BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Húsvételőtti

Mostan az van, hogy csöndbe kő lenni. Amit szabad jupiternek asztat nem szabad a kisökörnek.

Úgyhogy lazára vesszük. Odaáti szóhasználatta: nem tesszük magunkat oda. Há az hogy másoknak mi jött át – ez is odaáti kifejezés, na ugye, ért valamit az a sok teheccség kutató amit néztünk – szóva hogy mi gyütt át, asztat maj meglássuk.
Hosszú vándorlás után a sivatagban szomjazó ember végre meglát egy kutat és utolsó erejével felkiált:
– Víz!
Mire egy hang a kútból:
– Hol?
Közbe az uramma elindúttunk sonkát venni valahun. De mindenhun drágáttuk. Úgyhogy mostan úgy van, hogy tojás az bisztos lessz húsvétra, sonka meg maj meglássuk.
Ja osztan a húsvétrű jut eszembe. Vót nállunk nemrég vendégségbe az eggyik ismerősünk, aki régóta odaát van. Oszt nagyon szereti asztat ami ottan van. Mi meg nem. Oszt errű gyorsan át is irányította az uram a beszégetést nehogy mán összevesszünk. Hoztak szappant meg fürdősót, bisztos aszitték hogy mi itten a porba fetrengünk mind az elefántok, amikó retkesek. Na de ajándék szappannak ne nézd a fogát. De nem is ezen bosszantottam fő, hanem amikó aszongya a hölgy, me nagy dáma lett odaát, hogy mijen jó mostan, me annak idejin nem vót szabad húsvétónni. Na ne mán. Nekem ne mongyad, montam neki. Az igaz hogy nem vót állami ünnep de mé is lett vóna az, amikó a hit az egy magánügy. Nem arra való hogy másra rá legyen kényszerítve. Főleg nem államilag. Me mán hasmenést kapok attú hogy maj harmic éve azza kezdődik a húsvéti híradó, hogy húsvét van. Vagy karácsonykó ugyanaz. Há az van évente eccő. Mi ebbe a hír? Aki ünnepli az tuggya, aki nem, annak meg nem kő sózni az agyát.
Ja osztan olvastam a szabadmagyarszón hogy mit mondott a pápa:
– Ferenc pápa szerint „felháborító valamit állítani, majd annak az ellenkezőjét cselekedni. Vannak, akik azt mondják: én aztán nagyon katolikus vagyok, mert eljárok misére, ilyen meg olyan egyesületekhez tartozom. De amit néhányan nem tesznek hozzá, hogy: egyébként az életem egyáltalán nem keresztényhez méltó, nem fizetem rendesen az alkalmazottaimat, kizsákmányolok másokat, becstelen ügyekben veszek részt és pénzt mosok. Rengeteg katolikus ilyen, és sorozatos botrányokat okoznak. Hányszor hallottuk már emberektől, hogy ha az ilyen emberek katolikusok, akkor inkább már jobb ateistának lenni!” – eddig az idézet.
De asztat má letárgyattúk, hogy a „nemzeti katolikusok“ (ami így fábú vaskarika, de van, úgyhogy fábú is lehet vaskarika) nem szeressék esztet a pápát. Főleg amikó ijeneket mond: „Ferenc pápa emlékeztetett az egységes és nyitott Európáért folytatott fáradtságos küzdelemre, amellyel sikerült lebontani a kontinenst megosztó falat. Úgy vélte, Európa elfelejtette az egykor elválasztott családok, a szegénység és a nyomor tragédiáját: ott, ahol generációk vágytak a kényszerített ellenségesség ledöntésére, most azon folyik a vita, hogyan zárjuk ki korunk ’veszélyeit’: nők, férfiak és gyermekek hosszú sorát, akik háborúk és szegénység elől menekülnek és csak lehetőséget kérnek, hogy saját maguknak és szeretteiknek jövőt biztosítsanak“.
Ferenc pápa kijelentette, a súlyos migrációs válságot nem lehet puszta számként, gazdasági vagy biztonsági kérdéskent kezelni. „A migráció problémája mélyebb kérdést vet fel, elsősorban kulturális kérdést. Milyen kultúrát mutat fel ma Európa? (…) Igazi távlat nélkül annak félelme kerekedik felül, hogy a másik elszakít bevált szokásainktól, megfoszt megszerzett kényelmünktől (…) Európa igazi gazdagságát mindig is lelki nyitottsága képviselte“. A katolikus egyházfő szerint a szolidaritás a leghasznosabb ellenszer a populizmussal szemben is: „a populizmus egozimusból fakad (…) ismét európai módon kell kezdeni gondolkodni, hogy elkerüljük a szürke egyformaságot, az egyéni érdekek diadalát“ – mondta Ferenc pápa, én meg idemásóttam az atv.hu-rú.
De bisztos zsidó vagy kommonista a pápa meg a Soros pénzeli, ja meg szabadkőműves. Amirű nem tuggyuk hogy micsoda de félünk tűle meg gyülőjjük. Nehogy mán a pápa mongya meg hogy mi a kereszténység nekünk akik olyan nagyon katolikusok vagyunk.
Oszt ez mind kigyütt belűlem attú az egy hazugságtú. Mehogy elegem van mán a hazugságokbú.
Na de visszatérve a modern szavakra, tanáttam egy viccet a neten az ekrán előtt ülők generációjárú:
A kisgyerek kérdi az apját:
– Apu, én hogyan jöttem a világra?
Az apa belekezd:
– Az úgy volt, hogy anyád és én egy chat szobában ismerkedtünk meg. Ezután találkoztunk egy internet kávézó mosdójában, ahol feltöltést kezdeményeztem anyád szerverére. Utána vettük észre, hogy anyád nem használt tűzfalat, így megtörtént a baj: kilenc hónap múlva letöltődött a vírus. Hát ez vagy te.
Amúgy meg kinnvan a szobor a Tiszaparton. Jómútkó láttuk. És mán mingyá jobb nekünk. Me pogácsa lessz a Pogácsa. Csak tunnám hogy ki ájja ennek a kőtségit? Ja, hogy mi meg az utódaink… Mehogy az opstina kőcsönt vett fő. Na de maj lessz fényképeszkedés. Arra jó gyün minden. Szép lessz, aszongyák. Szép, szép. De itten mán a turkálók is zárnak be.
Odaátisan: turik. Na megyek venni pézsét me efogott az alergia. Esztet még nem tudom hogy kő rövidíteni. Maj sokat nézem a tévét oszt eszt is megtanulom.