trg_fontane1. Jorge Bucay: Elgondolkodtató történetek. Életünk mekkora része az, amit igazán életnek nevezhetünk? Meg tudjuk-e jósolni a jövot, s elkerülhetjük-e a tragédiát, mely látszólag elkerülhetetlen? Hogyan szabadulhatunk meg kínzó gondolatainktól?
Mekkora áldozatot vállaljunk szerelmünkért? Az argentin Jorge Bucay nem ad egyértelmu választ ezekre és a hasonló kérdésekre, hanem csak történeteket mesél… Egy kis elbeszélést ír, vagy egy ismert mesét elevenít fel, vagy prózaversben fogalmaz meg valamilyen talányos élethelyzetet. Azt vallja ugyanis (a Gestaltpszichológia – vagy alaklélektan – követojeként), hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha „ömlesztve“ az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében, allegóriában szembesülünk. Így Bucay könyvei sohasem szokványos életvezetési tanácsadók – elgondolkodtató történetei akkor is élvezetes olvasmányok, ha különben meg se fordulna a fejünkben, hogy pszichológushoz forduljunk bajainkkal. Jorge Bucay a világ számos országában hihetetlen népszeruségnek örvend: könyveibol emberek százezrei merítenek erot és bölcsességet életproblémáik megoldásához. A már magyarul is megjelent Levelek Claudiának és Életmesék után idorendben ez Bucay harmadik könyve, s a benne szereplo huszonnyolc történet segít ráébredni az olvasónak arra, hogy valójában igen kevés fontos dolog van az életben, s az mind elérheto, ha önmagunkat és a világot is el tudjuk fogadni olyannak, amilyen, s megértjük, hogy semmi, ami jó, nem adatik ingyen.
2. Charles Fenyvesi: Elmélkedések egy kerti padon. Az esszé séta egy gondolattal. A kötetben megjeleno esszék négy évtized újságírói munkájának termései. Nem maradtak benne a szenzációk, amelyeknek már másnap zuhant az értékük, de biztosították a megélhetést. Úgy tunik, maradandóbbak az észrevételek a pipacsról és a szomorúfuzrol, a görbe vonal dicsoségérol, egy török szultán vagy kínai császár életérol és koráról. Az esti mesék, amelyek nyomtatásban ebben a könyvben jelennek meg eloször, vagy igaz történetek, mint a három, Indiában játszódó sztori, vagy játékos kitalációk, mint „A tevetolvaj varázshagymái“ Egyiptomból és a fehér dísztök természetfeletti képességérol szóló beszámoló Connecticut államból. A kerti munka alapkérdéseirol, a kertészek egyéniségérol és Amerika meghatározásáról szóló esszék magánvélemények, a szerzo vesszoparipái, amelyek inkább vitát gerjesztenek, mint egyetértést. Ugyanez áll a sárkányokkal és a pöszmétékkel foglalkozó eszmefuttatásokra, sot talán az egész könyvre is. A debreceni születésu Charles Fenyvesi az 1956-os forradalom után disszidált Amerikába. Egyetemi tanulmányait a Harvardon (angol irodalom és antropológia) és a dél-indiai Madrasban (vallásfilozófia) végezte. 1966 óta él Washington környékén, 1990 óta egy farmon. Volt folyóirat-szerkeszto, diplomáciai tudósító és kertészeti kolumnista. Fenyvesi elsosorban riporter, aki még meseszeru történeteiben is ragaszkodik egyes tények, tájak és tárgyak pontos leírásához. A mindennapi megfigyelés és nem a csapongó képzelet rajzolja meg a kecskék és kutyák, sot a tyúkok és vadállatok egyéniségét. Az olvasónak kell eldöntenie, hogy meddig tart a riporter tényhu jelentése és hol indul be az idonként féktelen fantázia. Ez nem minden esetben könnyu feladat, de talán nem is fontos ahhoz, hogy élvezzük Fenyvesi színes, gyorsan pörgo és humoros elbeszéléseit.
B.M. (Forrás: alexandra.hu)
