trg_fontane
Hát, itt vagyok kedveskéim. Má hiányóttak, me hogy nem történt tán bajom. Púúú, púúú, púúú, meg le is kopogtam. Aszonták az öregasszonynak, hogy ájjon le, me tele vót az újság. Nem kő mingyá a rosszra gondóni.
Amúgy az ünnepek jó emúttak, olyanokka tanákoztam, akiket mán rég láttam.
Ez jó is vót, de rossz is. Me hogy ebeszégettünk a vót szomszédasszonnya, de ő má sajnos megözvegyűtt ott kinn. De emonta, hogy ott nálluk, Hollandiába se jó az élet. Amire az uram úgy megmérgesedett, hogy aszittem, baj lesz belűle, főment a cukra, láccott rajta, má vörösödni kezdett a drágám. Me hogy hogy mondhat ilyet, amikó mi a béka segge alatt vagyunk, ő meg ott van kinn a Nederlandban, ami még a Zunióba is elittnek számít…
Na de nem úgy van az, me hogy aszongya a Klári, hogy ott sokszor nagyobbak a fizetések (ő még dógozik, nem nyugdíjas), de a kőtségek is, különössen akkó, ha például kreditre van a ház, vagy a lakás. Oszt aszongya, hogy vannak fiatalok, akik két családda alig bírják kispóróni a nullát a hónap végire, oszt mindaketten dógoznak.
Neki nincsen olyan nagy problémája, me neki nem kő sok, meg ezt nem is részleteztük mán, hanem témát váltottunk.
Mi arrú beszéttünk neki főleg, hogy itt átlag kirabónnak valakit, hogy átlépnek a kapun (rálépnek a kilincsre, oszt áddobják magukat), be az udvarba, oszt onnést mindent visznek. Az eggyik szomszédtú még a kutyát is evitték tán, olyan kiskutya vót, az sajátmagátú is félt mán.
Na mive Klárikám még a jugoszláv időkbe ment ki, oszt nagyon régen vót idehaza, e se hitte eztet, me aszitte, hogy ugratjuk, hogy mást ne mongyak, ami b betűve kezdődik.
Na de amikó körbejárta a negyedet, oszt másoktú is ilyet hallott, akkó kiakatt, me hogy mi van a rendőrségge. Mi lenne, megállítanak, ha bebicikliző egyirányú uccába, kontrábú – monta az uram. Oszt naggyábú ennyi.
Politikárú nem beszéttünk, vót jó pálinkánk, evóttunk, mint a befőtt.
Amúgy vártuk má, hogy legyen valami hó, me a nagyobb onokám begöthösödött, oszt mán a kicsit féltettük, nehogy ő is ekapja. Annyi szúnyog, meg bogár lesz itt, hogy nem győzzük irtani, monta a vejünk, aki most éppen nem csinál semmit.
Az onokám, lekopogjam, jól halad, mi fizessük neki a pelenkákat, de alighanem oda jutunk, hogy veszek nekik ruhapelenkát, oszt főzzék ki, me ezeket az újjakat finanszírozni nem nagyon lehet.
Hanem hallottam, hogy a Radúlovics miniszter 200 eurós nyugdíjat akar csak garantáni, há ki a fenének fizettük mi a doprinoszokat? Nem lenne jobb halomra lövetni a nyugdíjasokat, oszt akkó mingyá meglenne a makroekonómiai stabilitás? Így minden hüje tunna államot vezetni, krediteket fővenni, emberektű evenni a pézt, még többet mint az eddigiek, oszt akkó pózónni az arabokka, akik Beográdba építik maj a kacsalában forgó várakat. Persze, hogy Beográdba, nem tán má Vajdaságba, ugye. Mi is lett azza, hogy az arabok maj több kanálist ásatnak ki mint az Osztrák-Magyar Monarchia? Semmi. Nagy semmi.
Oszt a nagy korrupcióelleni harcosok ilyenkó nem írnak ki tendert, elég az, hogy a Vucsitynak teccik, oszt má meg is vót a tender.
A parasztnak meg olyan jót csinál ez a hatalom, hogy csak no. Éppen néztem egy szlovák parasztot a RTV-ben, aszongya, hogy ilyen még nem vót, ami mos készül a legeslegújabb mezőgazdasági miniszter részirű.
Úgyhogy tombol a jólét, csak mos maj jön a kijózanodás a sok karácsony, újév meg szlava után. De van ez a nép itt olyan hüje (nemzetiségtű függetlenű), hogy mindent ehiggyen, amit mondanak neki, meg ne emlékezzen tovább egy tyúkná.
Van errű egy vicc, tanátta a nagyobb onokám a neten, csak eredetileg „Magyarország“ vót beírva, de szerintem ide is érvényes:
„- Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
– Szerbia. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos.“
Én meg kiállok maj esténként az udvarba vasvilláva, oszt várom a hívatlan vendégeket, me még ezt a pár tyúkomat is elopják, oszt még rántottát se birok csinánni az uramnak. Na meg magamnak, persze.
Üdvözöl harcias Mariskátok
