trg_fontaneLajber György neve bizonyára sokak számára ismerős. Harminckét éven át volt a Magyar Szó becsei tudósítója, de sokáig dolgozott művelődésszervezőként is, humoristaként pedig eddig két könyvet jelentetett meg: 2005-ben látott napvilágot Derűs hordalékok című első kötete, amely a vidék anekdotakincseit, tréfás történeteit tartalmazta, míg aforizmákból, bökversekből, villámtréfákból, újságcím kommentárokból összeállított könyve 2010-ben jelent meg Csak röviden címmel. Legújabb könyve, Ez van – az én kabarém, idén júniusban jelent meg a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör kiadásában. A könyv alcíme: A kezdetektől nem egészen a végéig – Humoros írások gyűjteményes kötete 1958-2014.
„Tisztelt olvasóközönség! Egy olyan könyvet tart a kezében, amely a múltunkat tartalmazza. Egy kistérség múltját. A teljes valót, ahogyan egy újságíró látja. A száguldó riporter hosszú évtizedek alatt begyűjtött tapasztalásait a jókedv oldaláról. Mert Lajber György mindenben a humort keresi. A HUMORT, ahogyan azt Karinthy meghatározta. Melyben nem ismer tréfát. Ez a mű életéről szól, a mindennapjainkról, a visszásságokról, amitől felborul a megszokottság, de nélküle nem is lenne az élet olyan, amilyen, hiszen a folyamatos küzdés tartja egyben az embert”, írja Budai Lajber Tímea, a szerző lánya, a könyv recenzense, majd folytatja: „Ha különböző szemüvegen nézzük is a dolgokat, egy közösség élete egybeforr. A múltunkat hordozzuk magunkon, a jelent élve alkotunk, és amit tegnap tettünk, az már a múlt. A krónikás tollára van bízva, hogy mi marad meg az utókornak. Egy közösség újságírójaként tanulta meg az objektivitás szűrőjét használni. Humoros írásaiban, melyek évtizedek alatt a vajdasági médiákban, különféle színtereken megjelenve mindig sikert arattak, a fanyar iróniát apránként adagolva segített gondolkodni, együtt érezni, együtt nevetni. Mert ez a feladata a krónikásnak”.
A könyv becsei bemutatójára szeptember 20-án kerül sor a Petőfi kultúrkörben.
Ki ez az ember?
Lajber György 1943-ban született Péterrévén. Az általános iskolát szülőfalujában fejezte be. Becsén végezte el a kereskedelmi szakiskolát, ahol magas szakképesítést is nyert. Tíz évig kereskedőként dolgozik, 1958-tól ír humoros írásokat, tudósításokat, majd 1968-tól pályát módosít. A Bečejske novine-Becsei Újság első magyar nyelvű újságírója lesz. 1970/72 között elvégzi a Jugoszláv Újságíró Szövetség kétéves iskoláját, közben a Magyar Szó újságírója, a belpolitikai rovat munkatársa lesz. Szerkeszti és írja a Becse és környéke című mellékletet, a lap minden rovatában és a Bánáti Híradó című kisújságban is közreműködik. Nem csak tudósít, hanem különféle témakörű riportokat, interjúkat, tárcákat, kommentárokat ír. Több országos jellegű eseményről is beszámol. Külső munkatársa az Újvidéki Rádió magyar nyelvű műsorának. Az indulástól, egészen 1990-ig külmunkatársa az Újvidéki Televíziónak. Két évtizeden át a Magyar Szó élőújságainak, valamint számos nyilvános rendezvénynek a műsorvezetője. Humoros írásai több lapban, rádióműsorban kapnak helyet. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több írása is bekerül a jugoszláv humoristák, valamint vajdasági magyar humoristák évkönyveibe.
B.M.
