trg_fontane
Negyedik könyvének kiadását ünnepelte könyvbemutatóval Lajber György, a Magyar Szó nyugdíjas újságírója november 3-án, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben.
Első könyve, a Derűs hordalékok, 2005-ben jelent meg a Magyar Szó gondozásában, amelyben vidékünk anekdotakincseiből és tréfás történeteiből merített, majd 2010-ben a Proleter Nyomda kiadásában megjelent Csak röviden című könyve, amely aforizmákat, bökverseket, villámtréfákat, újságcikk címkommentárokat tartalmaz. Ezt követően, 2014-ben, a becsei Petőfi kultúrkör és a szerző együttes kiadásában jelent meg az Ez van – Az én kabarém című, 1958 és 2014 között keletkezett humoros írásokból összeállított könyve.
„A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör alelnökeként örülök annak, hogy immár második könyvének kiadásában segítkeztünk Gyurka bácsinak, de ezt örömmel, nagy megtiszteltetéssel tesszük, hiszen ő sokban hozzájárult egyesületünk létrejöttéhez, újraalakulásához és működéséhez. Őt eddig humoros oldaláról ismertük meg, kabarékat, bökverseket, humoreszkeket írt, a Gondolat-gomolyag című könyvében azonban komoly mondanivalójú verseit és magvas gondolatait jegyezte le”, mondta Ferenc Edvin, a könyvbemutató vezetője.
Lajber György elmondta, hogy versírással az utóbbi húsz évben kezdett újra foglalkozni és rövid gondolatai is akkortól láttak napvilágot. „Nem minősítem magam költőnek, csak írogató embernek, aki megpróbál ebben az irodalmi műfajban is kifejezésre jutni. Ebben a kötetben az olvasók tulajdonképpen az életet kapják, ezúttal valóban a szokásosnál kevésbé humoros formában. Olyan élményeket és gondolatokat vetettem papírra, amelyek hetvenen túl kezdtek el igazán mélyen foglalkoztatni. Ezeket az érzéseket eddig nem fejeztem ki az írásaimban, a Gondolat-gomolyag számomra a befelé fordulást jelentette”, mondta Lajber György.
A Gondolat-gomolyagról Budai L. Tímea, a kötet szerkesztője, a következőket mondta: „Egy nem mindennapi kötet a mindennapokról. Lajber György is a semmiből teremt értéket. A mindennapok szertefoszlott pillanatait megörökítve jut el az önkifejezésig. Amit érzett, gondolt és átélt, átnyújtja közönségének, nyomot hagy vele. Átmenti a mát a holnapnak, a lényegtelennek tűnőt lényegesnek láttatja, az ünnep pillanatait kinagyítja, lenyomatot készít belőlük. Ezáltal önmagát is megörökíti. Van mit tennie. Hosszú élete során számos fontos pillanatot élt át. Az alkotó dolga, hogy ne engedje elillanni, ne hagyja szerteszóródni az időt, melyben élünk, és amit megélünk. Az ő dolga az is, hogy emlékeztessen, volt mit és miért tenni, aggódni, élni. És így lesz ez a jövőben is. Minden egyes élethelyzet olyan nyersanyag a tollforgató kezében, amit csak ő tud kifejezésre juttatni. Szemüvegén keresztül mutatja be a világot, amiben élünk… Íme, az ember, aki tollforgatásból élt és nagyon szerette a munkáját. Alkotásvágya mindig is nagyon erős volt. Még szabadidejében is tette a dolgát a saját és mások örömére. Ez ösztönözte arra, hogy közölje mindazt, amit fontosnak érez. Lajber György legújabb kötetében, ami immár a negyedik önálló alkotása, versekben és gondolatokban fejezi ki magát. Lát és láttat. Az olvasó megismer egy embert, aki életét az objektív újságírásnak szentelte, és amikor lehetősége nyílott rá, önmagáról kezdett beszélni… Egy biztos: egy ember, egy élet, egy sors körvonalazódik olvasásakor. Egy ember, egy élet, egy sors, mely számos más ember életével fonódik össze. Egységet alkot. Egy család, egy közösség, egy térség egységét. Becséét, Vajdaságét, Szerbiáét, egy vajdasági magyar nyugdíjas újságíró szemével”.
A könyvbemutatón Péter Lea és Rókus Zoltán színművész olvasott fel ízelítőként verseket a kötetből, Szerda Balázs egyik vers megzenésített változatát adta elő, Kovács Franciska pedig népdalokat énekelt.
B.M.
