trg_fontane
Eléggé bamba nép vagyunk ám mi becseiek. Éppen érdekel például, hogy mi történne ha mongyuk Belegrádba kamionokka mennének lakóépületek között. Rihtig blokkád alá vennék a lakók az uccát, kamion, autó se ki se be. Nálunk meg a kösségi hatalom csak úgy megengedi a szójáskamionoknak, hogy végigdübörögjenek a Táncsics Mihály uccán (van ahun a szerb médiába mán Tančićnak írják, várom, hogy mikó lesz megin a Petőfibű Petefi helyett Petrović).
Oszt még aszongyák, hogy ez nem azé van, hogy szolgálatot tegyenek a Szójaproteinnek, hanem azé, me hogy aszongya „biztonságosabb legyen a közlekedés”. Biztos, há hogyne, persze.
Az is egy jó kérdés szerintem hogy egy akkora cégnek mé nincs péze utat építenie a gyárához, de az még jobb hogy vajjon akinek megreped a házfala az kinek tud maj panaszkonni, meghogy esetleg a kárját kifizeti-e neki valaki?
Mindenesetre a rendőrök, akik mindig ott ának a közelbe, me hogy vadásznak a biciklisekre akik befordúnak az eggyirányú uccákba, remélem majd ott lesznek november 16-átú is hogy lássák mennek-e be a Táncsics uccába a kamionok.
Nálunk ijen a jogállam meg a demokrácia. Me azokat, akik az uccába laknak senki nem kérdezi. Ez a demokrácia. A hatalom meg aszt csinál, amit akar. Ez meg a jogállam.
Na de odaát se fényes a helyzet. Me hogy a reklámokbú tuggyuk, hogy a Kormány Viktor szerint „Magyarország jobban teljesít” vagy micsoda, de ez úgy láccik, hogy eggyesekenek még enné is jobb. Például a felcsúti polgármesternek (me hogy odaát minden kisfalunak is polgármestere van). Na de Felcsút nem akármilyen falu. Na nem azé me egyezernyócszáz lakosa van, hanem me ott született maga a Miniszterelnök. Így az hogy a felcsúti polgármester – köszönhetően annak, hogy cége állami megrendeléseket kap – bekerűtt a leggazdagabb 100 magyarországi közé, nem is olyan furcsa. Ki köllött azt érdemőni, nem kaphat akárki az állam, vagyis a magyarok pénzibű. Mintahogy éppen véletlenű Felcsúton épül focipálya is, gondolom sok firma éppen ott látta jónak ekőteni az adományozásra szánt pénzit. És az 1800 fős falu képes vót kinevenni egy elsőligás klubbot is, amit a Puskásrú neveztek e. Becsén ez nem megy, habár többen vagyunk mint ezernyócszáz. Biztos azé me a becsei klubbot nem támogatja az OTP, a MOL meg az ilyenek. Nálunk a hatalomma jóbalevő firmák a Zvézdát meg a Partizánt nyomják, de főleg a Zvézdát. Urunk és parancsolónk véletlenű éppen a Zvézda huligánjai között vót, de ez csakcsupán véletlen, mintahogy az is, hogy Urunk és parancsolónk ma is szivessen emegy megnézni egy-két kosárlabdameccset.
Nálunk is ilyen a szisztém má régúta az egész országba. Az adófizetők pénze nagyon fontos, úgyhogy tudnivaló hogy ki kaphassa el. Az ottani adófizetők pézit pedig itt főleg akkó kaphatyja e valamelyik magyarnak mondott institúció, ha az az institúció véeemszes irányítás alatt van. Mápedig kevés olyan maratt meg, amely nincs.
Úgyhogy ez az egész tranzícijó (jó a fenének jó) nálunk is inkább egy olyan keleti szisztémára hasonlít amilyen a Nagytesvérné van, ott ahun a Nap kel és melegít a szláv szellemiség, meg a fenyőtobozvotka. Csak éppen kisebb a bara, oszt sok a krokodíl.
A legjobb meg az, hogy a szluzsbeni mobilokon feszt telefonáló helyi hatalom megünnepőtte hogy kigyütt egy könyv Becse polgárosodásárú meg városiasságárú. Előtte meg „ismeretlen tettesek” kilopták a parkbú a frissen odarakott lámpákat. Hun vagyunk mi a várostú, ugyammá. Há má Noviszád se az, ami vót, de Belegrád se, azok is ementek a p…ba, hun vagyunk mi. Az eggyetlen ami itt történik néha az, hogy néha van valami a szinházba (na de oda mi magyarok nem megyünk…), na meg néha haknizik itt egy két megasztáros meg sóderos. Oszt ennyi a kultúra. Na, a folklórt ne haggyuk ki, de olyasmi gondolom Felcsúton is vót mégmielőtt a Viktor miniszterelnök lett vóna, de még lehet, hogy azelőtt is hogy a Sorostú kapta a sztipendiót.
Éppen olvastam ebbe az újságba az idén a Kovács Ivánnak az irását arrú, hogy Becsének nem sok ismert személye van, azok pedig akiket a becseiek „nagyemberként” ismernek vagy kulákok, vagy ügyvédek.
Na de „polgárias városunkra” visszatérve – gyün a hideg, korán sötétül oszt zárjuk ám a kaput, me félcsük azt a néhány tyúkunkat meg csirkénket, me a nagy jóléttű ezek nékű főkopna az állunk. Persze a zárt kapu se biztos dolog, de má ne könnyíccsük meg a lopóknak a dógát.
Aszongya a vejem hogy kéne venni pistojt a lopók ellen me hogy hallotta valakitű hogy a neten megírták hogy a nájlonon Noviszádon árunnak olyat is, oszt montam neki, hogy ha olyat csinál, akkó ide be nem teszi a lábát! Amire ő ekezdett valamit beszénni az onokámrú meg hogy lássuk e maj még mi, oszt nekem főment a cukrom, oszt ordítottam ám rá. Szegény lányunk meg csak bőgött. Na így élünk mi ebbe a nagy haladásba. Na de végül lenyugottam, a vejem meg megigérte, hogy nem csinál hüjeségeket. Oszt szent a béke.
Ezé ehun egy anyósvicc, hagy röhögjön a vejem:
„Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét:
– Drágám, eltűnt a mama, gyere, menjünk és keressük meg!
A vadász megragadja a puskát, és elindulnak az éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas hímoroszlánnal néz éppen farkasszemet. A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:
– Uramisten, most mi lesz?
– Semmi – feleli a vadász. – Az oroszlán kereste magának a bajt, majd kimászik belőle egyedül!”
Na, puszil
Mariskátok
