trg_fontane
Óbecsén szokás azzal dicsekedni, hogy a városka Vajdaság szíve, meg központja. Érzelmi síkon esetleg – a valóságban viszont elszigetelve, elfelejtve Vajdaság közepén?
Ez lenne Óbecse sorsa a vajdasági Területrendezési Terv tervezete szerint, amennyiben jól értelmezem mindazt, amit Zvonimir Stankov, a községi Építésügyi Igazgatóság igazgatója nyilatkozott lapunk előző (szeptember 2-i) számában.
Az Építésügyi Igazgatóság javaslatára a községi kormány 7 pontból álló panaszlistát küldött el a tartományi adminisztráció központjába. Az illetékes tartományi bizottság szeptember 5-i ülésén közölték, hogy július 18. és augusztus 18. között kb. 50 megjegyzés érkezett be hozzájuk több mint 20 községből és helyi közösségből, a tervezettel kapcsolatban.
Az egyik probléma a 10-es számú szárazföldi folyosóra (a 10-es Korridor, ahogyan a média emlegeti), vagyis az autópályára való rákapcsolódás mikéntje. Topolyán át, vagy rövidebb, de (még) rosszabb úton Zsablya felé? Vagy épüljön ki jobb út, amely megfelelőbb helyen kapcsolódik majd az (évek óta épülő) 10-esre? Persze, ez utóbbi lenne a jobb, de a tervezetben nem szerepel.
Mint ahogy az sem, hogy Óbecse és Újvidék között épüljön egy új út – a Tisza menti főút, ahogyan Stankov nevezi! –, amely megkerülné Temerint, ezáltal jócskán lerövidítve az egyre csak terebélyesedő vajdasági főváros/ székváros (ki hogy szereti) és a ma pangó, egykor virágzó Óbecse közötti utazási időt. Stankov még olyasmit is el tudna képzelni, hogy újvidéki városi buszok járjanak Óbecsére, ami bizonyára megkönnyítené az életét az egyetemistáknak, meg az Újvidéken dolgozóknak is, nem beszélve arról, hogy becseiek könnyebben merészkednének Újvidéken munkát vállalni. Sőt, akár újvidékiek is Óbecsére költözhetnének – békét, nyugalmat keresve, megelégelve a változásokat, amelyeket Újvidék elszenvedett az utóbbi két évtized során.
A nagyvároshoz való közeledés gazdasági előnyökkel járna egyes társadalmi rétegek számára (több munka- és partnerségi lehetőség, nagyobb ingatlanárak stb.), ám ugyanakkor Óbecse is megváltozhatna: csökkenne több helyi intézmény jelentősége, nem biztos, hogy maradhatna a jelenlegi (viszonylagos) béke-nyugalom, lehet, hogy jelentős számban költöznének ide… Ez utóbbi lehetőség egyébként akkor is fennállna, ha Óbecsén valami csoda folytán maholnap beindulna a gazdaság, lennének munkalehetőségek.
Stankov egyébként azzal érvel, hogy (az Újvidékkel összenőtt) Veternik, (a majdnem összenőtt) Járek és (a közeli) Káty az ingatlanárak emelkedésének köszönhetően milyen pozitív infrastrukturális változásokat tapasztaltak… Mondjuk, talán jobb lett volna nem példálózgatni Veternikkel: az illegális áram-, víz- és más vezetékek, a „csak úgy”, engedélyek nélkül felépített házak, épületek Mekkájával.
Az óbecsei községi hatalom a „Tisza menti főút” elképzelésbe be szeretné vonni Temerint, Törökbecsét, meg persze Adát, Zentát és Magyarkanizsát is, na de ha már ott van Magyarkanizsa, akkor kár volt megfeledkezni Törökkanizsáról, amelyet csupán egy híd választ el a bácskai Kanizsától – ellentétben a két Becsével, amelyet tizenvalahány kilométer. Merthogy nem kellett a híd annak idején, ugyebár, mert széles a Tisza, meg nincs bekötőút stb. Ott a híd, Adánál, Törökbecse pedig azóta is építgeti bekötőutait, körforgalmait.
Jut eszembe (erről nem szól az említett nyilatkozat), miért ne lehetne vasúti vonal a két Becse között, át a Tiszán, egy új közúti-vasúti hídon, összekötve Nagykikindát Óbecsével (és tovább)? Ha már álmodunk, akkor álmodjunk nagyokat, nemde?
Az elképzelt Tisza menti főút bizonyosan magába foglalná az Óbecse-Péterréve szakaszt is, remélhetőleg nem a jelenlegi horrorút nyomvonalán…
A Tisza mente pedig – Stankov szavaiból ítélve – kimaradt a vasúti tervekből is. A Területrendezési Terv tervezete ugyanis előirányozza az Óbecse-Verbász-Zombor vasútvonal felújítását és majdani regionális jelentőségűre való emelését is, ám az Újvidék-Csúrog-Óbecse-Zenta irányról nem esik szó.
Az óbecsei községi hatalom továbbá kikötő kiépítését követeli, ez esetben is (ahogyan az újvidéki új út megépítése ügyében is) többek között azzal érvelve, hogy Óbecsén lesz majd fürdő. És miközben az óbecseiek álmában megjelennek a majdani termálvizes fürdőbe hajón, csónakon, buszon és autón igyekvő turisták ezrei, feltevődik a kérdés, hogy hol lesz majd a kikötő (azt tudjuk, hogy hol volt valaha). Egyelőre tiszai strand sincs Óbecsén, ami lett volna, az egyrészt rossz helyen épült volna, másrészt nem is épül már.
Ja, és jöhetnek majd a fürdőbe repülőn is – amennyiben megvalósul az az óbecsei remény is, hogy a Fantaszton kereskedelmi repülőtér épüljön, a meglevő mezőgazdasági helyén.
Na, meg a bicikliutak. Óbecse község Tisza menti kerékpárutat is szeretne. Gondolom, ennek is sokan örülnének, nem utolsósorban az autósok, akiknek nem kellene szemkimeresztve keresniük az úton a sötétség fátylába burkolózó, kivilágítatlan bicikli(se)ket, de a kerékpárosok is, akiknek nem kellene immár rettegniük az út szélét kereső, a rongyos úton százharminccal rohanó autóktól vagy kamionoktól.
A vajdasági kormányban állítólag még e hónapban meghallgatják a községek érvelését, vagyis hamarosan kiderülhet, hogy az óbecsei álmokból, tervekből mi valósulhat majd meg – esetleg mikor és miből! – az elkövetkező 5-10 év folyamán. Kivárjuk.
M.A.
