Rémiskola

E cikk írásakor még nem volt ismeretes a földvári elemi iskolába október 13-án, csütörtökön este betörők személyazonossága. Ergo, a motívumokról, a háttérről is csak találgatni lehet.

Betörtek, amit tudtak szétvertek, szétdobáltak, a kilincseket pedig ürülékkel kenték be. Barbarizmus, vandalizmus.
Ki lehetett? Önök már lehet, hogy tudják, én egyelőre, lapzártakor, találgatok.
Lehettek mostani diákok, vagy egykoriak, akik „bosszút álltak” a gyűlölt intézményen.
Lehettek „egyszerű” barbárok, akik csak úgy, jobb híján (mi mást csináljon az ember Földváron este?!) kiélték rombolási vágyaikat. A verebek viszont azt csiripelik, hogy egyszerűen pénzt kerestek, de nem találtak, és ezen bőszültek fel. Pénzt! Abban az iskolában, ahol bűzlenek a vécék, ihatatlan a csapvíz, papírhiány van, kikapcsolják a telefonokat, az áramot. A lapunknak a hónap elején nyilatkozó iskolai titkárnő azt mondja, segítséget kértek a tartományi szervektől is, nem kaptak. Ő leginkább az óbecsei községi hatalmat tartja felelősnek.
Knézi községi elnök előbb azt mondta, nehéz lesz előteremteni 3 millió dinárt (nem egész 30 000 euró), annál is inkább, mert nem tervezték bele a költségvetésbe… Majd a múlt héten közölte, hogy megpróbálják előteremteni a pénzt, részben községi forrásból, részben az oktatásüggyel foglalkozó tartományi titkárságtól. És ha minden összeáll, majd a téli szünetben megcsinálják azt a fránya vécét. Szerencse, hogy „csupán” két hónap van még a szünetig.
Az iskola persze állami, az állam pénzeli (mi meg az államot), már amennyire pénzeli, pontosabban, látjuk, hogy hogyan pénzeli. A községi hatalom azt mondja, hogy nem az ő hatáskörükbe tartozik az iskola, hanem az államéba. Igen, a község hatáskörébe csak a káderezés tartozik, illetve (legalább) három szavazat, a lehetséges kilencből igazgatóválasztáskor. Újabban beleszólnak ebbe a nemzeti tanácsok is, úgyhogy a „jogosult” pártnak általában sikerül biztosítania, hogy a „megfelelő személy” üljön az igazgatói székben.
Az iskola titkárnője szerint a község kevesebb pénzt kap felsőbb szintekről, így kevesebb pénzt küld az iskolának is. Emiatt nem kapják meg az útiköltségekre valót a tanárok sem.
A lapunknak nyilatkozó egyik szülő kételkedik abban, hogy az iskola jól elszámol a szülőktől kikunyerált pénzzel. Ami, ugyebár, az a pénz, amiért esedeznek minden iskolaév elején az iskolák, a miniszterek (szerbiai és vajdasági) pedig ilyenkor minden tévében elmondják, hogy az nem kötelező, mert az iskola ingyenes és hogy a szülők jelentsék fel azokat, akik ezt kötelezőként állítják be. És kinek jelentsék a szülők azt, hogy a gyerek kénytelen a tanításról hazamenni, ha elfogja a muszáj?! Ha sikerül hazaérnie időben…
Azt mondja az egyik tanárnő, hogy a csöveket azóta nem cserélték, amióta megvan ez az épület (1967). Felháborító, főleg, akkor, ha tudjuk, hogy ’84-ben már volt egy sárgaságjárvány.
Belekukkantottam az iskolának a tartományi oktatási titkárság honlapjáról nyíló bemutatójába. Ebben többek között az áll, hogy a szerb és magyar nyelven tanító, oktató és nevelő iskola specifikuma az egyre több roma diák, akik szinte mindig szociális esetek.
Mindezek ellenére, a vandál akció hírére sem mozdította senki – legalábbis e cikk megírásáig – a füle botját, nem kínált fel segítséget – pénzt renoválásra, a károk kiküszöbölésére…, akármire.

Márton Attila