trg_fontane
Majdnem idillikus volt a hangulat a Tiszán vasárnap déltájt.
Azért csupán „majdnem”, mert valaki elárasztotta frissen lekaszált fűcsomókkal a folyót. Ketten elúsztak a folyással szemben, megnézni, ki a „mester”. Azt mondták, sikerült is beszélniük a szorgalmas férfivel, aki vasárnap délben nyírta a füvet. Ekkor ért rá, no. Szóltak is neki, hogy üdvös tevékenységének melléktermékeit tán mégse a Tiszába kéne dobni, hiszen láthatja, hogy úsznak, lubickolnak a vállalkozóbb kedvűek. Nem zavartatta magát az ipse – mondta felháborodva (szerbül, ha ez valakinek fontos) a középkorosztályú hölgy. Én meg elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy ama szennyező szerinte milyen anyanyelvű – lehet, hogy ez is valaki számára fontos lenne.
Ja, nem is mondom, történik mindez a kanyar előtti részen, a víkendháztelep előtt.
Mert ugye hol is fürdene máshol az ember Óbecsén, ha nem akar a medencékben lubickolni?
Van az a híres „strand”, tudják ott, ahol a Tisza bekanyarodik és lerakja hordalékát. A rossz ötletnek ma már tárgyi emléke se maradt, hacsak egy öles betűkkel (szerbül, ha ez valakinek fontos) a betonra felírt kérdést nem tekintünk annak: „Marslakók, hol a strand?”.
Nem tiszta a víz a híres lépcsőknél sem, ott is hordalék lebeg, hintázik a víz felszínén. Jó dolog biztos a betonon való napozás +35 fokon (mármint, árnyékban annyi, napon meg…), csak éppen nem mindenki szereti. Én mondjuk nem.
Marad tehát a folyóvíz kedvelőinek – és miért ne kedvelné az ember a Tiszát, hiszen virágzik, ami tisztaságát bizonyítja – az a néhány móló, amelyet elfogadhatóan rendben tartanak, sőt már valamiféle vendéglátóipar is kifejlődött a parton – hétvégenként élőzene, amúgy aranyos kis kávézók-kocsmák.
Gondolom, nagyon örülnek az éjszakai zsivajnak az ott – még mindig illegális házakban! – lakók. De hát nyáron ezzel jár a folyóparti lét. Pozitívum viszont, hogy szúnyog idén sokkal kevesebb van, mint korábban, ami dicséretre méltó. Időben permeteztek tán, de ne kiabáljuk el.
Visszatérve a déltáji idillre: békésen megfértek egymással kicsik és nagyok, magyarok és szerbek, profi úszók és kezdők. Összeköti az embereket a Tisza és a természet, na meg a kikapcsolódás (modernebben: aktív pihenés) szeretete.
Olyan békebeli volt a hangulat, mint régen. Értik, ugye, hogy mire gondolok?
M.A.
