Óbecse (most már a helységnévtáblán is ez a felirat). Kora őszi este. Fényszennyezés nincs, felhők se, látszanak a csillagok. Romantikus. A kisvárosi élet egyik előnye az, hogy látszanak a csillagok. Persze a Hold azoknál jobban világít, főleg, ha telihold, meg persze azokban az utcákban, ahol éppen nincs közvilágítás.
Szóval, romantika a javából, fenn a csillagok, lenn pedig az utcai lámpák pislákolnak – ez utóbbiak nem mindig, pontosabban nem mindenhol. Hirtelen kattogás hallatszik. Ütemes kattogás, mint amikor… mint amikor javításra szorul a bicikli. Tényleg bicikli. Abból a fajtából, amit a sötét utcarészen előbb hall az ember és csak utána lát meg. Olyan lámpanélküli bicikli.
Két percre rá: az Újfalu felől közeledő hangok, nevetés. Persze, ismét biciklisek. Fiatalok. Az első kezét hátrakulcsolva teker, a többiek követik. Virtusból-e, nem tudom, de az öt-hat elsuhanó egyikének sincs lámpája, se elől, se hátul.
Vagy mégse virtus, hanem egész egyszerűen „nincs píz”? Erre nincs, de, gondolom, sörre azért jut, hisz péntek van. Drága még az a kínai „batris mécses” is (van nekem egy olyan, ami még egy dinárért is drága lett volna – minden döccenésnél elalszik, kátyúból pedig nincs hiány). Az élet nem drága. Vagy inkább, „lát az engem, semmi bajom nem lesz”?
Ismét elmúlik egy-két perc, robogó, kivilágítva, de a kormányt fogó anyukán, meg a mögötte ülő kislányán nincs bukósisak. Minek? A rendőröket tán sikerül kikerülni, bukósisak úgyis csak azok miatt kell. Vagy nem?
Mindez néhány perc alatt, egy utcában, Óbecsén, egy romantikus nyárvégi estén, miközben szellő legyezi a fákat, kilencóratájt.
Néhány kilométerrel odébb, és valamivel korábban, Földvár felé, félúton, nem a lány állt ott, az út jobb oldalán, hanem az alkonyba beolvadva serényen teker a középkorú férfi. Mellette teherautók suhannak el, néhány autós ívben kerüli el, mások az idegeivel játszanak, húsz centire robognak el százhússzal mellette. Ő meg csak nyomja a pedált, megszokta már, biztosan. Remélem, ezúttal is megúszta.
Becsei rulett I: lámpa nélkül biciklin, bukósisak („kaciga”, az) nélkül motoron („motron”, persze) – posztol-e arra járőr vagy sem, elütnek-e vagy sem?
Becsei rulett II: felfeszítették-e már az utcai lefolyórácsokat? Nemrég valamilyen sárgás műanyaggal (nekem annak tűnik, elnézést, nem értek hozzá) rögzítették a fémrácsokat, ám hiábavaló remény volt, hogy az „újrahasznosítók” így nem tudnak elbánni velük. Már tátongnak a téglalap alakú nyílások az út szélén, bennük néhány ág, a jóérzésű emberek figyelmeztetik így a gyanútlanokat. Persze nem sokat érnek az ágak, ha sötét az utca.
M.A.