trg_fontane
A múlt heti gazdalázadás résztvevői a tűző napon állva vagy éppen a zivatarok által áztatva arra jöttek rá egyes úttorlaszokon, hogy alighanem nem kell tartanunk a jövőtől.
Mert, ha jelenünk nem is nagyon van, jövőnk még lehet – nem lesz ennyi gond a nyugdíjakkal, a tanároknak is lesz majd munkájuk, mert az iskolák ismét tele lesznek gyerekekkel, sőt nem kell majd olyasmiért hármast adni, amiért valaha kettes is alig járt. Az állami kiadásokkal is kevesebb lesz a gond, de nem azért, mert a politikusok kevesebbet vágnak majd zsebre, hanem azért, mert több lesz a fiatal, sokkal többen fognak adózni, mint nyugdíjra vagy segélyre várni. Mikor jön el eme Kánaán?
Amikor fölnőnek a most születőben levő gyermekek. Valami miatt ugyanis hirtelen megnőtt a gyermekvállalási kedv – legalábbis ezt érzékelték a „blokádokon” levők, köztük becseiek is. Oly sok autóstól hallották azt, hogy párjuk áldott állapotban van. Igaz, egyes leendő apukáknak nagyobb volt a pocakja, mint az asszonykáé, de így van ez az első hónapokban…
Vagy csupán az a magyarázat, hogy az áldott állapotra való hivatkozás biztosította az átkelést a traktorok sorfalán?!
Nálunk ugyanis már régóta az a jelszó, hogy találd fel magad.
Ezt tették a gazdák is, akik tudták, hogy az állam csak akkor enged, ha megszorongatják, és ezt tették a járművezetők is, akik nyári utakon, porfelhőben kerülgették a torlaszokat – vagy éppen beadtak egy mesét, ami megnyitotta előttük a sorfalat.
Ez a normális? Nem, de nálunk nem az a megszokott, ami normális.
Márton Attila
