trg_fontaneA belgrádi vendéglátóipari létesítmények 70 százaléka bűnözők kezében van – nyilatkozta nemrég Slobodan Homen, a szerbiai igazságügyi minisztérium államtitkára.
A pénzmosást megakadályozni hivatott állami szerv – Igazgatóság – (Uprava za sprečavanje pranja novca) igazgatója, Aleksandar Vujičić egy tavalyi interjúban nem cáfolta az újságírói (BETA) kérdésbe belefoglalt becslést, mely szerint évente (!) 1,7 milliárd eurót „mosnak ki” Szerbiában – főként a privatizáció folyamatában!
Ezt az Igazgatóságot egyébként „pénzügyi hírszerző szolgálatnak (FOS)” is nevezik a szerbiai pénzügyminisztérium weboldalán, sőt feltüntették az állítólagos angol nyelvű megfelelőt is: Financial Inteligence Unit (FOI).
Van még: Homen azt is elmondta, hogy az elmúlt 20 év alatt a pénzmosás sportklubokon és a vendéglátóiparon keresztül folyt, meg persze a privatizáció által. Szól erről egyébként nem egy Insajder (TV B92), meg az utca embere is beszél róla már évek óta, de mégis más, ha egy állami tisztségviselő mondja ki.
A FOS-FOI első embere elmondta, hogy értékpapírokkal való kereskedelem, kölcsönök, fantomcégek, kereskedelmi láncok, szerencsejátékok, offshore cégek, ingatlanokkal való kereskedés is lehet a pénzmosás eszköze…
Mit tesz most az állam mindez ellen, ha már húsz éven át büntetlenül lehetett pénzt mosni?
Egy éve hatályos a bűnözéssel szerzett vagyon elkobzásáról szóló törvény. Homen szerint: „Az első 10 hónap alatt mintegy (?!) 15 vendéglátóipari létesítményt koboztak el”. Az államtitkár megállapítja, hogy sok ilyen építmény luxus-kivitelezésű, ám egyértelmű, hogy nem lehet vele sok pénzt keresni, tehát „logikus a feltételezés, hogy pénzmosásra szolgál”. Feltalálta a spanyolviaszt. Eddig sem az volt a kérdés, hogy mi a logikus, mert ahhoz nem kell jogásznak, sőt államtitkárnak lenni, hogy az ember összeadjon kettőt meg kettőt és négyet kapjon. Ha nálunk az állam nemcsak a „kisemberrel” szemben kekeckedne, akkor belenézne az „ellentmondásos üzletemberek” (így mondjuk szépen, hogy bűnöző, de nincs vele szemben bírósági ítélet) zsebébe is.
Mi történt a törvényhozás terén?
A pénzmosás csupán 2002 óta bűntett Szerbiában! Csak 2007-ben hoztak törvényt arról, hogy elítélt vagy vizsgálat alatt levő személyek nem vehetnek részt a privatizációban! Pontosan egy éve hozták meg a pénzmosás megakadályozásáról szóló említett törvényt. Ennek értelmében 15 000 euró felett már nem lehet készpénzben fizetni, csak bankszámlán keresztül.
Az említett honlapon olvasható a pénzmosás meghatározása is: „A pénzmosás a pénz törvénytelen eredetének vagy a bűnözéssel szerzett vagyon elrejtésére irányuló kísérlet”.
Törvények tehát vannak, igaz, hogy túl későn hozták meg őket…
Hogy állunk a végrehajtással?
2002 óta – a mai napig – Szerbiában senkit sem ítéltek el jogerősen piszkos pénzzel való privatizáció miatt!
Egyetlen privatizációt sem érvénytelenítettek pénzmosás miatt. Csupán egyet akadályoztak meg, méghozzá akkor, amikor Sreten Jocić (Joca Amsterdam) 2007 szeptemberében a saját nevére akarta megvásárolni az Eko-produkt vállalatot. Éppen az adásvételi szerződés tervezett aláírásának napján jelent meg a kormányrendelet, amely megtiltotta az elítélteknek és az öt éven felüli börtönbüntetéssel járó bűntettekkel gyanúsított személyeknek a vásárlást.
Ennyi. Mi ez ahhoz képest, hogy kik és mi mindent privatizáltak röpke kilenc év alatt?!
Nem beszélve arról, hogy itt úgy is lehetett privatizálni, hogy bankkölcsönből vásárolták meg a cégeket, a részleteket pedig a vállalat bevételeiből fizették, nem beszélve arról, hogy errefelé a privatizáció fogalma egyenlő lett a rablással, az elbocsátással, a tönkretétellel. Mondjuk, Óbecsén ezt nem kell túlbizonygatni…
Mit tesz a Privatizációs Ügynökség? Ők az említett Igazgatóságtól (angolul FOI), majd 1800 esetben kérték a privatizáló adatainak leellenőrzését és csupán egy esetben jött vissza információ arról, hogy gyanús ügyletről van szó!
A FOS-FOI vezetője erről azt mondja, hogy ők évente 60 esetben indítanak vizsgálatot, de ezek közül sok esetben csupán hivatali visszaélés vagy adóeltitkolás az ítélet. Hét év alatt, tavaly júniusig, csupán két jogerős ítélet született Szerbiában pénzmosásért és három elsőfokú felmentő ítélet! Ennek ellenére Vujičić nem egész egy éve azt állította, hogy Szerbia nem pénzmosási paradicsom. Igaz, februárban letartóztattak 50 személyt pénzmosás gyanújával, de az esetben szó sincs gyanús magánosításról, hanem gyakorlatilag az is adóeltitkolási ügy.
Az előző hétvégén a Politika napilap arról írt, hogy a szabadkai Agroseme egyik tulajdonosa a kokaincsempészéssel vádolt Darko Šarić, méghozzá úgy, hogy az állam is társtulajdonos. A kérdéses társtulajdonos (49,5 százalék) az újvidéki Agrocoop, amelynek a mitrovicai Agroseme invest a tulajdonosa. Az utóbbiban állítólag ott van Šarić és egy bizonyos Ćopić is, aki annak idején az Arkant biztosító Delije Kft. tulajdonosa volt. A Politika nem tudja hivatalos adatokkal biztosítani állításait. Mindenesetre, amennyiben igaz a történet, akkor egyáltalán nem meglepő: piszkos pénz, háborús nyerészkedők, háborús bűnösök, hivatásos náci-huligánok…
Még egy példa: Mile Jerković, aki nem mellékesen Arkan esküvői komája volt, és a kelet-szlavóniai fronton alezredesi rangot kapott későbbi komájától. A háború után cigarettacsempészéssel is foglalkozott. Hét évre ítélték, de a Legfelsőbb Bíróság három évre csökkentette az ítéletet. A pénzét úgy legalizálta, hogy autóbusz-vállalatokat vásárolt és fél év alatt 17 000 hektár földet vett meg Vajdaságban! 26 vállalatából hetet eladott (habár ki sem fizette azokat előzőleg), 8 esetben érvénytelenítették a magánosítást, a többi esetben a privatizáció érvénytelenítése folyamatban van.
A 2006 vége és 2008 közötti időszakban saját bevallása szerint 17 mezőgazdasági birtokot és fuvarozó-vállalatot vett meg Vajdaságban. Tette ezt annak ellenére, hogy 2007-ben megszületett a fent említett törvény.
Minderről Vladislav Cvetković, a Privatizációs Ügynökség első embere, most ezt mondja: „Jerković vagy nem a saját nevén vásárolt, vagy nem adta be nekünk az arról szóló bizonylatot, hogy több mint öt évre ítélték”!
Ez az a pont, amelytől kezdve már kár folytatni a cikket…
Márton Attila
