Erre járva – A kettős állampolgárság és a múlt sebei

Május utolsó hetében az új magyarországi parlament – még a második Orbán-kormány beiktatása előtt – elfogadta a kettős állampolgárság könnyítéséről szóló törvényjavaslatot.

A január elsejétől alkalmazandó törvény értelmében „egyedi kérelemre kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja“. A törvény alapján tehát ezentúl nem szükséges Magyarországon tartózkodnia annak, aki magyar állampolgárságot szeretne szerezni.
A magyar származású külföldi állampolgárok tartós magyarországi tartózkodásuk esetén eddig is kedvezményesen, akár három hónap alatt állampolgárságot szerezhettek, a könnyítés tehát a tartózkodás feltételének eltörléséből áll.
Az állampolgárság megszerzése nem érinti a szavazati jogot, amelyet a választójogi törvény rendez, és melynek feltétele a magyarországi állandó lakcím megléte. Nem érinti a szociális- és nyugdíjellátást sem, amit szintén külön törvények szabályoznak – írta az index.hu.
Szakértők szerint az elfogadott törvény valójában román mintára készült, Románia ugyanis kedvezményesen juttatja állampolgársághoz – elsősorban – a moldáviai románokat.
Szerbiából semmiféle reagálás nem érkezett. Hírügynökségi jelentések szerint azért, mert Szerbiának egyrészt semmilyen ellenvetése sincs (már a Živković-kormánynak se volt), másrészt viszont a hivatalos Belgrád nem akar konfliktusba keveredni Szlovákiával, hiszen a pozsonyi kormány azon ritkák közé tartozik Európában, amely nem hajlandó elismerni Koszovót… Természetesen a szlovákiai (felvidéki) magyarok miatt.
A kettős állampolgárság, nem mellékesen, éppen a szlovák-magyar ellentéteket hevítette tovább. A június 12-ei választások előtt jól jött a regnáló Fico-Slota nacionalista koalíciónak a „magyar ügy” újabb fejezete. Azonnal meg is hozták az ellentörvényt, mely szerint július 17-étől Szlovákia megszünteti a kettős állampolgárság intézményét, azaz automatikusan elveszíti állampolgárságát az, aki egy másik állampolgárságért folyamodik, és azt megkapja.
A szlovák alkotmány kimondja, hogy senkit sem lehet akarata ellenére megfosztani a szlovák állampolgárságtól. Kérdés, hogy honnan fogja tudni a szlovák hatalom, hogy valakinek van új magyar útlevele – hiszen határellenőrzés nincs a két ország között. Majd járnak házról-házra, átkutatják a rebellis magyarok fiókjait?! Abszurd feltevések, de maga a szlovák ellentörvény is abszurd, sőt groteszk.
Az már viszont magyar-magyar ügy, hogy a felvidéki magyar sajtó, sőt egyes politikusok is jobbnak tartották volna, ha Orbánék kivárják a szlovákiai választások lezajlását – magyarán, ne adjon a Fidesz lovat a szlovák soviniszták alá. Vannak, akik felháborítónak tartják a fideszes sietséget, mondván, hogy belpolitikai poénszerzés miatt túszhelyzetbe hozták a magyarokat Szlovákiában. Mások viszont azt mondják, hogy a törvény már így is legalább 20 éve késik.
A magyar Országgyűlés egyébként óriási többséggel fogadta el a jogszabályt: 344 képviselő szavazott igennel – a 386-ból. Csupán hárman szavaztak ellene (mind MSZP-sek, közöttük Gyurcsány) és öten tartózkodtak (három MSZP-s és két LMP-s).
Egyértelműen jelképes gesztusról van szó, amellyel nem véletlenül előzték meg a trianoni tragédia 90. évfordulóját. Szintén szimbolikusan Szent István napján lép hatályba, de 2011. január elsejétől alkalmazzák.
Önmagában a törvény nem jelent semmiféle gyakorlati kedvezményt. Ám a kisebbségben levő magyaroknak valószínűleg valamiféle biztonságérzetet jelent majd. Egy papír, könyvecske, amely arról szól, hogy van egy biztos hely, amelyet a hazájának tekinthet az ember. Habár, ez is elsősorban érzelmi kérdés, és mindenki másként éli meg. Vannak olyanok, akiket a 2004-es népszavazási kampány annyira megsértett, hogy most is azt mondják: „akkor se kell (mármint az állampolgárság), ha utánam vágják”.
Ami pedig a „fogadtatást” illeti, az egy változó paraméter: a magyarországiaknak jelenleg a 60 százaléka támogatja a törvényt, ami 7 százalékkal kevesebb, mint áprilisban volt…
A nemzettesten keletkezett sebek gyógyítása a célja a trianoni emléknap magyarországi bevezetésének is. Hétfőn hozták meg a törvényt, amelyet a Fidesz-KDNP javasolt.
A fideszes Kövér László és a kereszténydemokrata Semjén Zsolt által benyújtott, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló előterjesztés szerint „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme“. Vagyis, törvénybe iktatják, hogy mi, vajdasági (délvidéki) magyarok nem vagyunk se „jugók” (az egy autómárka, tetszik tudni, kedves magyarországiak!), se „szerbek”, hanem magyarok, amit – egyébként – Szerbiában és Vajdaságban vonakodás nélkül elismernek és tiszteletben is tartanak.
Változnak a dolgok… 1990. június 4-én Szabad György, az Országgyűlés MDF-es elnöke azzal fordult a képviselőkhöz, hogy „a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!” Mire a Fidesz-frakció testületileg kivonult, élén Orbánnal…

Márton Attila