Végre szakszervezetiként viselkednek a szakszervezeti vezetők. Szembeszálltak a munkaügyi törvény módosításaival.
A másfél év után semmiféle konkrét javulást felmutatni nem tudó kormány (hacsak a letartóztatott politikai ellenfelek számát nem tartjuk eredménynek…) a korrupció elleni harc ürügyén, az EU-s csatlakozás ígéretével takarózva vadkapitalista törvénykezésre készül(t). Merthogy a napokban (ideiglenesen) visszavonulót fújt a munkaügyi törvény kapcsán.
Pedig a mostani helyzet se rózsás. Miközben a hatalmat csupán az érdekli, hogy minél nagyobb és minél több adót vessen ki (ez a „gazdasági fellendülés“), továbbra is dívik a fekete-, szürke- és egyéb sötét gazdálkodás.
Bejelentetlenül dolgozni, a fizetés egy részét visszaadni a „gazdának“ – megszokott dologgá vált. Az se tűnik már fel senkinek, hogy a kereskedő nem ad számlát, sőt az se, hogy néhol kabátban dolgoznak az eladók – mert a kereskedő sajnálja a pénzt a fűtésre. Hogy a kereskedő honnan származik, nem fontos – itt gazdálkodik, az itteni törvények kell, hogy vonatkozzanak rá is.
Mint ahogy ennek a kapitalizmusnak nevezett valamiben is az ember legyen ember, ne csupán egy szám, egy kibérelhető, megalázható, eldobható munkaerő („van helyette ezer másik, aki nem fog pofázni“).
Amúgy a parasztnak se lesz jobb 2014-ben – több pénzt nem fog kapni az államtól, mint idén, az árakat pedig továbbra is a monopóliumok határozzák majd meg. Közben növekszik a földek ára, vagyis a ki tudja honnan való pénzekkel „valakik“ fölvásárolják a földeket, úgyhogy visszafordítják nekünk a történelem kerekét, zsellérek meg béresek leszünk a bácskai rónákon.
Talán annak az előjele a szakszervezetek ébredése, hogy a valamikori munkásosztályhoz tartozók, akikkel sikeresen megetették a náci-maszlagot (és azóta is felböffen) egyszer majd magukhoz térnek és tisztelni kezdik önmagukat is, meg a családjukat – nemcsak a „vezéreket“ meg a „gazdákat“.
Egy becsei olvasó
(név és cím a szerkesztőségben)