trg_fontane
Nem esik messze az alma a fájától, tartja a közmondás, és ez a Molnár családban is beigazolódott. Molnár Ibolya, az anyuka, tizenöt évesen kezdett el tekézni.
Ma a szabadkai Pionir női csapatának oszlopos tagja, amely a szerbiai szuperligában játszik és a csapat immáron 11 éve zsinórban nyerte el az országos bajnoki címet. Molnár Zoltán, az apuka, tizennyolc évesen ismerkedett meg a teke alapjaival, ma a törökbecsei Jedinstvo tagja, amely ebben az évben került a szuperligába, illetve a becsei csapatot erősíti fiával, Szebasztiánnal együtt. „Amikor kicsi voltam, anyuval, aki akkoriban az újvidéki Vojvodina tagja volt, mindig mentem edzésre és mérkőzésekre. Szurkoltam anyának még edzésen is! Öt éves lehettem, amikor először felmentem a pályára, a kidobó-deszka végére álltam és két kézzel eldobtam az első tekegolyómat. Azt hiszem, ekkor pecsételődött meg a sportpályafutásom”, mondja Szebasztián, aki 2010-ben kezdett el versenyszerűen tekézni. „Rögtön abban az évben egy bronzérmet szereztem Kljajićevon, de csak néhány fa választott el a döntőtől. A következő évben már megnyertem az országos bajnokságot kombinációban, míg egyéniben a harmadik lettem. Ugyanebben az évben ütöttem meg a pionír világcsúcsot is, ami 616 fa volt. 2012-ben is harmadik lettem az országos megmérettetésen, 2013-ben pedig a dobogó második fokára állhattam. Idén kadét kategóriában 617 fával nyertem meg az országos bajnokságot, s bekerültem az országos válogatottba”.
Szebasztián elmondása szerint a célja az volt, hogy kijusson Németországba, a speichersdorfi világbajnokságra. „Verbászon volt az első felkészülés, ahonnan a legjobb hat játékos Romániában egy barátságos mérkőzésen képviselhette a szerb színeket. Itt első nap 545 fát, míg másnap 597 fát ütöttem. Áprilisban Apatinban folytatódott a felkészülés, ahonnan Boszniába mentünk egy nemzetközi versenyre. Itt bronzérmet szereztem. Az utolsó felkészülés volt a legnehezebb, akkor a magyar csapattal mérkőztünk meg. Hatan maradtunk a legszűkebb keretben, de tudtuk, hogy csak öt játékos mehet ki a világbajnokságra. Nekem sikerült már az első napon biztosítanom a helyemet a csapatban”.
Május 8-a és 15-e között zajlott le a németországi VB. „A fiú csapatversenyben csak a 10. lettünk, picit csalódtunk, hiszen sokáig a bronzéremért csatáztunk. Másnap a kadétok páros viadala volt műsoron, akkor Marko Antićtyal, a Crvena zvezda játékosával aranyérmet nyertünk. Az utolsó két meccsünket szétdobásban nyertük meg. Az elődöntőben a magyarországi Házi-Lendvai kettős ellen 1:1 után 14:12-re, a döntőben pedig a horvát Tutnjević-Bradarić páros ellen 17:6-ra nyertünk”.
Arra a kérdésre, hogy miért épp a tekét választotta, Szebasztián gondolkodás nélkül válaszol: „Ez nem olyan mint a foci, ahol a szurkolók összeverekednek, hülyeségeket csinálnak. A teke egy olyan sportág, ahol lehet barátokat szerezni, a mérkőzéséken jó a hangulat, nem szurkolnak ellened, még ha elrontunk is valamit, akkor sincsenek veszekedések csapaton belül”.
A beszélgetés végén a példaképére kérdezek rá és nem lepődök meg a válaszon: „Zavarkó Vilmos a példaképem, imádom nézni ahogyan játszik”.
Ricz Róbert
