BETSEY MARISKA NAPLÓJA: Savanyúság a frizsiderbe

Mive az onokám olvasta a neten valamelik magyar szájton, hogy javíccsa az ember életit amikó nem nézi a tévét, oszt eszt bemagyarázta a tatájának is, akkó elindútunk szomszéttú szomszédig. Persze, bejelentkezés nékű, me az uram aszongya, hogy ő nem jelentkezik be, me akkó nem jelentkezett be, amikó mindannyian fiatalok vótunk, oszt még meg is lehetett vóna zavarni valakiket, mostan meg mán minek. Na de mostan nem olyan idők járnak, me mindenki bezárkózik, me muszáj, me lopnak, büntetlenű persze, osztan ajtót se nagyon akaródzik nyitni eggyeseknek. Na osztan harmadszorra, mint a viccekbe, beengettek bennünket. Oszt szépen el is vótunk. Amíg a háziasszony be nem kapcsótta a tévét. Ottan meg ki várt ránk? Na ugyan ki? Hát má a frizsiderbű is az ugrik ki. Mindenhun a vezérünk és jótevőnk. Na meg a nyalókásai. Hát mondom én, ijen utójjára a Milos idejébe vót, vagy tán még akkó se, me az legalább nem sztárótatta magát, akármijen dög is vót. Sztárótatták a nyalókásai, az bisztos, na de amit ez csinál… Oszt még aszongya, hogy kevesebbet van benne a tévébe, mind más kormányfők. Na ne mán. Na de nem ő a bűnös, hanem aki ehiszi.

Amúgy jó evóttunk vendégségbe. A tévét kikapcsóták azok is rögtön, úgyhogy hozták a kártyát, oszt römiztünk. Közbe iszogattak a férfiak, mi meg megettük a vasárnapi kalácsot. Jó vót, nem vót nehéz.
Előző nap meg beleolvasott a vejem a becsei kékújságnak a mellékletibe ami a nemzeti tanácsokrú szót. Nem vót friss, de fölolvasott belőle, oszt szörnyűköttünk ám. Oszt ha jól emlékszek, benne vót az is hogy a vót polgármesterünk, aki ma is valami funkción van, aszonta, hogy bizony a Magyar Nemzeti Tanács pártalapon, vagyis hát véemesz alapon ossza a pézt. Há mongyuk, ezen nem lepőttünk meg. De ő tán igen? Há má kéccő vót a véemeszbe, nem is keveset, akkó nem zavarta? Ha meg zavarta akkó mé nem monta? Na, mé? Na ugyan mé?
De mongyukrá érdekes vót ijeneket olvasni, me más magyar újságokba ijenrű nem irnak. Tuggyák, sajtószabadság van, me a sajtó tuggya, hogy mi az amit szabad, meg mi az amit nem. Csak ez a kékújság vagy nem tuggya, hogy mit nem szabad, vagy mittomén. Na, nem véletlen pörli űket átlag valaki.
Na de mostan hiába pörölné, me sztrájkónak az ügyvédek. Osztan nem bir velük a hatalom. Me hogy az történt tán, hogy odaatták valami notáriusoknak a szerződéshitelesítéseket, amikó fődet vagy házat adnak e vagy vesznek. Csak azok csináhassák. De kevés van belőlük, de éppen ezé jókat keresnek. Persze notárius is az lehetett, aki közel áll akihő kő. Na mostan én azé nem szerettem meg az ügyvédeket, de ténleg pofátlanság hogy sziggyák őket a szolgamédiák, meg hogy a hatalom gyorsan alakított egy ügyvédtársaságot. Legyen. Az persze nem akar sztrájkónni. Há, csak egy a társaság vagy eggyesület vagy micsoda, más meg a kamara. Mosmán tuggyuk, mi a következő: hatalompártit raknak maj be a kamara élire. Ezt híjják itten demokráciának. Na de nem csak itten.
Odaát maj mindennap tüntetnek, osztan az itteni népek akik szeressék az Orbánt, nem értik az egészet. Lehet hogy néha kéne csatornát is váltani, ide-oda, oszt hallani mást is, nem csak mindég ugyanaztat.
Osztan a szomszéccságba, Topolya kösségbe se megy ám minden szépen. Vagyis szépen ment minden, míg a pistájka nevezetű szájt meg nem jelentette, hogy megy ám a kösség pénzinek az elosztása a funkcik között. Oszt aszt írják, de vót egy itteni magyar szájt is ami átvette, hogy a véemeszes polgármestrnő ossza ám a fizetésemelést meg a stimulációt, mindenfele, magának is, más pártúaknak is. Most hogy ez a pistájka hazudik e vagy se, én aszt nem tudom. De ha hazudik, akkó bisztos bepörlik maj.
Hogy most az ijet szájtokon kéne e megjelentetni vagy a valamikó komojnak tartott újság kéne e hogy megírja az má más kérdés, de errű mán írtam ma is.
Amúgy az onokám jó van. Boldog, én úgy látom, me e van ezze a kislánnya. Evan mind a befőtt. Oszt eppen vót nálunk kávén az egyik barátném, nem mondom meg hogy melik, me az onokám is olvassa amit írok, oszt neki nem kő asztat tunni, és aszonta a barátném, hogy hallotta, hogy a kislány normális családbú való. Há manapság ez mán nem is olyan kis dolog. Na jó van, nem azé mondom, ráérnek ők még nagyon is.
Úgyhogy edöntöttük az uramma, hogy mi nem fogunk othon savanyodni a télen, hanem bizony megyünk ahova csak befogadnak bennünket, vagy pedig ha mán othon vagyunk, akkó gyűjjön e valaki hozzánk. Azé még annyira öregek se vagyunk. De jóesne ha lenne Becsén mozi, csak attú félek, hogy mi a jegyet oda nem tunnánk megvenni. Most vót a lányom meg a vejem Noviszádon a moziba, me mostan má ott is csak egy van, oszt tán ötszáz dinár vót kettőjüknek a jegy. Megeszi a fene. Pedig valamikó mennyit jártunk moziba az uramma, még akkó is amikó nem vót az uram. Há, ja más idők vótak. Miszerintünk sokka jobbak. Úgyhogy maj főhíjja most is november 29-én az uram a katonabaráttyát. Az onokámnak meg maj mesélünk, az idősebbnek, me a fiatal még nagyon pici. Ha má nem tanútta az iskolába, akkó maj mi emongyuk.