trg_fontaneRégi téma, hogy a kisebbségek a médiában miért „csak táncolnak és énekelnek”. Az előző évtized közepe táján Végel László beszélt erről, majd foglalkozott vele a Vajdasági Független Újságíró-egyesület (NDNV) is, és még sokan mások. Elég csak bepötyögni az internetes keresőbe a témát… A minap került kezembe lapunk egyik októberi melléklete (persze, hogy rendszeresen olvasom, de akkoriban „objektív okokból” nem tehettem), amely alapvetően ezzel a kérdéssel foglalkozott. Folytatom tehát a témát.
Korábban az volt a téma, hogy a szerb nyelvű médiában miért csak a „táncuj-táncuj” témakörben jelennek meg a kisebbségiek. Mintha e tekintetben történt volna változás az utóbbi években, hónapokban – egyes lapokra, de főleg a jelentősen feljavult Vajdasági RTV-re, konkrétan az RTV 1-re gondolok. Ám, illik megtekinteni az érem másik oldalát is. Konkrétan: hogyan viszonyul ehhez a kisebbségi nyelvű média?
Egyrészt, a kisebbségi médiumok egyre zárkózottabbak – az egyik kisebbséghez tartozók nem jelennek meg a másik kisebbségi nyelvű sajtóban, műsorokban. Esetleg a művelődési egyesületek nagyobb versenyeiről láthatóak beszámolók – esetleg, de akkor is szinte kizárólag a közszolgálati RTV szerkesztőségei közötti műsorcsere keretében. Tisztelet a kivételeknek. Ennyit a multikulturalizmusról…
Másrészt, és ez talán még aggasztóbb, a magyar nyelvű médiumokban is szinte hemzsegnek a „folklórisztikus” témák. Vajon miért?
Kézenfekvő magyarázat lehet a pénzhiány, az újságíróhiány, ami azzal jár, hogy a főnökök kiküldik a csoportot terepre és azt a feladatot adják, hogy jöjjön vissza minél több kép- és vagy hanganyaggal, szövegekkel, hiszen a műsoridőt, a lapot ki kell tölteni. Szerintem nem rossz ez. Nincs semmi bajom azzal, hogy nagy teret kapnak a művelődési témák – a hagyományőrzés, azonosságtudat erősítése. Sőt, művelődési élet nélkül (gyermekektől idősekig) nem marad meg a nemzetrész. Nem mellékesen népszerűek is ezek a műsorok – az emberek megnézik, elolvassák a róluk, a szomszédjaikról stb. szóló jelentéseket, közvetítéseket, felvételeket.
Inkább azzal van a baj, ami hiányzik. Nem véletlen, hogy nagyon sok itteni magyar a szerb nyelvű médiából tájékozódik. Amivel nincs semmi bajom. Minél tájékozottabb az ember, annál jobb.
A vajdasági magyar nyelvű médiumok nem foglalkoznak „kényes témákkal”. Tisztelet annak a nagyon-nagyon kevés kivételnek. Semmi tényfeltárás, korrupciós ügyek – ha van, az is kiollózva más médiumokból, elsősorban az országosakból. A média a közvéleményt képviseli, annak szól, a hatalom negyedik ágának tartják, amely ellenőrzi a többi hatalmi ágat (igazságügyi, törvényhozói, végrehajtó a másik három). A vajdasági magyar médiamunkások gerince azonban hajlékony, a munkájuk főleg abból áll, hogy tartják a mikrofont vagy a riportermagnót az illetékes „elvtárs”, pardon, „úr” elé, hogy beszámolnak ülésekről, összejövetelekről. Tisztelet annak a nagyon-nagyon kevés kivételnek. Olyan is van, hogy van véleménye, de tudása a témáról nemigen. A politikai befolyás kétségtelen. Az utóbbi hónapok eseményei alapján biztosra vehető, hogy mindez csak rosszabb lesz.
M.A.
