trg_fontane
A Magyar Nemzeti Tanács idén is felmérést végzett a középiskolások között arról, hogy ki merre tanul tovább: 1048 megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy szeretne továbbtanulni, 254-en pedig a felmérés idején ezt még nem döntötték el. A „hol szeretnél továbbtanulni?” kérdésre adott válaszok azonban nem kecsegtetőek. Az 1459 válaszadó közül 503 külföldön kíván továbbtanulni, 493-an Magyarországon.
A menni vagy maradni szempont érdekes, ezért mi most végzett, becsei és községbeli fiatalokat kérdeztünk arról, hogy hova iratkoztak be középiskolába, illetve hogy miért éppen Magyarországon vagy Szerbiában folytatják tanulmányaikat.
Józsa Tímea: Újvidéken, a bölcsészkar pedagógia karára vettek fel. Sokáig terveztem Magyarországon továbbtanulni, mert, mint ahogy sok más vajdasági fiatalnak, nekem is van egy kis problémám a szerb nyelvvel. Ez az egyedüli ok, amiért ott tanultam volna tovább. Semmivel sem tartom jobbnak a magyarországi oktatást az itteninél, hiszen itt is, ott is a bolognai rendszer szerint folyik a képzés. De figyelembe kellett vennem, hogy amennyiben Magyarországon tanulok tovább, legvalószínűbb, hogy egész hátralevő életemet ott kellett volna leélnem, mert ott továbbra is csak magyarul tanultam volna, és Szerbiában csak magyar nyelvtudással nem kaptam volna állást. Ezzel ellentétben, ha most egy kicsit megszenvedek a szerb nyelvvel, később sokkal előbb kaphatok munkát, mert sok helyen elvárják a kétnyelvűséget és ezzel előnyben leszek. Ha valaha úgy döntök, hogy elhagyom az országot, egészen biztosan távolabb megyek mint Magyarország, mert ott se sokkal jobb a helyzet, mint nálunk. Addig is, közel vagyok a szüleimhez, mivel elég idősek, szükségük lehet még rám.
Horváth Tímea: A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának Gyógypedagógiai Tanszékén folytatom tanulmányaimat. Mindig tudtam, hogy egyszer majd egyetemista fogok lenni. Először az itthoni felsőoktatásban kezdtem el gondolkodni, hosszabb töprengés után mégis a magyar felsőoktatás irányába indultam. Tulajdonképpen azért választottam Magyarországot, mert a hallottak alapján az oktatás színvonala jóval magasabb az itteninél és az ott megszerzett oklevelek szinte az egész világon elismertek. Ez az egy mondat persze nagyon felszínes, sok dologról nem beszéltem ami idáig vezetett, tényezőkről, mint például a kollégiumok, ösztöndíjak stb. Úgy gondolom, hogy egy magyarországi egyetem elvégzése után megfelelőbb tudással fogok rendelkezni, amit esélyesebben tudok majd érvényesíteni, akár itt, a Vajdaságban is.
Máté Enikő: A Szegedi Tudományegyetemen az Egészségtudományi és Szociális Képzési Karon a gyógytornász szakra vettek fel. Azért akartam külföldre menni, mert a saját anyanyelvemen szerettem volna tanulni. Szerbül nem mertem megkockáztatni az egyetemet, nekem magyar társaságba könnyebb beilleszkednem, mint szerbbe. Szerintem külföldön sokkal több a munkalehetőség, mint Szerbiában. Külföldön is szeretnék majd dolgozni, ezért szeretnék már külföldi egyetemen tanulni. A vajdasági fiatalok többsége is külföldre megy, mert Szerbiában nem látnak megélhetést a jövőben. Azért is tanulok tovább külföldön, mert az öcsém is ott jár középiskolába, így a későbbiekben segíteni tudok majd neki az egyetemmel kapcsolatban.
Forgó Tímea: A felvételit Szegeden és Belgrádban próbáltam meg. Utólag kiderült, hogy mindkét helyen helyt álltam, mindkét helyre felvettek, állami költségre. Mivel Belgrádban egy nagyon jó tanárnő rögtön a szárnyai alá vett, onnan kezdve már egyértelmű volt számomra, hogy itt maradok Szerbiában. Az iratkozás lezajlása után már a tanárnő az első szemeszteri programomról tervezgetett. A végleges választásom azért esett a belgrádi Művészeti Akadémiára, mert úgy gondoltam, ha egyszer Szerbiában szeretnék dolgozni, a szerb nyelvet tökéletesen el kell sajátítanom.
Surányi Klaudia: Az újvidéki Jogi Egyetemen folytatom tanulmányaimat. Mindig is ez volt a tervem, s most sikeresen véghez is vittem. Nem igazán állt szándékomban a külföldi továbbtanulás, bár mostanában egyre több középiskolás erre az elhatározásra jut. Én úgy gondolom, hogy ez egy igen erős egyetem, ahol képes leszek elsajátítani azt a szükséges tudást, ami elegendő ahhoz, hogy oklevelet szerezzek és sikeres legyek a munkámban. Számomra a nyelv nem akadály. Persze, nehéz lesz megtanulni a szakkifejezéseket, de idővel, sok munkával és eltökéltséggel menni fog. Összességében: jobb itt nekem. Közel a családomhoz, a barátokhoz, mert így tudom, hogy számíthatok rájuk.
Lovasi-Latincsity Ottó: Idén végeztem az Óbecsei Gimnáziumban. Már amikor elindultam középiskolába, tudtam, hogy külföldön, Szegeden szeretnék továbbtanulni. Elsősorban a nyelv miatt. Igaz, hogy egész jól beszélek szerbül, viszont úgy gondolom, hogy saját anyanyelvemen mégis könnyebben, gyorsabban tudok tanulni és jobban ki tudom magam fejezni. A másik ok, amiért Szeged mellett döntöttem: több lehetőség van, és az egyetem mellett más terveim is vannak ott. Szeretnék majd beiratkozni egy táncklubba és tovább folytatni a táncot, amit már lassan tíz éve művelek. Történelemből sikeresen vizsgáztam emelt szinten és felvételt nyertem, állami ösztöndíjas lettem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Intézetében. Azon leszek, hogy sikeresen elvégezzem. A továbbiakkal kapcsolatban még nincsenek biztos terveim, bár rengeteget gondolkodtam azon, hogy maradok Magyarországon. Úgy lesz majd, ahogyan a sors hozza.
Szerda Zsófi: Engem a Szegedi Tudományegyetem Tanárképző Központ matematikatanár, technika-, életvitel- és gyakorlat-tanár szakára vettek fel. Hogy miért Szeged? Erre több ok is van: a magyar nyelven való továbbtanulás, a város szépsége és hangulata, s az, hogy sokkal jobban tetszik a magyarországi oktatási rendszer. A szak, amelyre jelentkeztem, osztatlan képzés, ami azt jelenti, hogy öt éves az egyetem, tehát nem kell majd mesterképzésre külön jelentkeznem, egyszerre két oklevelet fogok szerezni. Ezen felül sok ismerősöm és barátom ott tanul, vagy ott fog tanulni.
Beretka Csaba: Gimnáziumot fejeztem. Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy hol tanulok tovább. Csakis itthon, a szülőföldemen. Ősztől a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatójaként kezdem meg a tanulmányaimat, okleveles tanítói szakon. Sikerült bejutnom a költségvetés terhére. Átadtam a papírokat az MNT ösztöndíjpályázatára, remélem sikerül megkapnom a támogatást. Míg az osztálytársaim nagy többsége magyarországi egyetemet választott, számomra egyértelmű volt, hogy itt maradok és a tanulmányaim befejezése után a vajdasági gyerekeket szeretném oktatni, a közösséget szolgálni, mivel ragaszkodom a szülőföldemhez. Ezt a ragaszkodást szeretném megértetni és elfogadtatni a következő nemzedékekkel is, versek, dalok, mondák tanítása, valamint a felnövekvő generációk európai értékrendre nevelése által.
Ricz Róbert
