trg_fontane
Óbecsén fa nől az úton. Szép, zöld lombú icipici fák kandikálnak ki az úttestből, úgy kétszáz méterenként. Természeti csoda? Dehogy. Annyira rossz az úttest, hogy már terem is? Még nem.
Ismét ellopták a szennyvízelvezető rácsait? Persze. Kellett a majálisi rostélyhoz, vagy ilyesmi… Vagy már az őszi hidegekre készülnek, igaz, mostanában is fűtenek sokfelé… Tehát, lehet, hogy a kályhához kellett…
Akkor van a nagy baj, ha az ágat, lombot valamilyen csibész elviszi onnan, eldobja, mert a tátongó lyukat nappal sem látni, azaz idejében észrevenni – éjszaka még kevésbé.
Az autósok által használt úttest-részen kívül esnek ezek a rácsok, pardon, a lyukak, de a biciklisek számára bizony veszélyesek. Annál is inkább, mert Óbecsén (is) népszokás az orosz rulettre emlékeztető kerékpározás – vagy otthagyod a fogad, vagy nem. A szabály egyszerű: indulj el biciklizve sötét utcán, kalandosabb lelkületűek esetében: lakott településen kívüli úton, bekapcsolt lámpák és fényvisszaverő mellény nélkül!
Jobb esetben a rendőr fog meg és büntet (5000 dinár), rosszabb esetben bodicsek az elsuhanó autóval, borítékolható kimenettel. Persze, meg is lehet úszni, és talán éppen a sikerélmény esélye vezérli azokat az óbecseieket, akik sajnálják a párszáz dinárt arra az egy fehér és egy piros fényű lámpára, amelyet a törvény előír.
Na, és még panaszkodnak az óbecsei fiatalok, hogy ez egy halott városka, mert semmi se történik! Fegyveres rablás, éjszakai utcai szlalom lombok közt, szerencsekísértés kivilágítatlan biciklivel, autóval vagy mezőgazdasági géppel – kell ennél több adrenalin?
Van még lehetőség óbecsei extrém sportra, de majd akkor, ha melegebb lesz: be mersz-e menni a Tiszába vastag papucs nélkül, avagy tudsz-e üvegen járni? Nekem egyszer nem sikerült, azóta se próbáltam.
Márton Attila
