trg_fontane
És még azt mondják, hogy Becsén nincs élet?!
Szombat, este, nyár, fojtó meleg, egy-két ablakon kiszűrődnek a fociközvetítés hangjai, egy két moraj és kurjantás. A háttérzaj meg a turbó- és nem annyira turbó folk.
Turbó őrjöng, persze hamisan, a peváljka, meg a pevács is. Nem sokkal arrébb kikerül a járókelő a „városi kocsma” vonzásköréből és szinte átmenet nélkül bekerül az „áruház” tetejéről érkező csárdás hanghullámai közé. Itt ilyen, amott olyan lakodalom van. Szép dolog a változatosság, meg a különbözőség, érdekes is. Nincs is ezzel semmi baj. Sőt.
Mint ahogy azzal sem, hogy az ajtókat, ablakokat ki kell nyitni, hiszen a kánikulában a lagzit se könnyű „végigcsinálni”. Ragad a bőr, terhessé válik az ing – a nyakkendőről, magassarkúról és zakóról nem is beszélve. Ha volt is, lekerült a lakodalmas népről a boldogító igenek kimondása után.
És ha már nyitva a nyílászáró, merthogy felhevülnek az ugráló testek, meg már ülni is rohadt meleg van, kitódul a hang és röpül Becse-szerte, nekivágódik a falaknak, irányt változtat, visszhangzik – így van már ez a hullámokkal. Elemi szintű fizika.
Így eljut a hang, a hamis is, oda is, ahol aludnának… De békés a becsei, tűri, szentségel esetleg, hisz akinek klímaberendezése nincs, kénytelen tűrni.
A kávézónak nevezett kocsmákból és a sörözőkertből is árad a zene. Mi mást is tehetnének? Az ő közönségük általában nem igazán a lakodalmas zenét szeret hallgatni beszélgetés és/ vagy társas meccsnézés közben. Zsong tehát a városka, de különösen annak zöldfákkal (némi pleonazmust, azaz szószaporítást azért érzékelek az utcanévben) teletűzdelt sora.
A hivatalosan 22 óra után (ott a nagy közlekedési jel, majd kiveri a szemed!) lezárt utcába éjfél körül is be-behajtanak a „mérges” dzsippek. Lógnak belőlük a latinos imidzsre hajazó alighogy nagykorúak, a köztudatba belenyomódik a négykerekes meghajtásúból fokozódó tuc-tuc zene ritmusa, amely keveredik a belső udvarból szivárgó dídzsej-kreációval.
Azt mondják, bekapcsolódott a zenei kavalkádba a meleg vizes medencekomplexum is. Én nem hallottam, addigra sikerült találni egy helyet, ahol le is lehetett ülni, kedves volt a pincér, szellő is hűtött, meg a zene is megfelelt. Hajnali kettőre csendesebb lett.
Azám! Válság van, de éjféltájt sehol sem volt szabad hely kerthelyiségben. Egyszer élünk…
M.A.
