trg_fontane
Május közepén a Novi magazin hetilapban terjedelmes interjú jelent meg Đorđije Nicovićtyal, az Irva investicije vállalat tulajdonosával.
Nincs szándékomban a teljes interjú lefordítása, inkább azokra a részekre összpontosítok, azokat mesélem át, amelyek óbecsei vonatkozásúak.
Nicović „a bankok első áldozatának” nevezi önmagát. Azt mondja, hogy a gazdasági világválság kezdetén az Irva investicije 500 millió eurót ért, két és fél évvel később viszont kb. 100 milliót. Az óbecsei Mezőgazdasági-ipari Kombinátot, vagyis a PIK-et, amelynek tulajdonosa lett néhány éve, most csődigazgató vezeti, ami pedig a textilipari beruházásait illeti: a Prvi maj, a Niteks, a Rudnik és a Javor cégek esetében az állam felbontotta a vele kötött privatizációs szerződéseket.
A PIK-re vonatkozóan, Nicović arra panaszkodik, hogy az állam „megakadályozta” őt abban, hogy továbbra is béreljen 6000 hektár állami földet, „amely a privatizációig a Kombinát kezében volt” és arra, hogy „elveszítette a bérlési árverésen való részvétel jogát”.
Amennyiben az emlékezetem nem csal, a községi hatalom, azaz a Mezőgazdasági Minisztérium elnézte a PIK-nek, hogy nem fizet a bérlésért, halasztgatta a bérleti díjak törlesztését, közben ismét a PIK-nek adta bérbe az állami földek legjavát. Csak ezt követően avatkozott be mégis az állam, amely a bérlő kötelezettségeinek mulasztása miatt tette azt, amire Nicović utal. De, menjünk tovább…
Magyarázata szerint, a PIK megvételekor ő számított a szóban forgó 6000 hektárra is (szavai szerint akkoriban 2200 dolgozója volt a PIK-nek és 14 000 hektárt műveltek). Amikor azonban csökkent a megművelhető földterület (elesett a PIK 6000 hektár bérletétől), akkor felmerült a 700 személy munkafölösleg kérdése („de nem lettek elbocsátva” – mondja Nicović) és az állattenyésztés kérdése, mert nem maradt annyi földje a PIK-nek ahhoz, hogy elegendő takarmányt tudjon termelni.
Az egykori többségi tulajdonos „újabb sokként” élte meg, hogy az állam 2008-ban megszüntette mindazokat a támogatásokat, amelyeket a PIK korábban (a Nicović vezette konzorcium 2007-ben lett többségi tulajdonos), társadalmi vállalatként kapott. És arra panaszkodik, hogy a tenderdokumentációban nem szerepelt az a tétel, hogy neki kell majd kifizetnie az előző 2 év alatt felhalmozott tartozásokat (az állami földek bérleti díja).
A csökkenő tejárak, az EU-s tejpor behozatala és az állami támogatás hiánya miatt, mondja Nicović, évente félmillió-600 000 euró volt a PIK vesztesége csak a tejtermelésen.
Ha jól értem (az Olvasó pedig utánanézhet, például ezen a webcímen: http://www.b92.net/biz/fokus/intervju.php?yyyy=2011&mm=05&nav_id=512427), akkor Nicović arra számított, hogy magántulajdonban levő cégét az állam is finanszírozza majd (az adófizetők pénzéből), meg hogy nem kell vállalnia a megvásárolt cég tartozásait… Gondolom azért, mert – ahogyan azt az elmúlt évek során több ízben is mondogatták községi és nem csak községi hatalmi politikusok – a PIK-et támogatni kell, mert 2200 embernek ad munkát Óbecsén és környékén, ahol ipar szinte már nem is működik, a munkanélküliség pedig óriási.
Ilyenkor, ugyebár, illik rákérdezni, hogy más tönkrement vagy tönkretett óbecsei cégek esetében miért nem volt ilyen a viszonyulás?
Az is kérdés, hogy mit mondanak azok a közgazdászok és politikusok, akik éveken át szajkózták, hogy az állam nem lehet jó tulajdonos, amikor egy magántulajdonos állami segítségért, közpénzekért könyörög? Sőt, csakis azzal együtt tudja elképzelni vállalata működését?!
Nicović emlegeti az interjúban azt a tervét is, hogy az állam iránti adósságait az állam váltsa át a PIK-ben való tulajdonjogára, a PIK pedig megkapja a 6000 hektár művelési jogát (!) és állami szubvenciókat is (!). Érvelése szerint így történt ez a belgrádi PKB esetében is. Igen ám, de a PKB-t az állam nem adta el, nem volt privatizáció… Nem volt, mert Dragan Đilas Belgrád polgármestere nem engedte… Megvolt rá az oka, gondolom…
Az óbecsei Kombinát volt többségi tulajdonosa szerint a másik opció az őt hitelező bankokkal való kiegyezés lett volna, de az „egyben a foglalkoztatottak legalább felének elbocsátását jelentette volna, amit mindenáron el akartam kerülni”. Ha az ember cinikus szeretne lenni, akkor azt mondaná, hogy talán azért, mert akkor már nem lehetett volna azt mondani a PIK-ről, hogy a szociális békesség őrzője…
De ne legyünk cinikusak, nézzük mi fáj még Nicovićnak: az, hogy az imént vázolt első tervet az állam nem teljesítette maradéktalanul, hanem beindította a csődeljárást.
Az „álllam részéről való akadályozás”, ha jól értem, abban nyilvánult meg, hogy az állam a privatizáció előtt adott szubvenciókat és a bérleti díjat a Fejlesztési Alap által adott hitelnek minősítette, miután Nicović megvette a PIK-et. Ő mondja ezt. Hozzáteszi, hogy Szerbiában 2003-tól a válság kirobbanásáig minden privatizáció „zsákbamacska volt”, mondván, hogy az általa megvett 3 textilgyár esetében is neki kellett visszafizetnie a korábbi állami szubvenciókat – és hogy ő erről a kötelezettségről nem tudhatott, amikor a cégeket megvásárolta.
Az Irva – mint mondja – 170 millió eurót vesztett a válság két és fél éve alatt, és ebből több mint 60 milliót az állam hibájából! Nicović egyes bankokra is panaszkodik, másoknak viszont hálás a megértésükért. Azt állítja, hogy 5 éven belül kifizeti az Irva minden adósságát.
Szerinte a Kombinát 3-4 év múlva sikeres cég lehetne, ő pedig marad kisebbségi tulajdonos („jobb jó cégben kisebb tulajdonos lenni, mint problematikusban 100%-os” – nyilatkozta). Mint mondja, most nem kell sajnálni a pénzt arra, hogy a PIK-be a legjobb szakemberek kerüljenek. Egy sikeres üzletember tanácsokat ad…
És végül, de nem utolsósorban megálla-pítja: ha nem lett volna válság és ha őt nem akadályozták volna, akkor évente 3-4 millió eurós profitot valósíthatott volna meg a PIK!
Ez nem történt meg, lapunk viszont nemrég arról írt, hogy a PIK 2010 júniusában 8,8 millió eurós hosszú lejáratú kölcsönt adott saját akkori többségi tulajdonosának, az Irva investicije vállalatnak…
Interjúját nagyjából azzal zárja, hogy veszteségeinek a fő oka az, hogy nem kedvence sem üzleti, sem politikai köröknek.
Márton Attila
