trg_fontaneHallottam a tévébe, hogy sokan áldozatú estek egy olyan gyere a ruszkikhó dógozni csalinak, ami mögött valami becsei cég állt. Oszt az egyik károsútt aszongya hogy nem igaz amit a szerb külügyminisztérium mond, hogy segített a póruljártaknak. Csak aszt tunnám hogy ki az, aki még hisz az ijen mesékbe hogy a ruszkikná vár ránk a jobb élet. Na de azé ismerek is ijet, ne mongyam, van közöttük magyar is, meg szerb is, oszt mind aszt szeretné, hogy kemíny kéz urakkoggyon. Ja, me akkó nem hogy nem kő gondókozni, hanem nem is szabad.
Oszt van akinek ez nagyon jó. Oszt az ijen nem csak az oroszok felé tekinget, hanem közelebbre is, ahun minden úgy van ahogy a vezér mongya, ami meg nem úgy van azt is úgy kő mondani hogy úgy van. Ti meg tanájjátok ki hogy mi mindenre gondótam ezze a közelebbre szóva.
Ja, oszt tanáttam egy viccet a neten, oszt persze semmi köze nincs a mai történésekhő, de mive az uram jókat röhögött rajta, idemásolom:
Valahol a Szovjetunióban felveszi a párttitkár a telefont, és a jereváni pártközpontot kéri:
– Elvtársam! Tudomásunkra jutott, hogy önöknél a Richter skála szerinti 8-as erősségű földalatti kéregmozgások lesznek.
– Köszönöm, elvtárs, intézkedünk.
Eltelik egy hét, semmi visszajelzés. Két hét, semmi… Egy hónap múlva csörög a telefon, Jerevánból jelentkeznek:
– Elvtársak! Köszönjük a figyelmeztetést. Richtert és hat társát letartóztattuk és kivégeztük, a földalatti mozgolódásokat megszüntettük, csak nem tudtunk eddig telefonálni, mert kurva nagy földrengés volt errefelé…
Itten Becsén meg nincsen semmi új. Aszongya az onokám, hogy a Tiszába lehet fürdeni, de főleg a fiatalok vannak ott, meg hogy mosmán nagyon kinéz a part a vikkendtelepné, mosmán ojan mint a filmekbe. Én nem vótam, me minek amikó kinőttem a fürdőruhámat, oszt másikra nincsen pízem. Jártam a piacot meg a turkálót, oszt nem tanáttam semmit magamnak. Mit mongyak, nem vagyok egy konfekciós méret… Na de az onokám aszongya hogy nemcsak lígenstúlok vannak a Tiszán, hanem Temerintű idáig ki van plakátóva hogy melik narodnyák fog bennünket boldogítani az egyik parti kocsmábú. Oszt nem elég hogy a Ződfás uccán van az a hely ahunnést obégatnak élő hegyi zenéve annak a néhány embernek aki ott ül vikkendkó, hanem a Tiszárú is gyün majd. A bazénrú meg az idén is lesz gépzene vagy mi a fene? Csak ne legyen ojan meleg mint tavaly vót, oszt be is lehessen csukni az ablakot, me azé a jóbú is megárt a sok, nem még az ijen zenékbű.
Me hogy az is érdekes azé hogy mijé is köll narodnyák központot csinánni Becsébű. Mi köze az itteni népnek ahhó a zenéhő? Na de alighanem ez is politika. Ti meg gondoskoggyatok e rajta, hogy kijé meg minek, de tán arrú is, hogy ki kive fúj egy követ.
Oszt ekarikáztam nemrég megnézni az új gyárat ami épül az ipari zónába, ha mán bezárt a nagy örömme beharangozott bicikligyár, meg ha má a zónába nem nagyon működik semmi, hagy lássuk a szép jövőt. Há ténleg nagyok azok a hálák (aszongya az onokám, hogy mama, az magyarú csarnok!), na de azé az se semmi, hogy a valamikó becsei, jómenő szomszéd gyár felé vezető út milyen. Há, rosszabb néha tán mind a pecellósi útnak a fő nem újított része. Micsináttak azza a gyárra is mán? Pedig má jó rég privatizátták, má rég nem becsei, me aszongya minden hatalom, hogy milyen jó az a privatizáció! Nem fussa útjavításra?
Oszt ha mán a privatizációrú van a szó, akkó had emlíccsük meg a munkatörvényt, vagyis a munkások elleni törvényt, amit nemsokára úgyis efogad a kormánynak a kétharmada, me akinek kétharmada van, az aszt csinál a néppe amit akar. Persze mindig a népé mongyák hogy csinájják. A nép meg aszt szagol, amit űtetett.
Ja oszt megvót az iskolai íratkozás, oszt ahogy írtam is mán a naplóba, egyre kevessebb a gyerek, meg a tanároknak a munka, na de van vicc az iskolákrú is, odaátrú, alighanem ott se jobb a helyzet, de ez engem nem vigasztal:
Pedagógusok egymás közt:
– Ti idén hol nyaraltok?
– Mi krétára gyűjtünk.
Üdvözöl Mariskátok, a zenei szakember
