trg_fontane
Nyolcadik alkalommal rendezték meg november 20-án a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadát a Martin György Néptáncszövetség, a Vajdasági Magyar Folklórközpont és a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ szervezésében. A vetélkedő célja, hogy lehetőséget teremtsen a néptáncegyüttesek magas művészi színvonalú színpadi bemutatkozásához és a szakmai megmérettetéshez. A bemutatószínpad továbbá ösztönzést ad a magyar néptánc-kultúrát művelő együttesek színpadi bemutatóinak, azok művészi színvonalának emeléséhez és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a résztvevő csoportok bekerülhessenek a Kárpát-medence néptáncosainak rangsorolásába.
A táncegyüttesek előadását öttagú magyarországi zsűri kísérte figyelemmel, Hortobágyi Gyöngyvér, Csasztvan András, Pál Lajos, Kácsor István és Diószegi László. A bírálóbizottság a műsorszerkesztést, dramaturgiát, a folklorisztikai hitelességet, a koreográfiai megformálást, a színpadi megjelenést, az ének-zenei előadást és az előadói színvonalat, értékelte és négy kategóriába sorolta a résztvevőket: részt vett, minősült, jól minősült és kiválóan minősült.
Az elmúlt évek során huszonegy vajdasági magyar néptáncegyüttes szerepelt ezen a fesztiválon, közülük idén hét vállalta a megmérettetést. Községünkből három együttes vett részt a bemutatószínpadon. A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence táncegyüttese 131 ponttal, sorrendben negyedszer, a kiválóan minősült címet szerezte meg.
„A lányok mindig is kíváncsiak voltak arra, ki lesz a férjük, kihez, merre mennek férjhez. Már a gyermekek mondókáiban felbukkan ez a téma, amikor katicabogarat találnak: Buda-buda bácsi, merre visznek férjhez, Bécsnek, Budának vagy pedig itt hagynak?, vagy gondoljunk csak az András-napi böjtölésre, hogy utána megálmodják, kihez fognak férjhez menni, vagy a napjainkban is élő hagyományra, a Luca-napi névcédulákra. A párválasztás témáját, a jegyben járást mutattuk be műsorunkban Küküllő menti, magyarbődi és bodrogközi táncaink által, melynek a Víz hozza az én jövendőbelimet címet adtuk”, mondta Kisimre Szerda Anna, az együttes vezetője.
A péterrévei Tiszavirág néptánccsoport műsora az Egy nyelvet beszélünk címet viselte. „Hiába élünk egymástól távol eső vidékeken, hiába állítják azt rólunk, hogy nem egy nemzethez tartozunk, mégis mindannyian egy nyelvet beszélünk: a hagyományos paraszti tánc és zene nyelvét. Ez a közös kultúra hatalmas kohéziós erő, mely összetartja a Kárpát-medence fiataljainak tekintélyes részét. Semmivel sem összehasonlítható élmény, amikor a megszólaló zenére egy emberként mozdul meg a tömeg, rengeteg torokból szólal meg a közös ének”, vallják a Tiszavirág néptánccsoport műsorának szerkesztői. A csoport minősült címet érdemelt ki.
„A péterrévei Tisza néptáncegyüttes műsorának címe egy találós kérdés volt: Évenként visszatér, némelykor sokat ér, máskoron ráfizetsz, s nélküle nem lehetsz…..Mi az? A válasz: a névnap. Hogy ezt az ünneplést pontosan mikor kezdte a magyarság, s hogy kezdetben milyen formában ülte meg, nem tudjuk, történeti emlékeink nincsenek e korból. Valószínűleg külföldi papok honosították meg, feltehetően az uralkodó, illetve az úri rend körében. Tőlük vették át a világ népei is. Az is valószínű, hogy a megemlékezésnek először szakrális jellege volt, de aztán, mint Európa szerte mindenütt, fokozatosan átalakult, a védőszentről való megemlékezésből emlékező ünneppé lett, családi lakoma és tréfa, és egyéb jellegzetességekkel bővült”, mondta Savelin László, a péterrévei csoport vezetője. A Tisza néptáncegyüttes somogyi leányjátékokat, komáromszentpéteri táncokat és szucsági román táncokat mutatott be, amellyel minősült címet érdemelt ki.
Erer
