trg_fontane
Éppenhogy szépek az uccák ijenkor. Az uram azongya hogy ő fázik még kinn, de én nem. Én eppen élvezem hogy ojan hűvös még az idő, de hideg nincs (igazi tél alig vót pár napig), sokat is sétálok. Az emberekbű elegem van úgyhogy a fákat nézem hogy rügyeznek, meg a meggyfákon a virágokat. Ebbe van az örömem.
Me ha végigsétász Becsén akkó nem sok okod van az örömre amúgy. Itt is egy romos ház meg ott is, díszelegnek rajtuk a két világháború közti évszámok, kivillan a vájog meg a nád, omlik le a fal. Meg sok az üres ház, meg az eladó ház. Meg bárkive tanákozok mingyá arrú beszél, hogy ez is ement meg az is. Csak a rablók nem mennek e. Azok csinájják, a hős rendőrségünk meg amelik megállít ha nem ég a biciglin a lámpa, az nem csinál ellenük semmit. Vagy legalábbis nem nagyon van láccata. Bisztos tako treba. De akkó meg minek fizessük őket? Mehogy mi fizessük őket, nem azok akiket szógálnak. Azok csak parancsónak nekik a mi pézünkön.
Ja oszt tavasz van ami abbú tűnik ki hogy Szerbiában árvizek vannak. Az utóbbi időbe mindig akkó vót valami tragédia miután ezek hatalomra kerűgettek újbú meg újbú, mostan meg a választások előtt. Persze mindig valaki más a hibás, de főleg az opozíció. Az azé hibás me még van. Eddig is bezárták őket, persze itélet sehun, mi lessz ha megin ezek győznek? Akkó nem lesz opozíció? Hogy híjják azokat a rezsimeket ahun veszéjes opozíciónak lenni?
Van aki nem opozíció és nem is akar az lenni. Őket úgy híjják azok akik nem szeressék őket hogy a Vucsity magyarjainak szöveccsége. Ők most tanáttak maguknak két mini pártot (az egyik minibb mind a másik) oszt eszt eneveszték koalíciónak. Viktor kűdi a pézt meg az álllamtitkárait, megbizotyait, konzuljait meg minden hogy segíccsenek nekik. Me há segíccség kő nekik. Me hogy mindenhun hatalmon vannak oszt a magyar csak fogy, csak fogy. Menekül innen aki tud meg aki mer. De maj kiállnak megin hónap (mehogy ez 14-én iródik) oszt kokárda, meg csárdás, meg népviselet, meg az ősökre hivatkozás. Idézetek, Kosut, Petőfi, Szécsényi, mindig úgy hogy megfelejjen a kurzusnak. Nyakkendő, zsinóros mente, fokos, fogatkozás. Meghogy meríccsünk erőt, meg eccség, meg magyarság. Pártfolklór, szemfényvesztés.
Oszt van egy részük, akinek nem teccett nagyon se az hogy a pásztor hogyan teregeti a nyáját, vagyis a birkákat, meg az se hogy a pásztor jóba van a kis farkassa de nagyon, oszt kiváltak. Oszt egy csomó szinéssze meg újságiróva, meg eddig nem politizálóva megalakitották a mozgalmat. Ami kojalicióba lépett a véemdékáva, ami szintén minipárt, de van neki saját véleménye. Amijen ojan, kinek teccik, kinek nem. Oszt ezeknek nagyon nehéz lessz összegyüjteni az aláirásokat, de ha sikerül nekik, akkó van egy kutatás ami szerint elég jók az eséjeik. Ez azé érdekes me ijen má rég vót, hogy van másik. Oszt kinek a pap, kinek a papné.
Persze azé a mindig hatalmon levők, akik arrú soha nem beszénnek hogy mi jót is hozott az embereknek az hogy ők hatalmon vannak, nem nyukszanak. Me mán ekészűtt minden arra, hogy aszt a néhány megmaratt szinészt meg újságirót megregulázzák a választások után. Az igazgatóbizoccságokba ott vannak a hüséges pártkatonák akik csak a parancsra várnak. Me ugyan mit érdekli az embert egy újság vagy egy szinház? Olvasni nem olvas, vagy csak a halotti hirdetéseket, szinházba nem jár. Vagy igen ha énekőnek benne csárdásokat. Ahhó meg nem kő nagy megerőttetés. Tunni való hogy ki ossza a pézt ahhó kő dörgölőzni, há nem?
Ja oszt aszonygyák a tévébe, meg ki is irják, hogy kampány van. Mé eddig nem az vót? Há ezek másnem csinánnak amióta hatalmon vannak, vagyis négy éve mán, hanem mindennap kampányónak. Csak őket látod.
– Hallottad, hogy fél év múlva 50 százalékkal megemelkedik az életszínvonal?
– Hogyhogy?
– Most éhezünk és fázunk, de nyáron nem fogunk fázni.
Becse bejáratáhó Fődvár felű is kirakták a plakátot hogy ők bizony csináta(tta)k egy körforgalmat. Zamiszli. Négy év alatt. Brávó. Mehogy előtte mijen ronda vót, mostan meg mijen szép. Oda ne rohanjak. Ettű marad maj a nép Becsén, a pár tujátú, meg a körforgalomtú. Aszt mé nem teszik ki a plakátra hogy elatták a pikket, oszt egy csomó ember fődönfutó lett, oszt egy csomó főd, meg halastó meg minden egy tájkúné lett. Pedig ők a nagy tajkúnellenesek. Persze. Ja és nem a demokraták atták e elősző se a pikket, hanem a Kostunicáék. Nem azé me most Maris bárkié odalenne, hanem azé me igaz ami igaz. Me annyi itten mán a hazugság, hogy aszt is efelejcsük hogy tegnap mi vót nem tiz éve. Eszt is a neten tanáttam, a kecskefészeken:
A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
– Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP, jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse „telerakta a pelenkáját“ és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
– A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!
Mehogy a Maris mérges? Nem mérges, azon má túl vagyok. Hanem fáj a lelkem amikó bejárom Becsét. Csak az a néhány új ház örvendesztet meg. Örülök hogy bár valakinek van péze, de ténleg. Az lenne a jó, ha mindenkinek vóna. Éltem én má ojan időkbe is, amikó mindenkinek vót amennyi kölött. De ezek a fiatalok ijenre nem emlékeszhetnek. Ők nem látnak itten jövőt, mennek. Családostú mennek. Azok mán vissza nem gyünnek, esetleg nyugdijasnak a szülők, a gyerekeik mán amottan nőnnek fel. Hogy lehet e ezen változtatni? Nem tudom. Kétévente vagy négyévente beleszóhatunk, me akkó megengedik, de csak titokba, külömben meg kuss van. Hát én kimegyek hogy tiszta legyen a lelkiismeretem. Meg nem mondom kire szavazzon más, mindenki arra szavaz akire akar. De legalább szavazzon.
Maradok tisztelette
Maris
