trg_fontane
Abba a halottak napi időbe sétáttunk az uramma, me akkó még nem fújt ennyire a szél, oszt láttuk hogy este hogy világítanak a temetők, meg minden ami ijenkó szokott, de eténferegtünk a szövőgyárig is, vagyis addig ami valamikó az vót.
Mehogy maj ebőgtem magam. Valamikó ojan jó vót arra emenni oszt hallani hogy dógoznak meg minden, mostan meg megy tönkre csak.
Rohad e, törik e, ázik e. Persze má mindent kirabóttak ami mozdítható vót. Szóva rossz érzés vót, mitmongyak. Gyorsan telefonátt is az uram, végigcsörgette a kollégáit, hogy kihő ugorhatnánk be egy kicsit csak hogy felejcsük azt a képet. Tudod, nemcsak egy gyár sorsa az, hanem úgy naggyábú mind… de ne is fojtassam.
De mongyak vidámabbat is. Kitanátta a lányunk hogy a kisunokánkat ekő csúfítani halóvínre. Jó van ő nem így monta, de ez vót a lényeg. Meg krikszkrakszok meg tököt vájni meg ijesmi. Montam neki hogy én esztet hüjeségnek tartom, de nem baj, megcsináttuk. A kicsi még túl kicsi az egészhő, úgyhogy asszem hogy a lányunk esztet magáé csinátatta. Nem baj, nekem jó vót évelőnni vele, meg nézni ahogy élvezi.
Ja oszt a helovínrű jut eszembe:
– Mi a különbség egy ügyvéd és egy vámpír között?
– Az egyik egy vérszívó vadállat, a másik pedig denevérré tud változni.
Az uram meg látta az ertéelen hogy eppenhogy beengették a fradistákat a stadionba mingyá ekezték ölni egymást. Nem is túlozok, úgy vót.
Persze, azé engették be őket me gyünnek ott is a választások, oszt ne legyen harag, mehogy az ott is most is úgy van, hogy minden csapat a párté, csak más a pártnak a neve.
De azon is kiakatt hogy leváltották a Storkot oszt valami belgát raktak a hejibe. De ojan belgát aki még a ruandaiaknak se kölött edzőnek.
Mehogy az én uram az nagyon szeret hinni valamibe. Persze ojan dógokba, amikbű úgyse lessz semmi, me minek hinni valamibe ami má van? Úgyhogy ő hiszik a magyar fociba… Jóvanna, mindenkinek van hibája, attú még én szeretem.
Bemegy a kocsmába egy ember a kutyájával.
– Bekapcsolhatnám a televíziót? Az enyém ugyanis elromlott, a kutyám meg nagy rajongója a magyar fociválogatottnak, és sosem hagy ki egy meccset sem.
A csapos beleegyezik, bekapcsolják a készüléket, a kutya leül. Támad a csapat, rúgnak egy nagy kapufát. A kutya felugrik a bárpultra, két lábra áll és elkezd táncolni. A csapos álla leesik:
– Úristen, ez ám az öröm. És mit szokott csinálni, ha a csapat gólt rúg?
– Azt nem tudom, még csak három éve van nálam a kutyus.
Ja osztan maj efelejtettem, hogy olvastam a neten hogy a pógármester aszonta hogy gyüvőre száz milijó dinárt arra kőtenek maj amit a becseiek akarnak. Ténleg szép ötlet, csakhá az egészet így kéne. Na de nem baj valahogy e kő kezdeni, ha másé nem akkó azé hogy a nép is gondókoggyon mán egy kicsit. Maj meglássuk mi lessz ebbű végül.
Ja de asztat is láttam a neten hogy az opstinszka vlászt összesítve majd három és fél milijó dináros ugovorokat írt alá itteni, noviszádi meg beográdi resztoránokka meg hotelokka. És hogy ez egymilijóva több mind tavaj vót. Há ekő látni esztet a sok invesztítort,aki idegyün munkát anni nekünk, meg jó fizetéseket, há nem?
Egy házaspár a pénzen vitatkozik. A férj azt mondja:
– Ha nekem nem lett volna pénzem, még most sem lenne saját házunk!
Mire a feleség:
– Drágám, ha nem lett volna pénzed, most én sem lennék itt.
Nade ahogy mongya az eggyik rokonunk akit csak karácsonkó látunk, pízekrű ne beszéjjünk, me még összeveszünk.
Puszil Maris
