trg_fontane
A Mester és Margarita Mihail Bulgakov (1891-1940) csodálatos regénye, amelyet maga az író, de olvasóközönsége is, fő művének tartott. A regény jóval Bulgakov halála után jelenhetett csak meg.
A Mester és Margaritában három történet fut egymás mellett: Woland professzor – az ördög – cselekedetei, Pilátus és Jézus története, s a Pilátus történetét megíró író, a Mester és szerelme, Margarita története.
A Mester és Margaritát sokan és sokféleképpen magyarázták. Úgy a legjobb olvasni, nem utolsósorban a legvarázslatosabb is, ha mindenféle előtudás (és előítélet) nélkül leülünk a könyvvel és olvasunk.
Nem árt azonban, lehetőleg olvasás után, tudni néhány dolgot az íróról és a regény születéséről. Utána ismét elővehetjük a könyvet, újraolvasni. Az Élet és Irodalomban néhány évvel ezelőtt Váradi Júlia készített interjút Kiss Ilona irodalomtörténésszel A Mester és Margaritáról. Fontos tudni, hogy a regény, de Bulgakov más művei is a Szovjetunió kritikája. Amit nem is rejtett véka alá, ugyanis 1930-ban a Szovjetunió kormányához címzett levelében megírta véleményét, mesélte Kiss Ilona irodalomtörténész. A levélben többek között ez áll: „Ez az a hatalom, amely helótákat, hozsannázókat és beijedt szolgalelkeket nevel. Ez az a hatalom, amely az alkotó gondolatokat fojtogatja…“. (Aktuális „ítélet“ ez ma is, Szerbiában is, másutt is, Becsén is.) Sztálin örökös röghöz kötöttségre ítélte Bulgakovot (nem utazhatott külföldre, rendezői asszisztensi állást adott neki a Művész Színházban).
Az irodalomtörténész arra a megállapításra reagálva, hogy A Mester és Margarita készülésének története és a regény cselekménye szoros összefüggésben van egymással, elmondta: „Az a mű, amit a mai olvasó a kezében tarthat, befejezetlen regény, mint ahogyan Bulgakov élete is fájdalmasan befejezetlen maradt. Írás közben nagyon sokat változott az alapgondolat, ma ismert formájában 1937-1938 fordulójára alakult ki. 1929 elejére készült el az első változat, amelyben Woland – a sátán – a főhős, a címvariánsok is rá utalnak: Feketemágus, A patás konzultáns stb. Ebben a változatban, a cselekmény is jóval egyszerűbben – mondhatnám: fekete-fehéren – jelenik meg az ördög ténykedése nyomán. Jóval erősebben kötődik a szovjet mindennapokhoz, politikai aktualitásokhoz, jóval keményebb szatíra“. Ezt a verziót a szerző elégette.
A mai regény utolsó fejezeteit Bulgakov élete utolsó hónapjaiban (1940-ben halt meg), vakon diktálta le a feleségének, de a regény csonkított, cenzúrázott változata 1966-ban jelenhetett meg, majd csak később az „igazi“ A Mester és Margarita.
Olvassunk bele: „Hallgasd a csendet – szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. – Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat…“
B.M.
