trg_fontane
Sehogy se múllik mán e ez az őrűtt nyár. Oszt még ott az elejin monták is hogy má megin az időre panaszkocc? Há, sajnos nekem vót igazam.
Én még ijenre nem emlékszek. Mongyuk, tán a kétezres évi nyár vót ijen pokoli, de akkó fiatalabbak vótunk, oszt jobban tűrtük. Tán. Rég vót má, igaz se vót. Annyira rég hogy most is azok vannak hatalmon akik akkó.
Ja osztan megvótt a szentistván is, oszt a Pásztor a kis halgatósága előtt emonta hogy az ő oppoziciója a magyarországitú vette át a sípolás szokását. Há nem eppen úgy lehet az. Me odaát mongyuk sipolnak négy-öt éve, itten meg má kilencvenhatba ekezték. Ja hogy erre má sokan nem emlékeznek, há sokan úgy látom arra se emlékeznek hogy mi vót tennap. Mehogy úgy visekennek meg úgy szavaznak.
Osztan asse vót semmi hogy nemzeti nagyvezérünk na meg azok akik mögéje tartoznak kimonták az új parólát, hogy a Magyarország a magyaroké! így van, Szerbia akkó a szerbeké, Románia meg a románoké, Szlovákia meg a szlovákoké. Oszt ennyi. Mi meg mehetünk a kerítésen túlra. Bepótónni a félmillió odaátit aki mostan Londonba van meg kituggya hun. Ez a nemzetegyesítés! Hogy nem marad magyar itten? Há kinek aggat az? Szeretett vezérünknek bisztos nem, de úgy látom nemzeti nagyvezérünknek se.
Igaz, ennek az utóbbinak köllenek a szavazataink. Mosmá a vak is láthassa hogy a kicsiknek attak egy kicsi pézt hogy prosperájjanak, de a hat nagy cégnek meg nagyot attak. De ezé evárják hogy úgy szavazzunk ahogy megmongyák nekünk az emegkettőháromnégyötdunatévékettőehó és a többiek. Kaptá magyar állampógárságot? Kaptá, há akkó szavazzá, hogy vezérünknek meg legyen a kétharmada. Hogy ezé atták? Há nem is a két szép szemedé. De te is jó jártá me dógozhatsz a németekné.
Egy férfi horgászik a folyóparton, és az egyik lába be van gipszelve. Arra megy egy másik horgász, megkérdi:
– Harapnak a halak?
– Nem, csak elestem.
Csakhá odajutottunk, ahova gondóhattunk hogy juthatunk. Mehogy az odaátiak nem örűnnek annak hogy a határon túliak határozzák meg a kerítésen belül élőknek a sorsát. Mehogy még a nagy nemzeti vezérünk pártyának szavazói csak felessen támogassák esztet, az egész odaáti népnek meg csak a 18 százaléka! Oszt a Publicus intézet kikutatta az index.hu meg lehozta asztat is, hogy: „A külhoni magyaroknak nyújtott állami támogatások elég erős ellenszenvvel találkoztak. Úgy általában véve a határon túliak százmilliárdos nagyságrendű támogatását 53% ellenezte, és 43% támogatta, de amikor konkrét támogatásokra kérdeztek rá, az arány még rosszabb lett: a határon túliaknak járó szociális ellátást már csak 34% támogatta és 60% ellenezte. A legnagyobb ellenszélben a székelyföldi fociakadémia kapja a magyar adófizetők pénzét: 81% ellenzi, és csak 12% ért egyet a támogatással. Végül rákérdeztek a kutatásban arra is, hogy vajon miért tol annyi közpénzt a kormány a határon túli magyarság támogatásába. A többség (55%) szerint ennek az oka egyszerűen a szavazataik megszerzése, és csak 27% szerint az irántuk érzett felelősség a fő indok“.
Mindeggy, maj migráncsoznak meg sorosoznak még, oszt meglessz a kétharmad, de legalább a fele, me annékű nem lehet urakonni, na meg zsebbe rakni, meg fővásárónni aszt a keveset ami még nem az övé meg a baráti köréé. Há nem szépen gyütt podrskának minden oroszok cárja. Há mosmán félévente meg Budapestre. Ijet má a Brezsnyev se csinátt.
Na de nézzük mi vót itten. Há azonkívű hogy a szárasság meg a kánikula betett a parasztoknak, de alighanem mindannyiunknak is, csak még nem is tuggyuk, azonkívű itt vót a Bóra Csórba. Mongyuk ettű nem bolondútunk meg örömünkbe. Mehogy megvótt a Tánderbál. Úgyhogy legalább valamire hasznátták a Tiszapartot, ha mán nem is hozták rendbe. De pedig igérték, na de mennyire…
Amúgy meg vót hogy hoszta a forró estéken a szél valahunnét a narodnyák zenét. Asztat nem lehet, eccerűen nem lehet halkabban óbégatni meg halgatni. Nem lehet, na. Asztat úgy kő, hogyha én azt halgatom akkó ti is asztat halgassátok. Me az ojan jó hogy ti se maradhattok le rúla. Úgyhogy ezek a török-arab-görög motívumok is bearanyozták az izzadós éccakáinkat. Lenne má vége…
Na de mive ekezdődött az iskola, kapuját kitárta, csak gyerek nem nagyon van má az iskolába, me mind ement odaátra meg Dojcslandba akkó itt van egy régi jó vicc:
Az apuka megkérdi kisfiától:
– Nem vette észre a tanító néni, hogy én segítettem a házi feladat megoldásában?
– Nem.
– Na és mit mondott a megoldásodra?
– Azt, hogy napról napra hülyébb leszek.
Úgyhogy legyetek jó, birjátok ki, ez se tarthat sokáig.
Puszil Maris.
