trg_fontane
A Tanyaszínház szekere július 17-én indult el Kavillóról. A szekér, melyet ma már mindenki csak sárga traktornak ismer, július 22-én ért Becsére, ahol a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör vendége volt a társulat. Kedden este a Pajzán históriák című darabot láthatta a becsei közönség, amely Burány Béla Mé piros a gólya csőre? – erotikus és obszcén népmesék a Délvidéken című népmesegyűjteménye nyomán készült.
„Az idei évi turné a maga huszonkét előadásával nem túl sok, mert volt olyan nyár is, amikor harmincöt alkalommal léptünk fel egymás után. Idén az idő sem enged bennünket tovább dolgozni, hiszen vissza kell menni az embereknek a színházba dolgozni, készülnek az egyetemre, főiskolára, így képtelenek vagyunk többet összehozni”, mondta Gombos Dániel, a társulat alelnöke és kísérője.
Idén tizenkilenc színpadi fellépővel huszonegy fő járja Vajdaságot, de nem lehet kihagyni a rendezőt, Lénárd Róbertot és a Tanyaszínház mindenesét, Magyar Attilát sem. Az idei társulat tagjai: Berta Csongor, Blaskó Lea, Búbos Dávid, Dévai Zoltán, Fülöp Tímea, Grgity Nikolett, László Judit, Molnár Nóra, Nyári Ákos, Orlović Stanislava, Ozsvár Róbert, Ricz Ármin, Rókus Zoltán, Szalai Bence, Székely Bea, Szilágyi Áron, Siflis Anna, Verebes Andrea és Verebes Judit.
„Az előadás címe, a Pajzán históriák, lehet hogy egy kissé kétértelmű, vagy éppenséggel félremagyarázható, de én egyáltalán nem érzem azt, hogy bárhol valamilyen rosszérzet, vagy szégyenkezés mellett kellene megjelennünk, illetve játszanunk. Maga az előadás jó, a tematikája aktuális, kézzelfogható, körülöttünk van, érezhettük magunkon hosszú évek óta, és azt gondolom, hogy elértük a célunkat. Azért tartom ezt fontosnak kihangsúlyozni, mert interneten és médiákon keresztül is eljutott hozzánk a hír, miszerint sokan nem támogatják idei bemutatónkat, mert maga a pajzán szó pornóra utal. Ez viszont nem az. Ez egy igényes népmesegyűjtemény, amit Burány Béla nagyon szépen összegyűjtött és formába öntött. Ami pedig a nép szájából születik, és amit a színház visszaad a népnek, eleve nem lehet rossz. Nincsenek csúnya szavak a darabban és olyan sincs, hogy a nézők szájába rakjuk akár a szerelmi aktust, vagy az ehhez hasonló dolgokat. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Az egész egy nagyon szép színházi nyelvre van lefordítva, mellette pedig a rendező, Lénárd Róbert annak apropójára, hogy fogy a magyar Vajdaságban, és a mutatók negatív lendületet vettek, adott neki egy külön formát. Több évtizedes folyamatról van szó, hatalmas a kivándorlás, kevés gyerek születik, nincs pénz felnevelni a gyerekeket, viszont kellene, hogy szaporodjunk, mert így előbb-utóbb elveszünk, és eltűnik a vajdasági magyar. A rendező ezt a keretet adta meg a darabnak”.
B.M.
