trg_fontane1. Aldous Huxley: Majmok bombája. 2108 februárjában, egy évszázaddal a világot szinte teljesen elpusztító atomháború után, egy új-zélandi kutatóexpedíció köt ki Kalifornia partjainál.
A kutatók romokra és hullahegyekre számítanak, de amit találnak, felülmúlja leghajmeresztobb rémálmaikat. Az atombombák pusztította világ sivár romjain vegetáló emberek (vagy majmok?) közösségét egy orült vallási vezeto és egy kegyetlen diktátor irányítja. Amikor az expedíció egyik tagja, dr. Poole nyomtalanul eltunik, a többiek már sejtik, hogy kalandjuk nem érhet szerencsés véget.
2. Sinéad Moriarty: Babablues. Azt mondják, egy no két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az elobbin dolgozik. Azt hiszi, egyszeru lesz, csak akarni kell. Valamiért azonban mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. Meg a jóga, meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielott a hormonkezeléstol és a szorongástól végképp megorülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával…
3. Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe. Urania Cabral harmincöt év után látogat vissza „hazájába“, a Dominikai Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a „vacak kis szigetre“. De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott… Nem megbocsátani akar neki, mert úgy érzi, az apja bunére nincs bocsánat, hanem a bunhodését látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevu jogász az Egyesült Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos no – csakhogy férfi soha nem érintette a testét az óta a szörnyu éjszaka óta, amikor Trujillo, a Kecske, Dominika diktátora egy szuz kislány testével akarta felgerjeszteni lankadó vágyait… Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival, visszatérünk az 1961-es esztendobe, amikor Trujillót meggyilkolták. Vargas Llosa borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különbözo okokból szembeszálló alakokat, és magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni. És a történelemnek, amely éppúgy elsöpri ot is, mint más aljas, perverz diktátorokat, akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.
B.M. (Forrás: alexandra.hu)
