BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Tojások

Na, ijen is van. Me hogy a demokraták, akik még mindig ott vannak a vajdasági végrehajtó tanácsba (me Vajdaságnak nem jár kormány újabban), attak két és félmillió dinárt a vajdasági emberek pézibű azé, hogy Becsén legyen kombi amive dijalízisre száliccsák az embereket. Oszt ott vót az átadáson a valamikori eldépés, most meg demokrata Vrébalov, meg a szönöszös Vuk polgármester is. Mik vannak, mit szóttok hozzá?

Na de azé nem minden ijen fényes, me hogy az állami egésségházbú emegy a rádiológus Beográdba, a fizijáter meg nyugdíjba. Oszt a polgármester aszongya hogy maj a kösségi pézbű finanszírozzák azokat, akik a hejükre gyünnek (mehogy a szerbiai minisztérium nem fogja). Na de az egésségház direktora meg aszongya hogy köll is maj tanánni ojat aki idegyün néha, meg az pézbe is kerül maj a páciensnek mint a verbászi urológus is, aki hetente eccő kéccő idejár.
Közbe nem is az a fontos, me mindenhun csak arrú hallani, hogy a Vucsity behivatott magáhó Pásztort, Dacsityot, Tadityot meg Csanakot is. Oszt mire ez benne lesz az ujságba, addigra ki is derül tán, hogy kinek mit ajándékoz oda, hogy legyen csukréta a kalapján. Oszt miközbe a népet hüjítik azza hogy ki lessz benne a kormányba – az, akit a Vucsity akar, oszt errű ennyit – ekezdett kigyünni az újságokbú meg a tévébű, hogy bizony a nagy reformok abbú is álnak maj hogy leveszik a fizetéseket, meg gyön az új munkatörvény, oszt bizony jaj lessz a munkásnak. Na nem mindha eddig nem lett vóna jaj, de mosmá a törvénybe is aszt írja maj. Lessz itt minden, megmondhassa a Maris, csak jó nem lessz.
Na de az idén közös a húsvét, ami Becsén népviseletes tojáskínágatássa is meg lesz ünnepeve, de nem tudom hogy lessz-e közös mise meg istentisztelet. Oszt a vejem aszongya hogy a kollegái nem örűnnek a közös húsvétnak, me kevesebb a szabadnap azoknak akik az állami szektorba dógoznak. Akik privátná dógoznak, azoknak szabadnap úgyse nem nagyon jár de más se nagyon. De azé föntrű rápujdájják azokat akiknek nincs semmijük azokra akiknek még van egy kicsi, oszt a munkanéküli örül annak hogy az állami firmákba is lesznek tehnikai vísakok maj…
Oszt a komsinica arrú beszél hogy hallotta a tévébe hogy privatizánni akarják a komunális firmákat. Na most ez igaz-e vagy se, meg hogy jó hallotta-e, nem tudom, de ha igaz akkó még szebb lessz maj a számlákat fizetni, me így se nagyon győzzük. Van egy vicc az állami szektorrú:
Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
– Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Milyen frizurát parancsol?
– Hát maga ismer engem?
– Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
– Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
– Hát maga is ismer engem?
– Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
– Jaj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár dinárt, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
– Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
– Jaj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van.
Odaát megvóttak a választások. Oszt a félmilió új magyar állampolgárbú maj kétszázezer jelezte hogy akar szavazni, oszt ebbű csak százharmincezren se tutták aszt szabájosan megcsinánni. Na azok, akiknek sikerűtt maj mindannyian az Orbánra szavaztak, aki negyvennégy százalékka megin megkapta a kétharmadot, pedig evesztett vagy hatszázezer szavazót a négy év alatt. Úgyhogy északon a hejzet változatlan.
Keleten meg változó, me hogy az ukrajnai oroszok bizony úgy vannak vele, hogy ha a krímieknek sikerűtt, akkó nekik is fog. Oszt rajzolódnak ám át a térképek, ami Európába nem mindig jó hír, me mindig valami cirkussza jár. Oszt a cirkuszba az elefántok táncónak meg trombitánnak, a fűrészport meg tapossák. Úgyhogy be is vagyunk rezeve az uram meg én. A nagyobbik onokánk meg aszongya, hogy messze van az, nem kő fénni. Fénni nem kő, de ijedezni má ijedezünk.
Oszt az uramnak má megin eszibe jutott a Tító, me az nem engette be a Sztálint, de a Trúmannak se vót szolgája, mégha a tojások onnan is gyüttek.
Nállunk meg mosmán nagyon benn van az orosz, a németeké meg nagyon odavan az országunknak a főnöke. Másrú nincs is szó csak reformokrú de azé még nem meri senki szluzsbeno kimondani hogy az mit is jelent maj. Aszt jáccuk mán tizenéve hogy mit tudunk szaréhúgyé elanni oszt aztán örülünk is neki. Hogy má megin szógák vagyunk a saját országunkba? Há nem a mijenk ez az ország! Na nem, oszt nemcsak a manyinásoké nem, hanem a vetyinásoké se. Az ország az invesztítoroké meg a politikusoké.
Oszt errű is tanáttam viccet:
– Mi a közös vonásuk a politikusoknak és a pelenkának?
– ???
– Mindkettőt gyakran kell cserélni, és ugyanabból az okból.
Mos nincsen parázna viccem mint a mútkó, me a barátnéim ideszóttak, hogy azé mégse illik öregségünkre. Hiába mondom én nekik hogy öreg az aki öregnek érzi magát, ők ijen szemérmesek. Lettek. Me hát azé nem tegnap ismerkettünk meg, ugye… Na de haggyuk ami vót. Ezt mongya az uram is, de nem a politikára gondol.