trg_fontaneNincs szükség „hivatalos adatokra” az óbecsei gazdasági hanyatlás bizonygatására. Elegendő végigjárni azon a nagyjából százszor száz méteres négyzeten, amely nálunk a „központot” jelenti.
Üresen hagyott üzlethelyiségekből egyre több van.
És akkor még nem is szóltunk a valamikori gazdasági nagyság szertefoszlásáról, vagyis arról, hogy az egykori nagy becsei gyárakból nem maradt semmi.
Belgrádban állítólag az a szólás járja, hogy akkor lesz igazán rossz, ha a kínai üzletek is bezárnak – egyes hírek szerint éppen ez történik ott, miután az adóhatóság szigorú ellenőrzésekkel „fenyegette meg” a kínai üzletek tulajdonosait is…
Mindegyik új hatalom a „gazdaság fellendítését” ígéri – ha szerbiai, ha helyi, mindegy. Az állami perselyt azonban fel kell tölteni, így tehát a pénzügyek helyrehozásának kísérlete főleg újabb terhek kiszabására korlátozódik. Attól lehet elvenni, akinek még van, aki termel valami hasznot – parasztok, kisiparosok… Akik bírják, ameddig lehet, utána pedig lelakatolják a kiürített helyiséget.
Egy tévés jelentésben elhangzott nemrég, hogy Óbecsén csupán idén 105 céget zártak be, ezen felül nyolcvanat ideiglenesen, és mintegy kilencvenet nyitottak meg (a helyi gazdaságfejlesztési iroda és a vállalkozói egyesület adatai).
Igaz, van, akiket életben tartanak az állami (községi, tartományi) megrendelések, de ezek a történetek nem a „gazdaság felvirágoztatásáról” szólnak, hanem az ilyen-olyan szintű és összetételű hatalmak és klienseik viszonyáról. Lásd például a lapunk egy hónappal ezelőtti számában megjelent mellékletet a község pénzének elosztásáról, majd az előző számban közölteket a híres óbecsei skate-parkról, amely van is, meg nincs is.
Közben a „délvidéken” átadták az ötvenezredik magyar állampolgársági bizonylatot is. Sanda a gyanúnk, hogy nemcsak a hevesen dobogó magyar szívek tolonganak a konzulátusi ünnepélyes eskütételeken – az itteni kilátástalanságból való menekülési utat vélik megtalálni a saját vagy gyerekeik jövőjét nyugatabbra és északabbra látók – nemcsak magyarok.
B.M.
