trg_fontane
Skrabány Viktor becsei festőművész a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott vajdasági központi ünnepségen Magyar Életfa díjat kapott.
A rendezvényen, amelyet január 16-án tartották meg a zentai Művelődési Házban, átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját, aranyplakettjét és plakettjét, s sor került a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2014 pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére is.
Idén a Magyar Életfa díjat Skrabány Viktor mellett a pancsovai Balassa Julianna nyugalmazott általános iskolai tanárnak és a csókai Fehér Kálmán költőnek, írónak, műfordítónak ítélték oda. Skrabány Viktor festőművészt, nyugalmazott képzőművészet szakos tanárt a Than Fivérek Értelmiségi Kör és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör javasolta a díjra.
„Skrabány Viktor óbecsei festő 1936-ban született. Beiratkozott a belgrádi Képzőművészeti Akadémiára, de rövidesen átiratkozott a ljubljanai Művészeti Akadémia festészet szakára Božidar Jakac osztályába, ahol 1962-ben oklevelet szerzett. 1965-től Óbecsén általános iskolai képzőművészet szakos tanár. Huszonöt éven keresztül szervezte a vajdasági Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének képzőművészeti részét. 1967-től kiállított az Óbecsei Művésztelep évi tárlatain, 1999-től a 9+1 képzőművészeti csoport kiállításán is, míg 1998-ban a Világkiállításon vett részt Gornji Milanovacon. Pályájának kezdetén még festett tájképeket is, később azonban már elsősorban portrékat, vagy olyan kompozíciókat, amelyek témája az ember. Oltárképeket is készített a péterrévei Szent Imre és az óbecsei Szent Margit templomoknak. Nyugdíjba vonult ugyan, de rendszeresen foglalkozik főiskolásokkal és középiskolásokkal, hivatásos és amatőr képzőművészekkel egyaránt. Skrabány Viktor igazi művész, személyisége teljesen adekvát módon jelenik meg képein. Halk szavú, finom tónusokban megnyilatkozó ember. Csupa poézis, költészet szól képeiből, muzikalitás árad alkotásaiból. Skrabány Viktor alkotásainak világa emlékezetes élményt nyújt a színek és a formák kedvelőinek. Nem kizárólag a művész bemutatását szolgálják, nemcsak esztétikai látványt nyújtanak, hanem megszívlelendő üzenetet is közvetítenek. Máig hű maradt a föld népéhez, érzékeny szemmel vette észre a nehéz fizikai munkában megfáradt ember méltóságát, szívósságát, kitartását, melyeket szimbolikus látásmódjával gazdagít. Képeiben mindig ott van a továbbgondolás lehetősége. Utóbbi alkotásaira mindinkább jellemző az expresszív kifejezés. A realitás elemei továbbra is jelen vannak, de óriási szenvedéllyel csűrve-csavarva, színezve-torzítva, szépítve-csunyítva. A torzítások annak következményei, hogy az ember indulatosan lát valamit. Festményei önmagukért beszélnek, sugároznak, és így lesznek hidak lélektől lélekig”, áll az ajánlásban.
A zentai ünnepség előtt a Művelődési Ház kiállítótermében megnyitották Skrabány Viktor kiállítását, amelyet Beretka Ferenc prózaíró, iskolaigazgató nyitott meg, aki hangsúlyozta, hogy a kiállítás a festő fél évszázados munkájának tömör keresztmetszete. „A kiállításon éppúgy látható néhány, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből származó, immár klasszikusnak számító olajkép, mint a huszonegyedik század immár új ars poeticát sejtető, mélyen lírai, rengeteg szimbolikus utalást rejtő, ugyanakkor kifejezésmódjában erőteljes expresszivitású alkotás: olaj- és pasztellképek egyaránt. Magával ragadó szakmai tudás és fél évszázados alkotói tapasztalat adja az alkotások aranyfedezetét, amelyet egyrészt a ljubljanai akadémián, másrészt még ma is tevékeny művészi alkotópályája során gyűjtött össze. Páratlan rajzkészsége segítette őt az emberábrázolás és tájfestészet korábban aprólékosan részletező, minden elemet a tökéletességig kidolgozó, újabban mély líraisággal átélt és megalkotott, olykor erőteljes érzelmeket tükröző, megannyi rejtett szimbólumban gazdag, de még mindig megragadóan finom figuratív ábrázolás terén, meg a képek mesterien ráérző, visszafogott koloritjával. Maga vallja, hogy a festészet fegyvere a szín. Különleges érzékkel ábrázolja a dolgok finomságát, az átmenetek nüanszait. Színvilága lelkeket simogató, a színek tisztán a maguk pompájában ragyognak”, fogalmazott Beretka Ferenc, hozzátéve, hogy a művész kivételes tehetségét és szakmai tudását évtizedek óta önzetlenül megosztja tanítványaival, diákjaival és az alkotótáborokban összegyűlt pályatársaival, illetve mindenkivel, aki a kiállításán megjelent.
B.M.
