trg_fontaneA Tisza hajózható (lessz), Becsén meg kiépült egy kilóméter kanalizáció (na azé egy kilóméter az ezer méter!). Ennyit olvastam városkánkrú az interneten. Nem is kevés, ahhó képes, hogy asztat szoktuk mondani hogy itten nem történik semmi.
Mehogy köd van nagy osztan bújom a netet, micsinájjak.
Nekiláttam a héten kitakarítani a szekrényeket, oszt bizony sokszó ecsodákoztam dógokon. Rátanáttam például a nyócvanas évekbeli válltömős blúzaimra, amijeneket a Dallas ismétléseibe is lehet még látni, meg sok-sok képeslapba a tengerrű. Járt ám akkó mindenki, oszt nem ám Crnagorába, hanem a horvátokhó. Rajta a rázglednicán a bélyeg Tito képpe, meg a Pozdrav iz… má ahun vót az illető. Oszt azé nem mindeggy látni, hogy valamikó hogy éltünk. Persze hogy emlékszek hogy vótak benzinbónok, ami engem mongyuk nem zavart me vezetni nem tuttam, meg vót kávé meg mosóporhiány, de azé az semmi se vót ahhó képest, ami itten van amióta SFRJ nincsen. Me persze megtanáttam a piros passzust is az eggyik fiókba. A pecséteket is nézegettem, mind egykó a magyar kisrendőr a tányérsapkája alú. Vót ám ottan olasz is, nemcsak MNK, bizony nem vótunk mi ágrúszakattak valamikó.
Oszt erre kitanáttam hogy ehivom a baráti kört eggy kis képeslap-mutogatásra. Vettem kávét meg szokkot, oszt e is vótunk. Jót beszégettünk. Az vót benne a jó, hogy nem a mostani keserveket soróttuk, ahogy mindig szoktuk nagy sóhajok közbe, hanem végigvettük a régi ismerősöket, meg a régi történeteket.
Mit mongyak, vót minden. Azé szép fiatalságunk vót, mongyon ki mit akar. De jó is vót ez így me mán keztünk csak temetésekkó tanákozni. Oszt montam is mostan mindenkinek, aki leállított mindenszentekkó, hogy ne itten beszéjjük meg, maj ráérünk a héten nálunk.
Ja oszt azé asse vót semmi hogy szombaton meg vasárnap mennyien hazagyüttek, magyarbú, meg németbű meg mittomén hunnan. Meg noviszádi regisztrációbú is rengeteg vót. Má lassan többen lesznek becseiek máshun, mind mi itten.
Ja meg asztat is láttam épp ennek az újságnak a nettes ódalán, hogy lessz (de mire esztet maguk olvassák, addigra „vót“) Becsén meghallgatás me többszáz statiszta kő egy filmhő amit itten forgatnak maj. Na! Zajlanak az események. Ez most itten a reklám helye, de leírom a címet: http://becejski-mozaik.co.rs/, igaz hogy magyarú nem nagyon van semmi, de azé van mit olvasni rajta.
Amúgy meg a világba semmi új. Nagy vezérünk má megin arra panaszkodik, hogy őtet báncsák, me hogy nem igaz hogy húsz éve aszonta hogy egy szerbé amit lelő a nátó száz muzulmánt fogunk megőni, vagyis monta, de nem így gondótta, hanem kiragatták a kontextusbú. Na ne mán. Hát azé nem vagyunk mi mindannyian hüjék. Osztan amióta arrú beszénnek hogy a vezérünk belegrádi helytartójának huszonvalahány lakása van a bulgárokná, azúta a néhány házza arébb lakó szomszéd se má nem ojan lelkes mind vót.
Ja oszt a vezér pártjárú jut eszembe a vicc:
A tudakozót hívja egy férfi:
– Szeretnék ledoktorálni. Mit kell tennem?
– Hát… öööööööööö… hol szeretne?
– Nem tudom! Azért hívom magukat, hogy megmondja. De nincs egyetemi végzettségem, az nem baj, ugye?
Lehet, hogy nem is vicc, me asztat írja mellette hogy megtörtént. Há bizonyhogy megtörtént. Nem is egysző. Tele van velük a hatalom.
Ja osztan azza dicsekednek hogy csökkentették a munkanélküliséget. Ja, me munkát attak a párttagjaiknak meg kituggya mennyien emigránnak minden nap. Osztan van eggy vicc errű is:
Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– Hát talán a század közepe felé – mondja a felvételiző.
– Zseniális, fel van véve!
Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a második világháború?
– 1945.
– Egy kicsit pontosabban esetleg?
– Valamikor tavasz vége felé, tán májusban.
– Rendben. Felvettük.
Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz:
– Mikor fejeződött be a II. világháború?
– Európában, 1945. május 6-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak.
– Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetúnió?
– Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettőt.
– Hmmm. Név szerint?
Ezze zárom soraimat, mostan vicc is vót, me a mútkó kikaptam, hogy nem raktam be.
Na puszil Marisotok
