trg_fontaneMit lehet mondani? Me hát ténleg katasztrófa, ami történt, meg hát sajnájja az ember azt a sok áldozatot, azt a rengeteg kárt. Smst is kűttünk, így vót rengyin. Meg a becsei kösségi kasszábú is adunk kétszáztíz ezer eurót segélybe.
Nállunk meg megjelent a belvíz az alacsonyabban fekvő parcellákon, de ez tényleg semmi ahhó képest, amit azok Szerbiába megéltek. Elment az egész megélhetésük, sokan meghaltak, szörnyű.
Na de ami a médiákba ment az förtelem vót. A nagyonokám ment fő a netre hogy a fészbukrú meg innen onnan szeggye össze hogy mi történik igazábú. Meg hogy ki is a hibás, meg ki hol mit nem csinátt meg. Na de a vezérek nagyon fontossak vóttak, montak mindent, vót ottan önsajnátattás, meg nagy szavak, leszámolás azza a kevés megmaratt ellenfélle. Megy a butítás mindenfele. Aszongya a szomszédasszony hogy a pániknak a keltése azé van hogy az emberek ne gondókoggyanak, ne arra figyejjenek hogy ki hogy végzi a dógát, meg eggyátalán a saját dógát végzi-e. Na, de mit ért ehhő a szomszédasszony…
Közbe efogatták az új vajdasági statútot. Aszonta az onokám, hogy jobb ettű a statútumtú, ami nagyon teccik eggyeseknek, nem lessz Vajdaságba, esetleg rosszabb. Na, de mit ért ehhő az onokám…
Tunnivaló hogy ki az aki mindenhő ért meg mindennek a megmondója! Aki még nem tuggya az megtuggya a médiákbú! Ja, oszt fölolvasta az uram az egyedüli napilapba a tudósítást oszt olyan hogy a mi időnkbe se írt mán így az újság – me hogy szorgos kezek a gátakon, meg pártunk emberei milyen jót dógoznak, meg a radi.., párdon, a partner párt embereive eggyütt dógoznak. Csupa élmunkás, aki védi a hazát. Visszament a médiánk negyvenötbe, de hogy milyen gyorsan sikerűtt!
Nem ide tartozik, de van egy vicc a médiárú amit tanáttam:
Sétál egy fickó a Central Parkban, amikor is észreveszi, hogy egy pitbull rátámad egy kissrácra. Odarohan, megragadja a nyakörvet és addig szorítja, míg a kutya megfullad. Mindenki ünnepli a fazont, köré özönlenek az újságírók.
– Akkor holnap lehozzuk a hírt azzal a címmel, hogy „A hős New York-i megmentette egy kisfiú életét!“
– Az igazat megvallva nem vagyok New York-i.
– Akkor „Amerikai hős megmentette egy kisfiú életét a kutyatámadásban!“
– Nem is vagyok amerikai.
– Akkor hova valósi?
– Pakisztáni vagyok.
Másnap az újságok címlapján:
„Iszlám fundamentalisták szerencsétlen kutyákat kínoznak a Central Parkban – Az FBI keresi az Al-Kaida szálat.“
Ja oszt mindenki igyekezett segíteni, ami szép, meg láttuk a külföldi tévékbe meg a vajdasági magyar tévébe is hogy a boszánacokná, meg a horvátokná is mekkora tragédia vót az árvíz. De itt az vót az egyik legfontossabb hogy az orosz testvérek hogy segítenek. Kéne az úniós péz, de azé tuggyuk hogy kiket szeressünk, ugye.
Oszt Becsén is járt a napokba egy orosz delegáció oszt szétnéztek Tisza partján, me hogy maj építenek ide fürdőt, amit a szomszédasszony „banyának“ mond. Banya vagy nem banya, vót itten má szó magyar meg osztrák fürdőrű is, de mostan olyan idők járnak, hogy az orosz a menő, mégha az unióra is esküdtek, amikó megválasztották üket.
Oszt mosmán a régi viccek közű tanátt eggyet az onokám, csak egy kicsit fő van újjítva:
A Nagy Testvér egyik iskolájában a tanító néni egy nyulat hoz be a biológia órára. Meg is kérdezi Ivánkát:
– Na, Ivánka mi ez?
– Nem tudom, tanító néni.
– Jaj, Ivánka, ne mondd, hogy nem tudod, gondolkozz egy kicsit.
– Nem tudom, tanító néni.
– Dehogyisnem tudod, hiszen egész évben erről tanultunk.
Mire Ivánka: – Csak nem személyesen maga Vlagyimir Vlagyimirovics?
Ja, oszt az is vót hogy ement a nacionalista paradicsomba a memorandumos Dobrica. Na ennyit rúla, ement, de a műve megmaratt sajnos.
De azé kellemessen meglepett a Novák Gyókovity me hogy normálissan viselkedett, oszt éppen össze akarja hozni a közös bajban levő egykori testvéreket. Ilyen normálisokbú van kevés.
Üdvözöl Mariskátok
