BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Nyelvedzés

Na, ehun vagyok e, aranyoskáim. Én nem fogok itt nektek kampányóni, csinájják ezt mindennap ilyenek is, meg olyanok is. Oda ne rohanjak, hogy most nekünk milyen jó lessz, csak legyen aki győzze. Me van itt megoldás dögive, csak mind kivárták, hogy gyűjjön a választás, oszt eddig nem akarták elárúni az ötleteiket.

Van errű vicc, odaátrú, de ide is jó:
„- Mondd csak fiam, mi lesz így belőled, ha mindig csak hazudozol?
– Anyu, ha ügyetlen leszek, akkor börtönbe kerülök, ha ügyesebb, akkor meteorológus, ha nagyon-nagyon ügyes leszek, akkor politikus.“
Oszt nézem a tévébe a párthívőket, ahogy dícsérik a vezérüket, na meg a pártyukat, persze, me azt remélik, hogy maj nekik is csurran vagy csöppen. Me hogy csak ez a párt a jó, me hogy csak ez a vezér a jó. Haggyá mán. Nem mámma születtünk, meg van szemünk, oszt lássuk hogy az egész arrú szól, hogy szavazzá rám, hogy nekem legyen több hatalmam.
Na de aszongya az uram, hogy szavazni kő, ő meg maj arra szavaz, aki a lekkevésbé idegesíti. Igaza is van. Amúgy nekem ez az egész úgy néz ki, hogy mindenki egynek akarja magát benyani, oszt csak egy párt van, amejik mer oppozícióskodni – na de őellenük má két éve megy a kampány. A többi az mind a morzsákra vár attú aki mindenrű dönt itt má.
Na, neveket nem írtam le, de táncsak kitanájják hogy ki kicsoda. Nagyon olyan ez, mint a kilencvenes évekbe – akkó is egy vót a vezér meg sokan nyaltak neki.
Oszt van errű egy vicc:
„A tanító néni a tragédia fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
– Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a disznói!
– Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanító néni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
– Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
– A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a disznói…“
így van ez, lássák, az adai Rákosi elvtárs má rég halott, de a viccek még mindig gyünnek rúla, me mostan is vannak Szeretett Vezérek, csakhogy mán nem elvtársnak kő űket szóllítani, hanem úrnak, meg elnök úrnak, meg mittomén.
Oszt errű elég ennyi is, me okádhatnékom van néha amikó ritkán híradókat nézünk itthon. Közbe azé van érdekes dolog is a tévébe, oszt most nem arra gondolok, hogy van a tévékettőn az a műsor amibe van egy énekes, a párja meg az is celeb, de az nem tud énekőnni, csak hülyét csinál magábú. Hanem néztük a Radart az RTV-n, ami arrú szótt, hogy Noviszádon hogy tettek tönkre három firmát a privatizációkka. Oszt emlegették a becsei Zidárt is meg még valamit Becsén. Az, ami itt vót privatizáció, az nagy rablás vót, még a csődigazgatók jártak tán a legjobban, monta az egyik munkanékülivé lett munkás.
Ja oszt az egyik firma a műsorba a híres Jugoálát vót, amelyik két dologrú híres – az eggyik az, hogy a jugoszláv időkbe a fegyvergyártásba is besegített, oszt jó is ment nekik, a másik meg az, hogy bizony nagyon jeleskedtek a jugoálátosok a vajdasági autonómia megbuktatásába. Oszt a Szlóbójukka együtt szét…ták az országot, amitű nem lett nekik se jobb, utána meg gyütt nekik is a privatizáció. Há így van ez, de mos má az se nagyon vigasztajja űket, hogy tönkrement az ország, a gyár mosmá nemhogy nem az övék, de má még a gazdájuké se, hanem a banké, de kimehetnek az uccára, oszt mosmá nyugottan ordibáhassák hogy „oj Szrbijo iz tri dela ponovo szi célá”. De nem lenne az baj, hogyha csak ez a dicsőséges firma járt vóna így, hanem mindeggyik.
Na de eleget panaszkottam, meggyütt a tavasz, olyan tizenvalahányfokokat mondanak hogy van, de kivirágzott má a krajcárka is. Hogy mostan lesz-e az idén is olyan március végi hó mint tavaly, aszt nem tudhassam, de nem úgy indútt, hanem inkább úgy hogy itten a nyáron negyven fok lessz mindennap, oszt maj megin kibirhatatlan lesz élni is, a búzárú nem is beszéve.
Ja oszt meséli nekem a temerini barátnőm, hogy az ő szomszéggyába má allig lakik valaki, me mind ement a magyar passzussa világgá. Mos ment e néhány hete a szomszéggyának az onokája, aki nem mai gyerek, a középiskola után dógozott egy-két évet kőművesként, oszt most ement a németekhő hotelt takarítani. Oszt ott aszongya hogy sokka jobb neki mint itt.
Oszt beszéttem a barátnőmme arrú is, hogy mostan Temerinbe mi van. Aszongya mos nincs semmi cirkusz, me mos nem felel meg senkinsek se a cirkusz. Nahát, errű ennyit.
Az uram meg élvezi, hogy még öt órakkó is látni, oszt ki-kimegy a kertbe dógozgatni, fákat mecceni meg ilyesmi, csak én féltem nehogy megfázzon. Na de megy ki vele az onokája is, a nagyobb, há, oszt segít neki, úgyhogy helyin van most az öreg szive.
Megtanútunk mi má itten a kicsinek is örűnni, oszt igyekszünk is, me ami itten a választások utánra készül, aszt nem lesz könnyű megemészteni. De ne legyen igazam.