BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Invesztítorok

Há csak nem múlik ez a göthösség. Valakit fönn tanát e, van akit meg lent. Oszt aszongya a szomszédasszony hogy őneki antibiotikumot írtak ki. Vagy az othoni rezervát issza, mondom én.

De nem montam én neki ugyan semmit, me ojan időket élünk hogy má ezen is össze lehet veszni. Há ha neki antibiotikum kő takonyrú, akkó legyen neki. Pedig éppen olvastam, hogy az antibiotikumokkan csak nyuszijú mehogy akkó kő őket bevenni csak, amikó nagyon kő. Víruszra meg nem is érnek semmit. Na de ne okoskoggyak én.
Az újdonsült férj a nászútról az alábbi táviratot küldi édesanyjának:
„Nagyon jól érezzük magunkat. A Mariska egy tündér! Boldog vagyok!“
Az anya elolvassa a táviratot, majd vállat von, s megvetően kijelenti.
– Szép kis dolog! Máris megtanította hazudni a férjét…
Oszt szeretett kurmányunk meg mostan azon van hogy a csájníz meg a türkije investítoroknak még valamibe kedvezzen. Me hogy maj fölügyelik hogy a munkás mé megy boloványera. Ne kőjjön fizetnie a drága boloványt, me nekünk eccerű embereknek ténleg drága, ha az invesztítornak a hatvan százalékos fizetést kéne fizetni a boloványon levőnek. Nehogy megcsappancsa az invesztítor budzsetjit. Me mi az invesztítoroké élünk. Leirtam má itten sokszó: büdös vót a szocijalizmus? Itten van neked naccionalizmus, háború, de valóba mindez csak azé hogy ne lásd ami az orrod előtt van: kilopták alólunk az országot, mi meg rabszolgává váltunk.
Oszt valamijé errű jut eszembe, megvan az újabb prosperálók listája. Na nem azoké akik kaptak pézt hogy birjanak venni valami gépet, amit asztán kiálitanak a véemeszes összegyüveteleken, hanem azoké akik az igazi pízeket kapják. Oszt megvan hogy majd két és fél milijó evrót kaptak eggyenkint a…, na ki?
Itten van a Szabadmagyarszórú: „A két kiugróan legnagyobb támogatást kapott vállalat a Bunford Tivadar által irányított szabadkai Masterplast és a Zsemberi János nevéhez köthető Sat-trakt. Bunford a szabadkai városi képviselő-testület VMSZ-es elnöke, a városi pártszervezet korábbi elnöke, Zsemberi pedig a topolyai községi tanács mezőgazdasági ügyekkel megbízott tagja, akinek a nevéhez köthető a szintén magyar kormánytámogatással elindult stadion- és akadémiaépítés“.
Az utánnuk következők mán egymillió evróva kevesebbet kaptak és stb.
Mire kapták? „Technológiai felszereltségi szintjük és termelési kapacitásaik növelése, illetve a meglévő kapacitások jobb kihasználása, a foglalkoztatás növelése, valamint a beszállítói kör kiszélesítése céljából“.
Szóva hogy nekik jobb legyen oszt káó több legyen a munkásuk. Ettű maj itten marad a magyar… Mehogy bisztos csak magyarok kapnak maj munkát… Osztan a munkások is többet kapnak maj fizetésre? Bisztos.
Ja, osztan van eggy városka itten Becse közelibe amelik a kötödékrű vót híres. Oszt onnan gyütt hozzánk vendég oszt emesétte, hogy a nyócóra az nem nyóc óra, hogy a minimalac az maximálás. Majnem montam neki, hogy csak az invesztítoroknak legyen jó, me akkó nekünk is jó lessz, hallottam a tévébe…
Aszongyák erre, hogy mit akartok, nincsen mán önigazgatás. Pedig ha lett vóna igazi önigazgatás, ha tudott vóna a szerencsétlen nép élni azza amije vót, meg ha tutta vóna értékőnni, oszt megvédeni amije vót, akkó nem ide jutunk.
Aszongya a párttag rokon a mútkó, hogy mit akartok Németbe meg Londonba is kapitalizmus van oszt mindenki odamegy… Ja csak ott az ami van az belekerűtt többek között ki tuggya hány sztrájkba meg tüntetésbe (meg háborúba), mi meg itten csak ülünk oszt csak emlékeink vannak. De nekünk legalább vannak, a fiataloknak meg… Jó monta a Balasevity Gyóle.
Na nem baj lessz ez még jobb is ha az emberek kikapcsójják a tévét oszt bekapcsójják az agyukat. Kinek mennyije van, ugye.
Oszt van egy vicc a közép- meg keleteurópai emberekrű, habár nem is bisztos hogy vicc:
– Tudtad, hogy a tudatlanság és a nemtörődömség az emberiség két legnagyobb problémája?
– Nem tudtam, de nem is érdekel.
Ha asztat gondójjátok hogy ki vagyok akadva azon hogy mi van má megin a lányom meg a vejem munkahejive, akkó jó gondójjátok. Ők még itten vannak, de nem tudom, meddig. A nagyobb gyerekük mán kiment. A picive meg még nem mernek elindúnni Dojcslándba. De ha eccő mégis edöntik, akkó maradunk má csak a zuram meg én. Evagyunk mi szépen, de azé üres lessz. Nem baj maj ekezdünk renceressen imádkozni. Az invesztítoroké. Me ha nekik jó lessz, akkó nekünk is jó lessz.