trg_fontane1. Jeffrey Archer: A negyedik rend. Első pillantásra úgy látszik, hogy Richard Armstrongnak és Keith Town-sendnak nem sok köze lehet egymáshoz.
Az egyik írástudatlan parasztember fia, akit Európa egy elmaradott vidékéről ragadott el a földrészt pusztító, szörnyű háború. A másik a világ távoli részén egy udvarházban nevelkedett, ahol a háború csak a híradásokban volt jelen. Az egyik rámenős üzletember, tolvaj, aki újraírta az életrajzát, s még önmagát is megtagadta, ha előnye származott belőle. A másik jó nevű család sarja, akit gyermekkorától fogva nyilvános szerepre neveltek, lázadó, aki semmibe vette mások véleményét és ítéletét. Az egyik gazdagságra, elismertségre, társadalmi pozícióra vágyott. A másik hamar rájött, hogy a valódi hatalom az ismeretlenséggel és a névtelenséggel jár együtt. Egyvalamiben azonban mé-
giscsak hasonlítottak egymásra: mindketten hazardíroztak. Mindegyikük hajlandó volt egy lapra feltenni egész vagyonát a világ leghatalmasabb sajtóbirodalma ellenőrzéséért folytatott csatározásban. Győzni, persze, csak egyikük győzhetett…
2. Jennifer Rardin: Harapnivaló. „Szemét dolog a félelem. Mert soha nem lehet tudni, mikor támad“, kezdődik a könyv. A CIA vámpírokat alkalmaz egy terrorista csoport megfékezésére, amely szintén lepaktál a vérszívókkal. A cél nem kevesebb, mint Tor-al-Degan kiszabadítása, és segítségével a világ leigázása. Aki előbb hajtja igába a rémet, az kaparintja meg a hatalmat, és még valamit… A hátborzongatóan tehetséges Jaz és főnöke, Vayl a tit-
kosszolgálat alkalmazottjaiként nem csak a földi ellenséggel, de a legtitokzatosabb misztikus erőkkel is harcba szállnak. Az ő számításaikat is keresztülhúzhatja azonban egy áruló a csapatból, vagy a szerelem, amely még akkor is elsöprő szenvedéllyel csap le, ha a kiválasztottak más-más világ lakói.
3. Harsányi Zsolt: Whisky szódával (I-II). Egy kifogástalan eleganciájú fiatal úriember áll az előkelő társaság közepén, kissé már elázva, kezében whisky szódával. Miután egy átvirrasztott éjszaka végén letesszük minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott magyar világsikerét, így jelenik meg előttünk Balogh Tihamér, a pesti arisztokrácia kedvelt Titije. Miközben hihetetlen karrierét, szerelmét, kalandjait idézzük vissza, drukkolunk érte és Annáért, aki egyáltalán nem örül Titi őrületes örökségének, üstökösszerű társa-
dalmi emelkedésének; miköz-
ben érezzük a zsigereinkben, hogy Pethő Andor ügyvéddel vigyáznia kellene, tudjuk, hogy Totó, az ivócimbora igazi jó barát, hogy Rhédey grófné egy lelketlen hideg kőszobor; miközben ügyvédek, bankárok, bárók, hercegek jelennek meg és tűnnek el ebben a hihetetlen kavalkádban, a vidéki iskolák, pesti lokálok, művészlakások, kastélyok, a régi Gundel és a Gellért fürdő váltakozó képei villognak előttünk, úgy érezzük, hogy megismertük és megértettük a háború előtti Pest társadalmát, a gátlástalan zsidó ügyvédtől a lelketlen arisztokratáig, megtudtuk hogyan élt, mulatott és unatkozott a pénz-, és nemesi arisztokrácia. Úgy érezzük, mintha Titivel jártuk volna be mindezt, a kicsiny pesti polgári lakásoktól fel egészen a főúri kastélyokig. Mintha vele ettünk, ittunk, öltözködtünk, táncoltunk, szerettünk és küzdöttünk, utáltunk és imádtunk, vesztettünk és nyertünk volna. Talán nincs még egy olyan regény a magyar- és a világirodalomban, amely ilyen szórakoztatóan vezetne be egy egész korszak társadalmába és annak magánéletébe, mint Harsányi Zsolt, a Márai előtti korszak talán legnagyobb magyar világsztárjának csak Németországban 11 kiadást és több százezer eladott példányt elért sikerkönyve.
B.M.
