trg_fontane
Normális országokban az számít jó állampolgárnak, aki eleget tesz az állam iránti kötelezettségeinek. Az állam ott a polgárokért van, nem fordítva, a hatalom az embereket szolgálja – nem fordítva. Ha a hatalom el is akarna térni ezektől az elvektől, akkor is van erő, például a média, amely emlékezteti a hatalmat gyakorlókat arra, hogy ők a polgárok jóvoltából vannak ott és hogy a polgárok pénzével rendelkeznek.
Nálunk is alakul már ez a tudat, de persze a hatalomtartók többsége úgy rendelkezik a polgárok pénzével, mintha az az övék vagy a pártjuké volna. Hiszen nem is lennének ott, ha a pártjuk nem delegálja őket.
Szóval, Nyugaton nemcsak, hogy illik adót fizetni, hanem az adócsalók súlyos büntetéseket kapnak. Az Egyesült Államokban például ismert színészeket és sportolókat is vágtak már dutyiba, mert nem adták meg az államnak, ami az államé.
Persze, adózni senki sem szeret. Hiszen a sajátját adja oda az ember. Nálunk ez még nehezebb, mert a polgár nem biztos abban, hogy választott képviselői és az általuk pártvonalon elhelyezett keljfeljancsik mire költik majd el azt a pénzt.
Nehéz, de muszáj. Mert adó nélkül nincs állami iskola, óvoda, egészségügy (van mindez privát kiszerelésben is, csak éppen drágább), de rendőrség, sőt hadsereg se. Nincs bürokrácia sem, amely köztudomásúan önmagát szaporítja, de azért nem is lenne kár.
Nálunk az adó a 2001 óta vált fontossá. Addig az állam más módon (pl. hiperinflációval) vette el az emberek pénzét. Szerintem a szerbiai adórendszernek nagyon sok a hibája, de egyelőre ez van, szeretni nem kell, de betartani igen.
Ez a hosszúra sikeredett bevezető hétvégi óbecsei tapasztalataimhoz kötődik. Van ugyanis egy üzlet, amely vasárnap is nyitva tart és ahol általában akkor kapok hétvégén számlát, ha kérek. Egyébként nem. De ha kérek, akkor bepötyögik a pénztárgépbe azt a néhány tételt. Vagyis, az adót meg akarják spórolni az eladók. Ami persze törvénytelen, de hétvégén úgysem néz senki utána.
Szerencséjük, hogy nem vagyok az a följelentő típus. Inkább ott álldogálok a pultnál, a visszajárót el nem véve, és kérek magamnak számlát. Mert ha az én fizetésemből, tiszteletdíjamból leveszik az adót, akkor vegyék le az ő nyereségéből is. Mert ő is állami óvodába vagy iskolába járatja a gyerekét.
Márton Attila
