Mán megin esik a hó, lehet csuszkánni, csak nekünk má nem olyan nagyon jó, ha etörik a kezünk, neadjisten a lábunk.
Márciustú mán megin drágább lessz a gáz, ami minket direktbe nem érint, de a Terusékat igen. Fő is vót, hogy szépen mongyam, bosszantódva, me hogy ezek semmit nem tunnak csak drágítani, meg az egyszerű embertű evenni. Na de nem úgy van az Terike, mongya neki az uram, há szeresse a nép az ő nagy vezérit, mindenhun rá van szavazva. Amire a Terike aszongya, hogy lessz az maj máshogy is, mire az uram aszongya, hogy olyan igazi rendes szavazás nem bisztos hogy lessz mán itten.
Osztan meg ahogy gondóttuk is, alighanem a Knézi vót az utolsó magyar polgármestere Becsének (amilyen vót, olyan vót, abba mostan ne mennyünk bele), na de egyenlőre az utolsó magyar képviselő testületi elnöke is. Me szeretik a haladó radikálisok a véemeszt, de azé annyira má nem, hogy a két fő funkcióbú eggyet neki aggyanak. Na de ezekrű még az ember tuggya hogy kicsodák, de asztat má ténleg nem, hogy ki az az a becsei eldépé. Me ugye az egész eldépé mán abbú áll, hogy az elnöke, a Csédó, szétkergetett mindenkit ottan Beográdba, ezek meg itten a Vrébalov nevive léptek fő a szavazáson, aki mán rég nem eldépés, hanem demokrata.
Na mostan a Vrébalov mégis 30 napos fogdába kerűtt, me úgyláccik annyira független a szerbiai bíróság, hogy attú függ kinek meg mikó szónnak oda. Me előbb aszonta az eggyik bíró, hogy nem kő az őrizet, utánna meg a másik bíró aszonta, hogy mégiscsak kő. Mehogy mégiscsak meg kő mindent tenni azé, hogy a Pájtitynak az a kevés hatalma se legyen, oszt a többsége eléggé vékony, ha meg bedutyizzák az embereit, akkó pláne.
A kösség péze meg itten Becsén emén tivornyákra, ez a stédnya és a reforme. Meg vagy összeanni nem tunnak ezek a hatalmi koalíciósok, vagy valami más – aszongya az a kevés oppozíció – me hogy állítólag valahogy hiányzik többtucat millió dénár a papíron, a községi kassza tervezetibű.
Na mosmán esztet a viccet én tanáttam a neten, me az onokám nagyon nem ér rá:
Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik:
– Ezek a galambok, olyanok, mint a politikusok.
– Miért?- kérdi a másik.
– Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek, csak szarnak a fejünkre.
Na mostan, hogy ez vicc, vagy igasság, majd edönti mindenki magának. Csak ha edöntötte, akkó maj jó figyejjen oda, amikó maj újra lessz szavazás (ha lessz, mongya má megin az uram).
Ja oszt mongya a Terike, hogy mosmá a neten is lássa, hogy olvassák az én naplómat, amit külön köszönök. Maj mingyá szájbarágom mind a Nórika az éneklős műsorba, „Szavazzanak, ha kedvencük…“, na nem, hanem: a Becsei Mozaik vebódalán, oszt nem lustász lemenni az ódal ajja fele, me ottan vannak a magyar szövegek. De mé mindég az ajján, ha tunnám csak?
Mi meg nézzük ám a tévét újra, mind az őrűttek, me má alig van kihő menni ebbe a hidegbe, meg a Terikééken kívű hozzánk se gyün nagyon senki. Mán kávézni se kávézunk, me az uramnak nem lehet, én meg magamba nem akarok, me úgy nem az az érzés. Hogy mit nézünk? Há ami van, ugye. Nem sok. Osztan láttuk, hogy működik mán a kösség új honlapja, amin kérdéseket lehet főtenni a kösségi képviselőknek. Na de esztet az örömet! Na persze, esztet külföldi adománybú csinátatták, osztan előbb nem is nagyon indútt be, tele vót hibákka, osztan visszavonták, de a mi újságunk megirta, hogy a legérdekessebb a magyar szöveg vót, me ottan hiba mind csillag az égen. Na de nem azé me tájszólásba vót íródva, mind ez a napló, hanem alighanem azé, me valaki nagyon hisz a Gugle fordítójába. Há élő magyar nem vót, hanem a buta gép köllött hogy megírja a magyar szöveget? Na de ennek vége. Vége?
Na főment a Maris a netre. Aszongya becej.rs. Mingyá a tyirilica nyíllik meg, vagyis a becej.rs/sr. Na jó. Bepötyögöm, hogy becej.rs/hu. Van olyan is. Nagy az öröm, éjjen a kétnyelvűség, meg a hivatalos nyelvhasználat! Aszongya: Kérdezze meg képviselőjét. Ráklikkel a Maris. Aszongya: Грешка! Страница не постоји. Mive én tudok olvasni azon a nyelven, ameliken az egész világ megért, én is megértettem. Mindent. Oszt ide is másóttam. Üdvözlöm a régi meg a mostani koalíciós partnereket is. Maj szépen szónokójjanak a kopjafákná! Na hogyha ki is javíccsák az újságunk megjelenéséig én akkó se kérek elnézést. Nekem nincsen mijé.
Ja oszt van egy régi vicc:
Két cápa beszélget.
– Mit reggeliztél?
– Én egy meztelen nőt! És te?
– Én egy minisztert.
– És honnan tudod, hogy az volt?
– Gerinctelen volt, nem volt bőr a képén, s a feneke meg ki volt nyalva.
Na osztan mi vót a hét híre Becsén? Kiömlött a kukorica a pecellósi úton. A kamionbú, há. Kifojt itten má minden. Osztan ameddig tyúkeszűek vagyunk, addig hagy hujjon, mi maj főcsipegessük.
Na de gyütt valaki, úgyhogy mára ennyi, maj emesélem ha érdekes lessz a vendégsereg.
Puszil Marisotok, osztan föl a fejje! Lessz ez még rosszabb is