trg_fontane
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is indult az október 26-ára kitűzött nemzeti tanácsi választásokon. A VMDK listavezetője Tari István becsei író, aki elmondta, hogy pártja nem véletlenül nem vett részt eddig a tanács munkájában. „Szerintem minden államban a legfontosabb törvény a választási törvény. Ha megnézzük az akkori, illetve a mostani választási törvényt, akkor egy csöppet sem lehetünk elégedettek. Szerbia kimondottan kisebbségellenes magatartást, politikát folytat, állami szintre emelt idegengyűlölet van Szerbiában. Ezt a legutóbbi, az albán pékségek elleni merényletek is egyértelműen bizonyítják. Botorság azt feltételezni, hogy felelőtlen kiskorúak dolga, ügye vagy felháborodása volt az egész. Itt önszervezetten, tulajdonképpen megfelelve annak a magatartásnak, amely elindította a kilencvenes évek háborúit, folytatódik az idegengyűlölet. Most is azok vannak hatalmon, akik valamikor az etnikai tisztogatást előkészítették, akik valamikor cselekvő módon ezekben a tisztogatásban részt is vettek. Éppen ezért nincs könnyű dolga azoknak, akik a magyar identitás megőrzését szeretnék Szerbiában működtetni, ugyanis a szerb állam nevetségesen kevés pénzt biztosít a költségvétésből kisebbségi ügyeinkre”, mondta Tari.
Szerinte ezekről a dolgokról keveset beszéltek, ugyanis médiablokád volt (van), pedig fontos lett volna arról beszélni, hogy a leosztott pénzek alapján milyen volt a helyzetünk, hogy mennyi pénzt kapott az MNT költségvetésében a szerb államtól. „Azt tudjuk, hogy a magyar állam, lehetőségeihez mérten, bőkezűen segítette azokat, akik magyarul tanulnak. Ám, azt kell mondanom, hogy a szerb állam, az egész Magyar Nemzeti Tanács költségvetésében nagyjából a pénzek harminc százalékával vett részt. Körülbelül annyi pénzt adott az MNT működtetésére, amennyit ad a Koszovón élő szerbeknek egy napra. Ez botrány, amelyet a nemzetközi közvélemény elé kell tárni, ez lenne az itteni magyar politizálók feladata. Azt hiszem, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, annál is inkább, mert a magyar adófizetők a legjobb adófizetői ennek az országnak”. Tari szerint azokon a területeken, amelyek a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe tartoznak, az oktatástól kezdve a tájékoztatáson át, rengeteg a tennivaló. „A hivatalos nyelvhasználatot kell elsőként említeni, ugyanis naponta tapasztaljuk azt, hogy közigazgatásunkban és államigazgatásunkban mennyire háttérben van a magyar nyelv. Minden törekvés arra irányul, hogy azoknak, akik a hivatalos nyelvhasználatban az anyanyelvüket szeretnék használni, elvegyék a kedvüket attól. Például a bírósági tárgyalásokon, akik kérik a magyar nyelvű tolmácsot, maguk kell hogy fizessék a fordítás költségeit. Arról nem is szólva, hogy a bíróságokon az a tárgyalás nyelve, amelyen a jegyzőkönyv készül. Nagyon nagyok a lemaradások, tulajdonképpen szerzett jogokat veszítettünk el, mert valamikor ezeket jogokat megszereztük”.
Tari leszögezte, hogy nem mondhatunk le egyetlen magyarul tanuló gyermekről sem. „Ha én a Magyar Nemzeti Tanács nevében akarok fellépni, akkor nem engedhetem meg azt, semmilyen előírás következtében, hogy bárkiről, különösen a szórványban élő magyar gyermekekről lemondjak. Nincs az az ötös, vagy más létszámkorlát, amely egy tagozat beindítását vagy megszüntetését jelezné. Ezek a létszámkorlátok fenntarthatatlanok, ezeket el kell törölni. Azon a településen, ahol megszűnik egy magyar osztály, előbb-utóbb a település is meg fog szűnni. Akik ezt nem veszik tudomásul, azok üzletelhetnek iskolabuszokkal, megoldhatják látványosan, iskolabuszosan a dolgokat, de hosszú távon a település elhalásáról gondoskodnak”.
A művelődési életet Tari nevetségesen szomorúnak nevezte, mert szerinte a napi politika rátenyerel a művelődésre. „A kultúrműsorok tulajdonképpen a kampányrendezvények megtartása céljából vannak. Ez borzasztó! A becsei Petőfi-szobor is a ’kampány szobra’ volt, láttuk azt is, hogy a kampány szobrát belepi a frissen fúrott ártézi kútnak a homokja. Pontosan láttuk, hogy minden befektetés a kampány célját szolgálja. Kultúránk régebben sokkal fejlettebb volt, sokkal inkább adott magára. Még az egypárti diktatúra idején is, amíg a Belgrádból jövő kötelező körök ideértek, addig megkoptak. Az MNT-ben az egypárti diktatúra idejét idéző magatartásminták érvényesültek. Sőt, hogy még csúnyábbat is mondjak, magyarországi pénzekből balkanizálták az itt élő magyarságot”.
A VMDK listavezetője elmondta, hogy ugyan a szerb állam a kezébe vette a választói névjegyzék kezelését, központból igyekszik irányítani és megszervezni a nemzeti tanácsi választást, a kampányra nem biztosított pénzt. „Az volt a legmegalázóbb, hogy a magyarság a választói ’meghívóját’ nem kaphatta kézhez magyarul, hanem cirill betűkkel kiírva. Arról nem is beszélve, hogy a magyar nevek cirill írásmódban hogyan néznek ki!”. Tari véleménye szerint, a sok-sok fogyatékosságot nagyon nehéz lesz az elkövetkező négy év alatt kiküszöbölni. „Mi sokkal civilizáltabb közösséghez tartozunk, sokkal európaibb magatartású közösségnek a tagjai vagyunk és civilizált módon követeljük a jogainkat. Szerbia az EU-s tárgyalás előtt a koszovói szerbeknek területi autonómiát kér, azoknak, akiknek legalább háromszázszor több pénzt ad, mint nekünk. Az lenne a minimum, ha Szerbia megmutatná a vajdasági magyarság példáján keresztül azt, hogy hogyan is kellene Koszovóban a szerbek autonómiájának működni. Mi, hivatalosan, legalább kétszer annyian vagyunk. Ha őket megilleti a területi autonómia joga, akkor a délvidéki magyarságot is. Aki ezt a jogot megkérdőjelezi, az gyakorlatilag folytatja azt a kisebbségellenes, idegengyűlölő magatartást, amelyet Szerbia a kilencvenes évek balkáni háborúi idején felizzított”.
Ricz Róbert
Becse és a Magyar Nemzeti Tanács
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé
