Martinuzziak kora jött újra. Összeszorított
fogak, keserű alkuvás, erdélyi ravaszság.
Már látom a csukott ajk s nyitott szem hőseit.
A régi fények égnek még előttünk, se fogyva, se lengve:
de lábunk óvatos, hogy el ne tiporjuk
vetéseinket,
és szótlan, tartott, lélekzetfojtott lett bennünk a Hit.
Óh, vetéseink, gyenge kis magvaink,
sarjadjatok fűvé
gyűljetek pázsittá, duzzadjatok bársonnyá, kezdjétek szőni
a reményszín szőnyeget a Nap sugárlábai alá!
Most harcol ő a Tél óriásaival. A gazda
vár, kinéz, kerítést csinál, öntöz. A nagy vizek
zúgnak már. Vigyázni kell. Vésszel és áldással jön a Láng.
Melldöngetés helyett – magyarul: Babits Mihály: Politika
trg_fontane
POSLEDNJI POSTOVI
Reklame
