trg_fontane
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010-ben kiemelt jelentőségűvé nyilvánította Becsén a Városi Múzeumot és a Népkönyvtárat. A két intézmény alapítói jogai az MNT felügyelete alá kerültek-e? Az intézmények működésében ez mit jelent? Mi az MNT joga és kötelessége ezekben az intézményekben?
– A Magyar Nemzeti Tanács 2010. október 18-án hozott határozatával nyilvánította az óbecsei Népkönyvtárat és a Városi Múzeumot a Szerbiában élő magyar nemzeti közösség szempontjából kiemelt jelentőségűvé. Az MNT a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel összhangban hozhatott ilyen döntést. Ennek a jelentősége, gyakorlatilag, a törvényből eredően, abban nyilvánul meg, és elsősorban a könyvtárnál nyilvánult meg, hogy az MNT igényét fejezte ki, hogy társalapítói jogot szerezzen a könyvtár ötven százalékára. A gyakorlatba mi még nem tudjuk, nem látjuk, nem tapasztaljuk, hogy ez mit jelent, ugyanis ez a dolog még nem jött össze. Még 2010-ben, illetve 2011-ben elkészítettük a megfelelő dokumentumokat, ez pedig elsősorban az alapszabály módosítása volt, amit viszont az akkori politikai megállapodás hiánya miatt nem tudtunk a képviselő-testület elé terjeszteni és így maradt a status quo. Tehát gyakorlatilag még csak papíron létezik a Magyar Nemzeti Tanácsnak ez az igénye. Nem tudjuk, hogy gyakorlatilag ez mit jelent, föltételezzük, hogy a munkaszervezésben és, remélhetőleg, a könyvtárnak a pénzelésében is az MNT részt venne. Viszont tisztázatlanok azok a részletek, amelyek igen fontosak, például az igazgatóállítás, a Népkönyvtár programjának a megszerkesztése, stb. Hogy ez milyen formában történne, nem tudom, mert ezek a dokumentumok, illetve ez a megegyezés csak magának az alkotói jognak az átruházása előtt lenne megállapítva, s mi még nem jutottunk el addig. Az alapszabály sem módosult olyan irányba, hogy ilyen módon ezt tudjuk szabályozni. Ami a Városi Múzeumot illeti, csak kiemelt jelentőségűvé nyilvánította az MNT. Ez azt jelenti, legtöbb helyen követve az MNT logikáját, illetve eddigi gyakorlatát, hogy mindenhol, ahol legalább feles többségű, magyar többségű, vagy magyar részvételű községekről van szó, azokat a kultúrintézményeket, amelyekben föllelhetőek, illetve amelyek követik a magyar nemzeti közösségnek a kulturális hagyományát, illetve az őseink által ránk hagyott, a múzeum esetében, a tárgyakat, a könyvtár esetében pedig könyvállományt, kiemelt jelentőségűvé nyilvánítja. Nyilván, hogy akkor együttműködve az önkormányzatokkal, pozitív értelemben, nagyobb befolyást tudjon gyakorolni. Ezeknek az intézményeknek egy olyan programot kell kiállítani, amely az MNT tevékenységét is tudja követni, támogatni. Arra a kérdésre, hogy miért nem lett ebből alapítói okiratmódosítás, egyszerű a válasz: hiányzott a politikai megegyezés. Azóta két év telt el, illetve az új fölállású önkormányzati hatalom megalakulása óta két év múlt el, én egyszer-kétszer említettem a polgármesternek, hogy van egy ilyen nyitott kérésünk, amit az MNT-vel kell letárgyalni, de hát ez megint csak politikai konszenzus, elsősorban politikai kérdés, tehát ettől tovább nem jutottunk. Még belső körben sem tárgyaltunk erről a dologról. Valahogy úgy érzem, hogy ennek nem adnak akkora súlyt, akkora jelentőséget, hogy egyáltalán tárgyaljanak róla. Nem tudom, hogy az MNT mikor fog lépni, vagy mikor fogja fölmelegíteni ezt a témát, mert a dolgok, ahogy én követem, felemás módon alakulnak. Néhol megtörténtek ezek az átruházások, néhol nem, úgyhogy nagyon vegyes a kép. Hát mi is, sajnos, ebből a szempontból ilyen helyzetben vagyunk.
Az MNT nem támogatta Sormaz Izabella kinevezését a Népkönyvtár igazgatói posztjára, a községi képviselő-testület mégis megszavazta ezt.
– Az MNT külön nem indokolta meg, hogy miért nem támogatta. Én kaptam egy olyan szóbeli magyarázatot, hogy a formai feltételeknek az igazgatójelöltünk nem felelt meg. Viszont egyértelmű, hogy az igazgatósága előtti tevékenységének egy része – osztálytanító volt – beletartozik a törvény által leírt föltételekbe és mi ezt tolmácsolva neveztük ki az igazgatónőt először ügyvezetőnek, majd pedig teljes jogkörrel. Erre nem reagált az MNT, tehát gyakorlatilag tudomásul vette ezt a végzést, mint ahogy mi is tudomásul vettük azt, hogy ők nem támogatják ezt a kinevezést. Úgy gondolom, hogy azóta bebizonyosodott, hogy az igazgatónő rátermettsége igencsak megfelelő, sőt növelte, illetve szélesítette azt a tevékenységi kört, amit az előző igazgatónő szintén nagyon jól csinált. Megjegyzem, hogy én inkább politikai hátteret látok kinevezésének nem támogatásában, mert sajnos a kinevezésre akkor került sor, amikor már nem voltunk a VMSZ tagjai, pártszakadás történt, és minket kiléptettek, kizártak a pártból. Határozottan állítom, hogy főleg ilyenfajta megfontolásból nem támogatták az igazgatónő személyét. Azóta azonban voltak olyan kinevezési javaslatok részünkről, amelyeket teljes mértékben támogatott az MNT. Iskolaszékekre gondolok és felügyelő bizottsági tagokra.
Községünkben társalapítás alatt levő általános iskolák a becsei és a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola. Az MNT mindkettő esetében kezdeményezte a társalapítást. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Igen, a péterrévei és a becsei Samu Mihály iskolák esetében kezdeményezte az MNT a társalapítást. Ehhez a községnek nincs sok köze, mert az iskolák alapítója a törvény szerint a tartományi oktatási titkárság, illetve a tartományi képviselőház. Itt a Magyar Nemzeti Tanács, szintén a nemzeti tanácsokról szóló törvényre hivatkozva, tette meg ezt a javaslatot. Ugyanis azokban az iskolákban, ahová többségében magyar gyerek jár, illetve csak magyar ajkú diákok látogatják, a Magyar Nemzeti Tanácsnak megvan az a joga, hogy kérje a társalapítói jogot. Amellett, hogy az MNT beleszólhat az igazgató vagy az iskolaszék tagjainak a kinevezésébe, úgy gondolom, hogy ez a jog a gyakorlatban mindenféleképpen anyagi kötelezettséggel illene, hogy járjon. Én azt hiszem, hogy itt, mert az iskola programja egy általános programnak a része, nyilván csak az oktatási programon túli tevékenységbe tud beleszólni az MNT,vagy pedig olyan programokat, olyan foglalkoztatást hozni, vagy a gyerekeket olyasmibe tudja bekapcsolni, amit a Tanács pénzel.
A Petőfi Sándor Általános Iskola esetében az MNT nem kezdeményezte a társalapítást, pedig oda is többségében magyar ajkú gyermek jár.
– A Petőfi iskolával az volt a baj, hogy akkor, amikor ezek az elbírálások megtörténtek, az iskolának nem volt elég létszámú diákja. Azt hiszem, hogy négyszázas volt a létszámhatár. Később nekem Korhecz Tamás azt mondta, hogy a következő hullámban valahogy beveszik a Petőfi iskolát is. Azóta voltak „hullámok”, de maradt minden ugyanúgy, ahogyan volt.
Kiemelt jelentőségű középiskoláink a Gimnázium és a Közgazdasági-kereskedelmi Iskola. Ez mit jelent?
– Ezekre ugyanazt mondhatom, hogy csak az igazgató, illetve az iskolaszék kinevezésénél van beleszólási joga a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Kiemelt jelentőségük pedig abból ered, hogy magyarok is járnak oda, habár mind a két iskolában jóval kisebb a magyar diákok létszáma, mint a szerbeké. Tehát itt nem az a logika valósul meg, mint az általános iskoláknál. Itt nyilvánvalóan az iskolának a jelentősége, illetve a környezete határozta meg, hogy ezeket az iskolákat is kiemelt jelentőségűvé nyilvánítsák. Én nem tudom, hogy a gyakorlatban, a káderügyi kérdéseken túl, valamiben megnyilvánul-e az MNT. Nem látni gyakorlati jelentőségét, mert mindazok a programok, főleg amelyeknek a Gimnázium is része, és a magyarországi kötődések is, más-más folyosókon valósulnak meg, nem az MNT-n keresztül.
A községi költségvetésben minden évben egy bizonyos összeget kell jóváhagyni az MNT-nek. Ez megtörtént-e az utóbbi években, illetve át lett-e utalva az MNT-nek a pénz?
– Az idei költségvetésben 400 000 dinár lett jóváhagyva az MNT-nek. Tudtommal nem lett kifizetve még belőle semmi. Hogy a költségvetés átütemezésével meglesznek-e erre a feltételek, nem tudom, de gyakorlatilag eddig is tételként szerepelt a költségvetésben.
Amikor Ön volt a község első embere, akkor sem utalták át a költségvetésben meghatározott összeget?
– Egyszer utaltuk át, azt hiszem, hogy 2011-ben vagy 2012-ben.
Elégedett az MNT-vel? Mik az elvárásai a következő MNT-től?
– Úgy gondolom, hogy az az elvárás, vagy az a cél, amit valamikor, talán a többpárti rendszer kezdetén még a történelmi VMDK megalakulásakor lefektettek: hogy egy bizonyos fajta kulturális rendelkezést kapjon a vajdasági magyarság, ez az MNT megalakulásával megvalósult. Mindaz, amit alkotmányos kereteken belül meg lehetett valósítani, meg is lett valósítva. Ez nem siker kérdése, ez törvénykezés és alkotmányos kötelezettség, illetve jog kérdése volt. Maga az MNT, mivel egy ilyen többpárti síkú, és hogy így mondjam, szerveződésnek az eredménye, túlnyomórészt egy pártnak vagy egy pártlistának a hatáskörébe került. Az, amivel nem vagyok megelégedve, hogy nagyon egysíkú lett a pénzelés és az odafigyelés is. Azok a csapatok, intézmények, civil szervezetek, akár önkormányzatok is, ahol a VMSZ hatalmon van, vagy valamilyen módon befolyása van, más bánásmódban részesülnek. Ez főleg a pénzek leosztásáról, vagy bizonyos embereknek, munkatestületeknek kinevezéséről szól. Én úgy gondolom, hogy ha a Magyar Nemzeti Tanács minden magyarnak a gépezete, akkor ennek nem lenne szabad így működnie. Azt gondolom, hogy egy nemzeti tanácsi testület, mint mondjuk az MNT, tehát maga a kis parlament, nem szabad, hogy abba a hibába essen, mint a klasszikus parlament, hogy a támogatás pártalapon, pártlogikával osztódik. Ez a történet nem arról szól sehol, hanem hogy a mindenkori magyarokat képviselje, mindazt a 250 000-et, vagy ahányan vagyunk papíron, mert ennek így van értelme. Ha az állam maga már nem úgy van felállítva, hogy különösen odafigyeljen a kisebbségekre, akkor mindegyik kisebbségre a nemzeti tanácsok kötelesek odafigyelni, viszont ez egyoldalúvá vált. Én ezt Becsén tapasztaltam, tudom és érzékelem, mert volt egy időszak, amikor ott voltunk a VMSZ-ben és tudjuk hogyan működik. Két éve nem vagyunk ott és drasztikus változás állt be. A magyar kultúregyesületek Óbecsén, főleg a Petőfire gondolok, de másokra is, nem tudnak kitörni, nem tudnak felszínre törni emiatt a blokád miatt. Csak én azt nem tudom, hogy az itteni volt két MNT tagunknak (dr. Lengyel László és dr. Ricz György, az újságíró megjegyzése), vagy az itteni VMSZ tagoknak és szervezeteknek miért nem szívügyük. Miért gondolják, hogy a magyar kultúra Becsén továbbra is be van festve? Szerintem nincs. A kultúrkörnek is van háromszázvalahány tagja, hát ki számolja össze hogy ki hova tartozik, ha egyáltalán tartozik valahova. Ezzel a résszel nem vagyok megelégedve. Továbbá nem tudom mi lesz annak a logikának a következménye, hogy Újvidéken építjük az Európa Kollégiumot, ugyanakkor egyre többet lehet hallani a Szabadkai Magyar Egyetem megszervezéséről, fölépítéséről. Ezek abszurdumok, hogy képzelik ezt megvalósítani? Hogy a gyerekek száz kilométert utaznak majd naponta? Ami az ösztöndíjakat illeti, úgy gondolom, hogy ez alapjában véve jó húzás, rengeteg gyereken tudnak ezzel segíteni. Viszont a másik dolog, amellyel se az ország, se az MNT nem tud mit kezdeni, hogy ezek az ösztöndíjas gyerekek tanulmányaik befejezése után nem tudnak munkát kapni és elszálingóznak az országból. Nem mondom, hogy ez egy kidobott pénz, de a nemzetstratégia, úgy szerbiai, mint vajdasági magyar szinten, nem biztosítja ezeknek a gyerekeknek a további itt maradását, és mindazoknak a lehetőségeknek köszönhetően, amelyeket a kettős, illetve a magyar állampolgárság ad, rengeteg képzett és kevésbé képzett fiatal megy el az országból. Úgy gondolom, hogy ezzel kellene foglalkozni. Természetesen ez nem csak az MNT munkája, vagy talán elsősorban nem az övé, hanem az országé, ahol élünk. De, úgy gondolom, hogy az MNT-nek is ehhez kell igazodnia és életszerűséggel kell foglalkoznia, nem pedig azzal ámítani saját magát és minket, hogy itt csak időszakos dologról van szó. Nagyon sokáig nem lesz semmi rendben, vagy még rosszabb lesz a helyzet. Amit elvárnék az MNT-től az a reálpolitika folytatása. Hagyjunk fel a szélmalomharccal, hagyjunk fel az olyan dolgok ismétlésével, mint az itthon maradás, amikor látjuk, hogy a szemünk előtt mennek el a gyerekek. Ezt tapasztalják az MNT tagok a saját gyerekeiken vagy a rokonságukon keresztül. Próbáljunk azokkal foglalkozni, akik itt vannak és gyakorlati megoldásokat találni a mindennap problémáira. Én tudom, hogy az MNT hatáskörei és lehetőségei korlátoltak, de legalább annyival tartoznának az itteni magyaroknak, hogy nézzünk egymás szemébe és mondjuk meg, hogy mi az igazság. Sokkal könnyebb lesz nekünk is, azoknak is, akik elmennek innen, és úgy gondolom, hogy az MNT-nek is sokkal könnyebb lesz, ha egy új lappal indul, nem folytatja azt az elképzelt politikát, amit az élet többször is megcáfolt.
Az alkotmánybíróság megnyirbálta az MNT jogait.
– Az alkotmánybíróság a nemzeti tanácsokról szóló törvény sarkalatos szakaszait kérdőjelezte meg, azokat a kérdéseket, amelyek életszerűen köthetnék az MNT-t vagy az itteni magyarságot azokhoz a tevékenységi körökhöz, amelyekben az alkotmány szerint is az MNT illetékes. Ezek az oktatás, a kultúra, a nevelés, a tájékoztatás, a nyelvhasználat. Itt érte a legnagyobb csorba a nemzeti tanácsokat, természetesen a magyart is. Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a törvényhozás már régen választ kellett volna, hogy adjon. Most belementünk a nemzeti tanácsi választásokba, anélkül, hogy a törvényt kiegészítettük volna. Egy csonka törvénnyel mennek az emberek Magyar Nemzeti Tanácsot választani, nem tudva, hogy a hiányzó hatáskörök miként lesznek visszaépítve a törvénybe, illetve, hogy vissza lesznek-e építve. Olyan formában nem lehetnek, ahogy voltak, mert akkor nem történt meg volna az, ami megtörtént. Tehát egy vakon repülésnek vagyunk most a részesei. Megszavazunk majd egy nemzeti tanácsot, amit pedig nem tudunk, hogy utána mit fog kezdeni magával! Nem beszélve arról, hogy jogi szempontból ez a törvény, amely alapján most választunk, egy sérült törvény. Egy ilyen törvénnyel jogtechnikai vagy joghagyományi szempontból nem lehetne választásokra kimenni. Attól eltekintve, hogy a választásról szóló rendelkezések nem kérdőjeleződtek meg, de egyszerűen nyitott egy csomó szakasza a törvénynek, többé nem létezik. És ezzel mennek választani, ezzel kampányolnak, ezzel mondják azt, hogy majd ezt-azt fognak csinálni. Közben meg nem tudjuk, hogy mit fogunk majd csinálni, mert nincs rá törvényileg válasz. Ez rendkívül komolytalan dolog, egyrészt az ország, a törvényhozás részéről, másrészt pedig az MNT részéről.
Ricz Róbert
Becse és a Magyar Nemzeti Tanács
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé
