trg_fontaneOszt miközbe az uram várja a szubvenciókat (várhatja me’ épp blokkolva lett a minisztérium számlája), a Blic arrú’ ír, hogy a készülő támogatási rendszerre’ éppen a parasztok fognak a legtöbbet veszíteni.
Me’ hogy – én csak leírom, amit olvastam – a hektáronkénti valamikori 12 ezer dinár helyett csak 7 ezer jár majd, de az tán mindenkinek, szóva’ nem lesz a parasztnyugdíjalapba való befizetéshő’ kötve. A tejprémium meg marad literenként 7 dinár.
Na meg azt is megtudta ez az újság, hogy 2015-ig jelentősen nem is növekszik az agrárbüdzsé, pedig a mostani hatalom nagyon ígérgette ám, hogy az állam többet kő’t majd a mezőgazdaságra.
No, de van bizakodásra ok, me’ hogy a törvény – me’ most nem rendeletekke’ (uredbákka’) akarják regulá’ni a szubvencionálást, hanem törvénnye’ – még nem készű’t e’, me’ dó’gozik még rajta a Knézsevity miniszter (akinek az ügyébe’ még nincs ítélet Zrenyaninba’), hogy kiszámítható legyen a tervezés, hogy a paraszt tuggya, hogy mié’ mennyit kap.
Azt is olvastam – me’ hogy nálunk az én dógom az olvasás meg a híradónézés, me’ a párom most kinn van a határban, na de majd télire beül ő is a tévé elé –, hogy ebbe’ az évbe’ 41 milliárd dinár lesz a mezőgazdasági költségvetés, jövőre 37, utána majd 39, utána meg 40 milliárd dinár. Oszt mennyit fog az a dinár addigra érni?
Me’ hogy követi ám az onokám, hogy mennyit adnak vagy kérnek az euroé’, oszt aszongya, hogy egy ideig erősödöt a dinár, akkó’ megin’ gyöngű’t egy kicsit, meg aszongya, hogy az erősödés valami behozatali lobbinak jó, na meg azoknak, akiknek banki kő’csönük van, a gyönge dinár pedig a kiviteli lobbinak.
Na most, a Malésev a 100P Pluszbú’ nem érti, hogy ha mán beigérték jövőre az idei agrárbüdzsének a dupláját, akkó hogy hogy nem lesz szubvenciókra elég pé’z. A Tejtermelők (vajdaságiak, há) Egyesülete meg azt rosszalja, hogy a tejprémiumot jóelőre megmondják, me’ hogy ők azt szeretnék, ha a prémium igazodna a minőséghez, ha majd egyszer lesz állami minőségvizsgáló laboratórium.
Ja meg azt is hallottam a Terustú’, hogy viszik innét a mezőgazdasági vásárt. Háromszó’ megvó’t Becsén, de jövőre má’ Temerinbe lesz. Szóva’ nemcsak a magyar-szerb verekedések kötik össze a két várost. Várost, há’. Me’, hogy mi városnak mongyuk Becsét, ők meg városnak, na meg a világ közepinek Temerint. Hallottam, hogy egy hete Temerinbe’ vó’t valami cirkusz, hogy vármegyések ottan náciskottak meg szerbeket vertek. Meg hogy ezek adai-zentaiak vótak, de azt is írta valahol, hogy adaiak meg becseiek.
Azt is megírta az újság (a Dnevnik), hogy mekkora árak vó’tak a becsei községi fődliciten. A legdrágább egy fődvári parcella vót: hektárjáé’ 83 500 dinárt fizetett valaki. Bérlésé, há’. A legnagyobb kibérő’t parcella is fődvári: 355 hektáros! A pecellósi fő’dek mind e’ke’tek. A 4100 hektárbú 143-nak nem akatt bérlője, abbú’ meg 134 és fél hektár van a becsei határba’.
A PIK-nek maratt a maj’ 4800 hektárja bérletbe, me’ hogy előzőleg kifizette a 69 millió dináros adósságát. Ja, a PIK-ke’ mi lesz, még nem tudni, hiába ment a Vukkunk a Tómójáhó’, az se tudott neki semmi okosat mondani a nyáron, meg azóta se. Továbbra is a bankokra várnak, hogy majd azok megmondják.
A fiam meg aszon’ta, hogy gyünnek a franciák a Fadipba. És gyártani fognak mezőgazdasági kapcsolható eszközöket. A tévébe látta ő is, hogy a kivonyosokat (ez a firma neve, hogy Kivony, na, de úgy kő’ írni, hogy Quivogne) nem Becsén mutatták be a népnek, hanem a vajdasági kormányba’. A demokrata Vászinná’ vótak, ebbű egyelőre kimaratt a Vuk meg a Knézi.
Nagyon örű’tem a mútkó’, oszt büszke is vó’tam magamra, me’ előre megírtam, hogy a gyógyfürdőbű’ nem lesz semmi, oszt utána vót errű’ hír is az újságba. Meg arra is büszke vagyok, hogy nagyon összevettük a lépést én meg a Kovács Iván a hirtelen becsei oroszbarátságga’ kapcsolatba’.
Amúgy megvagyunk, öregössen. Hidegek az éjszakák, fűtünk, nappa’ meg leizzadunk mindent. Búzát vetünk, mint mindenki, oszt má’ nem is tudok mitű fé’ni, attú, hogy sok eső lesz, vagy hogy kevés, oszt akkó nem lesz termés, vagy attú, hogy jó lesz az idő, mindenkiné’ sok terem, me’ akkó’ meg ára nem lesz. Na, de majd az új mezőgazdasági politika megnyugtat biztos. Arra várok.
Az egyik barátnőm családját meg kirabó’ták. Este vó’t, ugattak a szomszéd kutyák, ezek meg mindent vittek. Úgyhogy zárkózunk, vasvilla az ágy mellett, az onokámat meg e’kűttem valami elektromos rendszeré’. Arra nem sajnájjuk a pé’zt.
Ja, oszt az itteni igasságügyrű meg törvényekrű jut eszembe egy vicc, várj, majd mingyá’ utánanézek a neten…
Ehun, e:
„A többszörös gyilkossággal vádolt személyt villamosszékbe ültetik.
– Van valami utolsó kívánsága? – kérdezi az őr.
– Igen.
– És mi?
– Megfogná a kezem?”
Mondom, sokat járok a határba, meg tájékozódok a világrú’, de azé’ nézem ám a sókat is. Nem a valóságsókat, hanem az énekléseket. Hallom, lebőgött valamelyikbe’ a Rúzsamagdika nővére, a másikba meg ott van a Dzsiminek a fia. Azza’ mindig valami baj van, olyan mint az ország – hun ez zavarja, hun az. Nézni kő őket a tévébe’, me’ ki tuggya, hogy jövőre lesz-e mibű’ e’híni a sztárokat a becsei Szentistvánra. Nehogy azza’ is úgy járjanak, mint a fürdőve’ meg a magyar állami garanciáva’.
Betsey Mariska
