BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Lendület

Na kaptam is a fejemre, mehogy megjósóttam, hogy vége a télnek, oszt mijen hideg vót má megin. Há jóvanna.

Azé annyira nem vót mind januárba. Plusz még nem is én jósóttam, csak a netrű néztem le a hosszútávút. Há, túl hosszú távú vót.
Na meg ugye, amijen állapotba én akkó vótam. Mosmán nincsen semmi bajom, de azé mértékke eszek. Főleg mostan má hogy vége az ünneplésnek. Ja, a héten lessz (mire megjelenik, addigra: mán vót) a Szretenye Goszpodnye állami ünnep, amibe Szerbia ünnepli az államiságát. Akkó az az államiság más kiterjedésű vót, de haggyuk.
Ma mán amúgyis mindent másképp tanítnak az iskolába. Ja oszt a horvátokná sincs ez másképp. Oszt aszongya az Ivica a horvát kollegájának hogy annak az öregapja is meg az apja is usztasa vót, az Ivica meg büszke arra, hogy az övéi antifasiszták. Rendbe van Ivica, köll is hogy büszke legyé az őseidre. Oszt most kinek a kurmányába ülsz meg ki is az elnök? Hun vótak azok amikó dörgött? Ja, meg há az Ivica tevékenységérű is lehetne beszénni, főleg arrú hogy micsinátt az a rezsim, aminek a szóvivője vótt. Igaz, mindezekke nagyon jóba van a bisztos bont is. Mehogy fátylat a mútra, most sok a közös ügy meg biznisz. Há megmonta a szíjgyártó is, hogy mi az üdvös, kikre kő szavazni.
Aki meg szófogadó az maj hamarossan újra kap rá alkalmat. Mehogy Ő maga fog indúnni… De az se lett vóna rossz, ha az indútt vóna, akire a biztos bont főnöke aszonta hogy jaj de szupper a magyarság számára mind elnök.
Ja oszt láttam a mútkó a biciglirű hogy a trafikon sorba álnak a kurmánylapok és agyba főbe izé a Szasát meg a Vukkot. A radi Vójót nem báncsák. Há errű tán elég is ennyi. Aki még most se lássa, annak a Maris se segít. Még akkó is ha a Maris rosszú prognozátta az időt.
A szomszédasszony átmegy a másik asszonyhoz. Nagyon örül neki, hogy átment, mivel régen volt ott.
Behívja és megkérdezi, hogy kér-e egy kávét.
– Persze, köszönöm.
– Hány cukrot kér bele?
– Hát otthon két kanállal iszom, vendégségben pedig hárommal.
Az asszony beletesz két kanál cukrot. A másik csak néz:
– Azt mondtam, hogy hármat kérek vendégségben.
– Tudom, de szeretném, ha otthon érezné magát.
Ja oszt épp ebbe az újságba benne vót a mútkó, hogy mire hasznájják a Szent Száva napot. Há tanúságos vót. Ugye az a történelem, aminek tartsuk. Az egy ijen megbeszéléses dolog. Mindig azé beszélik meg másképpen mehogy a jelent meg a jövőt akarják befojásónni. Azé is montam annak idejin az onokámnak hogy történész ne legyen, me az eccő így van, eccő úgy. Azé lett szépen programozó, oszt csinájja. Ott mindig újjat kő tanúni, de a régin má nem gázónnnak át.
Ja oszt amúgy fojtatódik a gazdasági haladás. Bisztos észrevette mán más is, nemcsak én. Haladunk ám. Má lassan tényleg az van, hogy nem ismerek családot akibű legalább valaki nincsen Németbe vagy odaát. Azok lendülnek – el innét. Ellendülnek.
Na de vót itten minden, gyilkosság is Becsén, oszt arrú jaj de beszámóttak a médiák. Mehogy másrú nem szabad, vagy mi, oszt az ijenen lehet csámcsogni.
Mi is mán így vagyunk. Nem csámcsogunk más baján, örülünk hogy nekünk nincsen nagyobb. Oszt a mútkó épp emeséttem a kávézáskó, hogy én újra kötök. Mehogy mé ne. Maratt itten egy rahedli fonál ki tuggya mikorrú. Montam is az uramnak hogy az idén ne vegyen nekem valentinnapi turis mellényt. Inkább mást tanájjon ki. Me ünnepejjük? Má mé ne ünnepenénk? Ja mehogy van az a vicc:
– Mivel izgatja a feleség a férjet 10 évi házasság után?
– ????
– Minden szóval.
Oszt erre a komsija aszongya hogy ez nem is vicc. Mi meg csak összenézünk az uramma. Oszt mosojgunk.