trg_fontane
A múlt hétvégén (ha jól láttam, akkor szombaton, március 20-án) kátyúztak a péterrévei úton.
A lyukak többségét betömték, de van, amelyik úgy maradt, ahogy volt.
A kátyúzás nem megoldás, de legalább valami történt. Nem sok, hiszen az R-122-es regionális, avagy állami másodrendű út szóban forgó szakasza, az, amelyik Óbecsét és Péterrévét köti össze, továbbra is – rémálom.
R-122
A Vajdaság hatásköreiről szóló szerbiai törvény értelmében a másodrendű utak karbantartása és pénzelése is tartományi hatáskör. Tudják, ez az a törvény, amelynek egyes politikusok és pártok szerint nagyon kell örülni, amely bizony szűkre szabta az autonómiát és amely hatáskört még adott is a tartománynak, de pénzt nem biztosított ahhoz…
Péterréve (Óbecse felőli) kijáratánál ott a tábla, amely 40 km/h-ra korlátozza a sebességet, de ezt a gépkocsivezetők nem tartják be. Talán azért, mert az ember úgy gondolja, hogy minél előbb ki akar jutni innen, maga mögött szeretné tudni a 9 kilométeres – útszakasznak nevezett – valamit.
Tavaly szeptemberben eljött Péterrévére a Szerbia Útjai Közvállalat igazgatója és azt ígérte, hogy 2009 végéig meglesz 3 kilométer a 9-ből. Akkor azt mondta az igazgató, hogy a 3 km felújítása 80-90 millió dinárba kerül majd, hiszen az alsó réteg is tönkrement. 90 millió dinár akkoriban 900.000 eurót jelentett. Sok pénz, de a Becsei Mozaik akkoriban lejegyezte azt is, hogy a Putevi Srbije az úthasználati díjakból napi 40-50 millió dinárt zsebel be… Azóta se történt semmi – kivéve az említett tessék-lássék kátyúzást.
Amelynek tényleg itt volt az ideje, hiszen tél volt nagy és az utat kimarta a fagy, de ezen a szakaszon a kátyúzás már nem segít. Itt komolyabb munkálatokra lenne szükség. És talán arra is, hogy nagykamionok (10 tonna felett) ne közlekedhessenek rajta. Ennek viszont gazdasági következményei lennének, hiszen az R-122 egyik végén a zsablyai, a másikon a zentai cukorgyár van, más ipari létesítményekről nem is beszélve.
Utánanéztem és megtudtam, hogy a kátyúzás sziszifuszi munka, mert az öreg utaknál bármilyen gondossággal jár el a kátyúzó, az elöregedett burkolat repedésein befolyik a víz, és bontja a burkolatot.
Valami megoldás csak van?
Idegenforgalmi látványosság?
Tavaly áprilisban a péterrévei Október 8. Helyi Közösség titkára – megelégelve az ígéreteket – húsvéti útzárlattal fenyegetőzött. Végső esetben van más lehetőség is: előnyt kovácsolni a nyomorból. Közép-bácskai szafarit (a swahili „szafari“ szó jelentése „utazás“) lehetne szervezni Óbecse környékén!
Van hol, van merre, hiszen a topolyai út is eléggé ramaty állapotban van, főleg az a rész, amely Óbecse községhez tartozik, a péterrévei állapota pedig a párját ritkítja. Bemelegítőnek jó lesz az óbecsei halastó melletti útszakasz.
Hol van még a közelben olyan idegenforgalmi látványosság, mint az R-122-es út Péterréve-Mohol szakasza melletti illegális szeméttelep? Hol láthat még a kalandra és egzotikumra vágyó turista ennyi döglött állatot néhány centire az aszfaltburkolattól? Hol érezhet még ilyen bűzt közút mellett? Talán valahol Afrikában, polgárháborús övezetben? Vagy délamerikai nyomortanyákon? Azt a látványt is kár lenne kihagyni, amikor megáll a kiskamion az út szélén és a serény emberek nagy hirtelen kirámolják belőle a szemetet, törmeléket, majd megkönnyebbülve távoznak, miközben járművüket bevonja a vidáman lobogó út menti tüzek füstje.
Ajánlom, hogy a szafari keretében biciklis túrákat is szervezzenek – Óbecse és Mohol között (tévedés ne essék, Mohol bejáratánál már jó az út). Személyes tapasztalatom, hogy úgy még jobban élvezni az utat, az utazást. Kerékpáron és autóval is lehet ügyességi versenyeket rendezni – kátyúk kerülése, árkokban, útbarázdákban való kormányozás – akár az extrém sportok kedvelőit is el lehetne hívni. Ha már a Tisza-part, strand híján, nem vonzza a turistákat, akkor mással kell őket idecsalogatni!
Van még ötletem: Óbecse és Péterréve között a néhány éve lefaragott felső réteg alatt lánctalpasok nyomaira emlékeztető bemélyedések, néhány kilométerrel arrébb Kusturica és Žilnik jövendőbeli filmjeinek ideális helyszínei: füst, szemétdombok, nyomor a köbön! Vagyis, filmeket is lehet itt készíteni, ami a közvetlen bérleti díjon kívül még munkahelyteremtést is jelent: statiszták, kísérő személyzet…
Törökbecsén viszont…
Pénz útjavításra, avagy ez esetben inkább újjáépítésre, nincs, legalábbis ezt mondják. A szeméttelep pedig ellenáll minden eltüntetési szándéknak: alighogy leradírozták, máris újra kialakult. A szemétlerakással kapcsolatos gondokat majd egyszer megoldja egy közös adai-óbecsei-törökbecsei körzeti szemétlerakó, amely majd az utóbbi község területén lesz. Ez a terv. De ha már Törökbecséről esett szó…
… olvastam a múlt heti Törökbecsei Mozaikban, hogy Törökbecse bejáratánál augusztus végéig (a Nagyboldogasszony napi ünnepségekig) elkészül a körforgalmi csomópont, amely megkönnyíti majd a tervezett kerülőútra való csatlakozást. Nem mellékesen, a kerülőút az ipari övezet mellett is elvezet majd.
A Vajdasági Nagybefektetési Alap már két évvel ezelőtt engedélyezte a törökbecsei körforgalom kiépítését, de csak tavaly adták meg az engedélyt a közbeszerzésre, vagyis csak tavaly különítettek el pénzt erre a célra. Nem volt ugyanis pénze a tartománynak minden, előzőleg engedélyezett projektumra, vagyis nem kaphatta meg minden település az elvben engedélyezett összeget, így Milivoj Vrebalov községi elnök lobbizásának köszönhető, hogy Törökbecse megkapta a tartománytól a 32,6 millió dinárt. Amelyből esetleg jut pénz a bekötő utakra is.
Márton Attila
