trg_fontane
Aszongya az onokám, hogy leaszfaltozták a sineket Fődváron úgyhogy ottan mán nem lessz egyhama vonatközlekedés.
Oszt utánna olvasott a neten, oszt aszonta hogy Beográdbú megirták hogy ők megszűntetnek hétszázon fölüli kilaméter vassútot, főleg Vajdaságba (ja, me itten vót valamikó, ugye) me nem kifizetődő, oszt főkinátták a kösségeknek hogyha akarják akkó finanszirozzák. Oszt Vajdaságba csak kettő kösség monta hogy akarja, a sidi meg a mitrovicai. Úgyhogy a Temerin-Becse vasútnak vége. Született 1899. július 2-kán.
Erre aszongya az uram, hogy vége vót annak mán a kilencvenes évekbe, mámind az ezerkilencszázkilencvenes évekbe, amikó nagyon sokmindennek vége lett.
Aszongya hogy két dolog végzett a vajdasági magyarságga, az eggyik a kilencvenes évek ekőtözése, a másik meg a magyar passzusos ekőtözés. Me mostan ő olyan temetői andungba van. Ja, osztan vége lett a kifütyülős október 23-omnak mostan meg gyün a megemlékezéses november eleje. Megin lehet szónokónni, hiradókba magyarkonni. Nem tudom kirakják e azt a valamit amire rászavaztak oszt eneveztek hagyományosnak meg vajdaságinak. De mondom maj március tizenötödikén lesz az igazi ha kirakják a temetős beszédekhő háttérnek.
Rituáltú rituálig megy az élet csakhogy egyre kevesebb a rituálozó.
Odaát meg fojton fokozódik a hejzet. Itten nem nagyon irtak rola de a netten igen, me monta az onokám hogy sorozatba veszik meg az opoziciós médiákat a hatalom emberei, osztan nem marad sok belőlük, az a néhány is csak azé hogy lehessen mondani hogy van. Ojan mint Atyuskáná, hogy közelebbi példát ne mongyak. Ez az illiberális demokrácia, ami nem is demokrácia.
A Szovjetúnióban kihirdetik a politikai viccpályázat végeredményét.
Első díj: 25 év…
Oszt ahogy enézem igaza vót Marisnak amikó arrú beszétt hogy nem lehet maj sokáig eggyet ide eggyet oda, me szoríccsák ám szeretett vezérünket. Nemrégen együtt maga az Atyuska kémfőnöke oszt fogatta a Tómó aki ugye má jó régen megmonta hogy ő asztat szeretné ha ruszka gubernija lennénk. Há igyekszik is.
Na de várjuk ki hogy kit szavaznak meg a nagy vizen túl, osztan maj meglássuk. Me attú sokminden függ itten is meg a drót túlódalán is. Gondolom én, de maj meglássuk.
Na de visszatérve az onokánkra. Nagyon büszkék vagyunk rá, me szépen csinájja az iskolát meg minden. A mindenrű nem irok, me rámszótt hogy ne terigessem ki az ő intim ügyeit.
Egy 19 éves fiú randevúzik egy lánnyal. A fiú kisöccse meg akarja tudni, milyen egy randi, ezért elbújik a csomagtartóban. A fiatal pár kihajt a város szélére.
– Na, igen vagy nem? – fordul a fiú a lányhoz.
– Hát nem! – válaszol a lány.
– Jól van, akkor én hazamegyek kocsival, te pedig szállj ki és mehetsz vissza gyalog…
Másnap a 8 éves kisfiú randevúra hívja a kis szomszédlányt. Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdőszélére. Megkérdezi a kisfiú a kislánytól:
– Na, igen vagy nem?
– Hát ez meg mit jelent? Legyen igen! – feleli a kislány.
– Tudtam, hogy pechem lesz! – sóhajt fel a fiú. – Itt a bicikli, menj vissza vele, én meg majd megyek gyalog.
A lányunkat meg a vejkót, na meg a kicsit, nem nagyon lássuk má megin. Mongyuk ez azé jó me dógoznak, de há azé jó vóna. Na de ne panaszkoggyak, mehogy főlendűtt az életünk me ekeztünk má megin szomszédba járni meg foganni vendégeket. Arrú maj máskó irok hogy ottan mi szokott történni me ide mán nem fér.
Ja oszt fölemelik a nyögdíjat, de csak eccő, a szlavák időszaka előtt. Há sokan lesznek akiket ennyié is meglehet venni. Így van ez meg így is lessz amig ijenek vagyunk.
Na puszil Maris
