trg_fontane
Vót egy szép majálisunk, hun esett, hun nem, de jó megvóttunk. Vóttak még váratlan vendégeink is, de ezeknek éppen örűttünk is, me má rég láttuk egymást, de jóba is vagyunk velük. Idevalósiak, na nem becseiek, de vajdaságiak. A lányuk kinn van a magyarokná, oszt most éppen nincsen neki munkája, úgyhogy le is van törve mint a bili füle az egész család. A lányuk finanszijálisan a rezerván van, így monta az apja, nem is vót most péze vonatra se hogy hazagyűjjön. De nem ám azé nincsen neki munkája me lusta vagy ijesmi, hanem azé – monták – me az új firmájába néhány hét után a főnöke aszt monta neki, hogy választhat: vagy lefekszik neki, vagy eveszti a munkáját. Hogy dögőnné meg, monta a főnöknek, aki a gazda is egybe. Oszt ennyi. Megmaratt a becsület, ement a munka.
Osztakkó jó nagyot morfondíroztunk eggyütt arrú, hogy hová jutottunk. Me persze ez a magyarokná történt, de itt se jobb a helyzet. Ez a kapitalizmus, ezt akartuk? Birna mobingra panaszkodni, me azé más molesztálások is vótak mán, de se szindikát nincs aki megvéggye, se péze nincs hogy pörösköggyön. Me ezek a mi nagy bizmiszmenjeink, akikke Vucsity megbeszétte a „reformokat“ arrú híressek, hogy szindikátot látni se akarnak, ha fizetnek a munkás után szocijálnit meg ijesmit akkó má az nagy szó… Minden hejre van még száz aki odamenne, oszt a dógozónak joga semmi. Osztakkó csodákoznak hogy mindenki állami firmába akar menni. Na de maj mos azoknak is bekészítik a munkárú szóló törvényt. Csak nem tudom meddig feszíthető mán a húr, me látom hogy a tanárok sztrájkra készűnnek. Má csak azok mernek protestánni, más mindenki kussba van, me félti a munkahelyit. Vagy éppen nyalni készül. Fagyit, há. Oszt a politikusokrú jut eszembe:
– Mi a különbség a mókus és a patkány között?
– Semmi, csak a mókusnak jobb a sajtója.
Na de azé vót mondom egy kis bográcsos is majálisra, az uram is szépen visekedett, a család eggyütt vót, úgyhogy szép vót mindenesetre. A következő meg a Szentistván lesz, oszt nem tudom hogy az idén benevez-e maj az uram vagy a vejem a főzőversenyre, de maj eválik addigra.
Oszt láttam az újságba, ebbe há, mejikbe másikba, hogy mosmán vannak Picóderi napok is. Akkó mán megvalósútt az álom a békés egymás mellett élésrű. Mi a Szentistvánkó, ők meg április utolsó vikkengyén buliznak. Mindenki a sajátyaiva. Mit mongyak, idill. Mosmán nemcsakhogy más-más kocsmákba járnak a gyerekek (na jó, van egy-kettő, ami közös). Oszt mikó fogják egymást megismerni, egymás nyelvit megtanúni? Még az a jó, hogy a politikusoknak mostanság nem felel meg a cirkusz, oszt akkó tán nagyobb ramazurik se lesznek nemzetiségi alapon.
Na de a bulizásrú ne má csak a politika jusson eszünkbe:
A részeg férj éjjel megy haza. Befekszik a felesége mellé az ágyba, de sehogy sem tud elaludni. Gondolja magában, hogy megszámolja a lábakat:
– 1, 2, 3, 4, 5, 6… 6? Itt valami nem stimmel.
Kiszáll az ágyból, és újra elkezdi számolni:
– 1, 2, 3, 4…
– Na, így már stimmel!
Ja, oszt jut eszembe, hogy a mútkó az újságba olvastam aszt is, hogy mire kőtik az adófizetők pézit a kösségi hatalombú. Há azé esznek-isznak rendessen, jó pézeké, mindenfele, még Becsén kívű is. De mint tuggyuk ezt mind azé csinájják hogy nekünk jobb legyen…
Van errű egy vicc:
– Doktor úr, segítsen valahogy a férjemen, mert álmában beszél.
– Hmm és ez önt zavarja? Nem tud tőle aludni?
– Engem nem zavar, doktor úr, de a képviselőtársai mindig kiröhögik.
Na, puszil Mariskátok!
