trg_fontane– Hallom én, csak úgy, az utca emberétől, hogy Óbecse kisváros egyes részein vannak szorgalmas emberek, akik az utcákat járják, hogy felügyeljék a parkolási szabályok betartását! Tudják, van egy olyan szabály (erről már írtam, ugyanitt), hogy a ház előtti terület közterület, vagyis a fűre parkolni tilos. Sőt, a betonra, aszfaltra, kőre is, amennyiben nem a kapu előtti kocsifeljáróról van szó (népiesen: a rámpáról).
Ugyanakkor, azért is büntetés jár, ha az ember nem nyírja rendszeresen a füvet a háza előtt, habár az nem az övé, hanem közterület! Na, állítólag vannak emberek, akik feladatuknak tartják az említett groteszk szabályok betartatását, akik odaszólnak a felügyelőségnek. Annak idején, a „nagy Szovjetunióban” az volt a hős, aki feljelentette szüleit a hatalomnak (mellékesen, árvává avatva önmagát). De vannak sokkal régebbi történelmi példák is. Vagyis, a feljelentés is amolyan „ősi mesterség”…
– Elmegyen az óbecsei polgár a kataszteri hivatalba, mert szüksége van tulajdonlapra. Ott megtudja, hogy a kataszterben tévesen vezetik a tulajdonos nevét. Ugyanaz a kataszteri hivatal korábban kiadott már okmányt, amelyben helyesen vala feltüntetve a név, sőt bírósági „papír” is van, szintén helyesen kitöltve. Mit mondá erre kataszteri bürökratánk? Hogy a tévedés az Övék. Helyes, mosolyog magában a nyájas olvasó – a Bürokrácia elismeri tévedését. De, nem oda Buda! Mert hivatalnokunk pénzt követel! Milyen jogon, hiszen beismerte, hogy ők tévedtek vala? A „jónapot jogán”! Mondá ugyanis bürokratánk, hogy az akta megnyitása olyan, mint a „jónapot”, azért is fizetni kell. Tudják, a bürökrácia a leggyorsabban szaporodó élőlények közé tartozik. Önmagát tudja szaporítani. A bürökrata kitalál egy szabályt, hogy önmagának létezési értelmet adományozzon. Na, meg az állam is jól jár: csurran-csöppen egy kis pénz – a semmiért.
M.A.
