Tragédia és felelősség

Nem sok szépet és jót mondanak Óbecse községről a médiában. És még szépítve is fogalmaztam.

A télvégi havazás alkalmával Bácsföldvár közelében egy nyerges vontató felborulásáról adott hírt a Vajdasági TV, majd másnap egy halálesetről, gyaníthatóan gyilkosságról.
Az előbbi esetben a magyarázat egyértelmű: a Nádalj és a Bácsföldvár közötti útszakasz az egyik legveszélyesebb a környéken havazáskor és olvadáskor. Nyílt terep, erős szél, hófúvások keletkeznek. Na, persze, el lehet azt is takarítani, de nálunk azt ráérősen szokás. Nem jobb a helyzet Bácsföldvár és Csúrog között sem… Szerencsére nem történt baj, a kamionos is folytatta útját, „csupán” a közlekedés szünetelt, illetve akadozott órákon át. Hanyagság, hozzá nem értés? Felelős természetesen nincs.
Annyira talán nem vagyunk feledékenyek, hogy ne emlékeznénk az elmúlt tél első havazása során történtekre, például arra is, hogy az új kormány ilyen-olyan miniszterei meg államtitkárai akkor égre-földre esküdöztek, hogy havazáskor be fogják tiltani a nyerges vontatók közlekedését. Ezúttal sem tiltották be…
Igaz, nem is volt errefelé olyan nagy havazás, mint a szomszédban, de nemcsak ez az egy jármű siklott árokba és nemcsak Óbecsénél. Felelős nincs, nem is firtatjuk…

A másik eset tragikus. A 17 éves B.E. vesztette életét az óbecsei (egykori) vasútállomás közelében. A vizsgálóbírónő közlése szerint a fiú belefulladt egy pocsolyába (arccal feküdt benne), az áldozat apja szerint ezt megelőzően valakik szétrúgták a fiú fejét (lásd a linket: http://rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/agyonvertek-egy-fiatalt-%C3%B3becs%C3%A9n_378469.html).
Az esetre már másnap (március 18-án) reagált a magyarországi kormánypárt ifjúsági szervezete: A Fidelitas a vajdasági magyarverések kapcsán hétfőn ismét az Amnesty Internationalhoz (AI) fordult. Levelében az ifjúsági szervezet az óbecsei fiatal halálát idézi fel. „Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a hétvégén halálra vertek egy magyar fiút a vajdasági Óbecsén. A Fidelitas az elmúlt hetekben többször felhívta a figyelmet a szerbiai magyar kisebbségekkel szembeni brutális megmozdulásokra“, emlékeztet a szervezet, amely levelében kiemeli: a közelmúltban petíciót juttatott el az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet budapesti irodájának, amelyben kérte az AI-t: tegyen azért, hogy az Európai Unióba igyekvő Szerbiában csillapodjanak a magyarellenes indulatok. „Az Amnesty magyarországi igazgatója akkor azt válaszolta, továbbítja a kérést a londoni központnak. Azóta sem kaptunk érdemi választ“, emeli ki a Fidelitas levele. A szervezet szerint szégyenteljes, hogy „miközben az AI a jogvédelem köntösébe bújva rendszeresen állást foglal a magyar belpolitikát érintő kérdésekben, addig a gyilkosságba torkolló atrocitások ügyében meg sem szólal“ (forrás: MHO/MTI).
Ám, ha hinni lehet egyes itteni médiumoknak, az áldozat apja feltételezi, hogy kik voltak a tettesek.
A bosszút fogadó apa állítása szerint két éve is nagyon megverték a ma már halott fiút – akkor „megúszta” agyrázkódással. Szerinte akkor voltak szemtanúi az esetnek, ám az állítólagos tetteseket azóta sem találták meg.
A tragikus kimenetelű eset pontos körülményeiről lapzártáig nem adott ki közleményt a rendőrség.
Ez a lap nem bocsátkozik találgatásokba az ügy hátterét illetően, nem tesz utalásokat.
Tényként megállapítható viszont, hogy a „békés Tisza menti városka” nem is igazán békés. Hétvégenként az utóbbi időben gyakran történik valamiféle incidens.
Az ilyenkor kötelező „közbiztonsági frázisok” helyett, ismét egy kérdés: kik a felelősek?
(A legújabb hírt az ügy kapcsán címlapunkon olvashatják.)

B.M.