a másik meg ekűdöttt vóna ne mongyam hova, me ő meg mán túl nagy, hogy a mama vegyen neki bármit. Hanem a lányomnak az ízlésit meg a fene talájja e. Me vele vásárónni ojan mint a viccbe:
Bemegy a nyuszika a boltba, rácsap az asztalra, azt mondja:
– Répa van?!
Mondja az eladó, hogy nincs.
Bemegy megint, rácsap az asztalra:
– Répa van?!
– Nincs, de ha még egyszer rácsapsz az asztalra, odaszegezem a kezed.
Bemegy harmadszorra:
– Szeg van?
– Nincs.
Erre a nyuszika rácsap az asztalra:
– Répa van?!
Ja oszt a répárú jut eszembe, hogy a vejem monta hogy gyünne maj répát szenni, ha elengedi a gazdája. Na de mostan hogy esik ez az eső szüntelenű, nem tudom mi lessz. Há pár hete még negyven fok vót mostan meg má tíz. Ha így fojtassa akkó majd még a hó is begyün időnap előtt. Mit mongyak, őrűtt egy időjárás.
Na de azé nállunk dógoznak ám az udárnikok. Főfestették a zebrákat újra, amit eppen szombaton reggel köllött csinánni, piacnapon há. A rend éber őrei meg ott várnak a lombok közt a piac uccájába. Há ez az állam. Nem ad semmit csak evesz meg fenyeget. Na de azé épül szépen a kőrforgalom a hídná. Majcsak meglessz. Hogy minek asztat én nem tudom, nem is énmiattam csinájják, az eccő bisztos. Amennyit én arra járok, nekem úgyis jó vót mind eddig.
De azé a stadionnak nagyon örülünk ugyanúgy mint a vízi Beográdnak is. Me mi ehisszük. Há, hogyne hinnénk e amikó annyira mongyák. Mind a piacon hogy nem kínai, hanem igazi bőr a szandár. Asztat is ehisszük.
Hogyne.
Na puszil Marisotok